Egyetértesz-e azzal, hogy a hátrányos helyzetűek még több szociális juttatást, segélyt kapjanak?

#9-hez. Értem én a jó szándékot, de ez egy szakma. A bevezetendő intézkedéseknek feltételeik vannak: legyen rá fedezet, kivitelezhető legyen, legyenek felkészült végrehajtók, és mivel itt emberekről van szó, meg kell értetni velük az intézkedés lényegét és számukra szóló előnyeit, különben nem fognak együttműködni. A legtöbb ötlettel az a legfőbb baj, hogy rettentően tetszetős és kivitelezhetetlen.

A szociális juttatást két oldalról kell kezelni. Egyfelől rövid távon az akut problémákat - sajnálatos módon akár igazságtalanul - meg kell oldani. Ez nagyjából azt a célt jelenti, hogy ne legyen éhező gyerek, és ebben nem lehet semmiféle feltétel. A kivitelezése önmagában is összetett. A másik oldal hosszabb időt és nagy türelmet igényel, de ez alapozza meg a fenntarthatóságot. Egyidejűleg kell olyan gazdasági szerkezet, amely képes munkahelyteremtésre. A mai nem ilyen. Egyidejűleg kell ehhez megfelelő törvényi környezet. A mai ellenkező irányba hat. Ezután lehet különféle ösztönző intézkedéseket hozni nagyon sokféle és különböző szintű munkahely megteremtésére. Ehhez még a lakhatási problémákat is meg kell oldani, mert többnyire nem ott keletkezik munkahely, ahol potenciális munkaerő van. Szükséges a munkaerő képzése, mégpedig az elemi alapoktól a szakképzésig. Egy olyan családtól, ahol a legképzettebbnek két elemije van, senki nem tud írni, elég életszerűtlen elvárni, hogy a gyerekek közepes tanulók legyenek. Ott sok olyan dolgot, ami normál családban természetes (néha moss kezet, evőeszközzel egyél, ne cipővel feküdj az ágyba és hasonlók) külön meg kell tanítani. És ezek nem bemagolható dolgok, hanem szokások. Ez nem megy parancsra, mert az körülbelül annyit jelentene, mintha a gimnázium első osztályába való beiratkozás után ráparancsolnának a diákra, hogy azonnal fejből érettségizzen le. Nem hagyható ki az a négy év - az evőeszközhöz se.