Te elhiszed, hogy 1956 népfelkelés, a szegény emberek forradalma volt?

Kedves 62%-os.

A polgári társadalomba való átmenet békés fejlődés útján is elérhető lett volna, ahogyan az természetes folyamatként lezajlott Angliában is, mely ma alkotmányos monarchiaként létezik.

A korabeli Magyar Királyság társadalmi szerkezete nem volt elmaradottabb, mint az akkori nyugati királyságoknak, parlamenti ellenzék és - a kornak megfelelő - szabad sajtó működött, a jobbágyfelszabadítás már egy évszázaddal korábban megtörtént, az arisztokrácia tényleges politikai hatalommal egyre inkább nem rendelkezett.

"Az index.hu-n olvastam, hogy "Sztálin belépett a II. vh-ba és ezzel a tört. legnagyobb tömeggyilkosává vált" - itt tartunk most. Én úgy tudtam, hogy mi üzentünk hadat a Szu-nak"

- Akkor, amikor már az összes, korábban megtámadott, vagy közvetlen veszélybe került ország, így Finnország, Románia, és Szlovákia is ott volt a németek oldalán a Szovjetunió elleni hadjáratban. Talán volt okuk...

Magyar részről - ezen indokon túl is - több, sok rétegből összetevő és komplex oka volt a hadbalépésnek, melyet itt most mélyebben nem elemzek ki.

A cikket ilyen későn már nem olvasom el, de annyit előjáróban is tudok mondani: Csernok nem történész.

A magyar állam akkori legitim vezetése pedig a Nagy Imre vezette kormány volt - mindenki más rajtuk kívül irreleváns ebben a dologban -, az pedig egészen biztos, hogy a rövid idejüket, amíg hivatalban voltak, nem zsidó listák készítésével töltötték.

És mindez mennyiben válasz a legutóbbi, ennél jóval több mindent tartalmazó hozzászólásomra?

Krausz Tamás könyvéről pedig ajánlom ezt a vitát, ha komolyan érdekel, és nem akarod kritika nélkül elfogadni, és érdekel elismert szaktekintélyek véleménye róla:

[link] (Első rész)

[link] (Második rész)

Eléggé egyedül maradt az álláspontjával.

"Hörghurutos-bagós szobatársam volt hónapokon át - ennyit a korabeli munkásszállók "kényelmes életéről"."

- A szobatárs változó tényező, az önmagában nem cáfolja, amit mondtam.

"A m.koktél hatékonysága, a korszerű harckocsik ellen: szinte nulla."

- Azért, mert te ezt mondod. Mivel az érzelmeid befolyásolnak. Arra viszont sokadszorra sem válaszolsz, hogy mégis meddig barátkoztak a szovjet páncélosok Budapest lakosságával. A két hetes harcok alatt végig?

"A fasizmus elleni küzdelem, a denacifikáció a podsdami konferencia óta elfogadott, az ENSZ is megerősítette."

- Magyarországon 1956-ban nem volt fasisztaveszély, így ez nem indok. Nem mutattál semmit, ami azt igazolná, hogy a Szövetségesek kötelezték volna a Szu.-t beavatkozásra.

"Nyilaskeresztet én sem láttam képen - csak hallottam róla és ebben akár tévedhetek is. (Különben a Kossuth-címer - valljuk be -, nem sokban különbözik tőle. Mindkettő Árpád-sávos és az oroszok kb. annyit értenek a mi szimbolikánkhoz, mint mi az övékéhez."

- Ilyen hozzáállással az amerikai zászló is nyilas lenne. A nyilas zászló egészében sávos volt, míg a Kossuth-címeresnek trikolór az alapja, és csak a címere volt sávos, ráadásul annak is csak egy része. A kiskatonáktól nem várom el, hogy tudják, mi micsoda, de a vezérkarnak illene.

"Az "előfasiszta" Horthy és Szálasi fasizmusa közögtt sem sok különséget tesznek. Mondjuk én sem..."

- Pedig kellene. Az olyan elismert szaktekintélyek, mint Romsics Ignác történészprofesszor, vagy Ungváry Krisztián is éles határvonalat húznak a kettő közé.

"A hivatkozott cikkekben - mint már utaltam rá az erőszak eszkalálódásával indokolták a "Forgószál Hadművelet" beindítását. Gondolod, hogy ha a kommunisták lincseltek volna, akkor nem lépnek közbe?"

- Ezt is kétségbe lehet vonni: [link]

"Ezt híven tükrözik a mai állapotok is. Bemegy egy cigány - jó évtizede már nem, de néha azért előfordul - a falusi "Művelődési" házba. Addig püfölik, még mozog. Bemegy 5: kitör a parasztgyalázat, tömeghisztéria, cigányterror, kivonul Pintér Sándor, masírozik a Gárda..."

- Ez teljesen szembemegy a realitásokkal. De nem akarok újabb szálat nyitni a vitában.

"Nagy I hagyta felkoncolni a Közt-téren küzdő elvtársait, elárulta a NÉPHATALMAT és kiszolgáltatta az országot a puccsistákat. Nem legitim volt, hanem áruló."

- Kezdjük ott, hogy milyen néphatalomról lehet beszélnünk akkor, amikor illegitímen, választási csalásokkal jutottak hatalomra, és a társadalomnak semmilyen beleszólása nem volt az ország irányításába. Nagy Imre csak visszaadta az országot azoknak, akiké: a férfiaknak, nőknek, az ország lakóinak, akik tízezrével, százezrével vonultak ki.

Az országot - gyávaságból, elvhűségből, vagy előrelátásból - Kádár János szolgáltatta ki egy idegen hatalom megszálló haderejének.

"Nem részleteztem, de a hivatkozott cikkekből (is) egybehangzóan kitűnik, hogy okt. 28-án a szovjet megkezdte a kivonulást. Mértéktartó hazai történetírók sem szokták tagadni."

- Ezen nincs mit tagadni. A kivonás viszont csak Budapestről történt meg. Amint azonban a Szu. és az Egyesült Államok megegyeztek arról, hogy a szovjetek nem avatkoznak bele az akkor kirobbant szuezi ügyekbe, az amerikaiak pedig a budapesti zavargásokba, visszatértek teljes erővel.

"Igazából nem a II. vh-ra akartam vinni a vitát. De ott sem sok keresnivalónk van."

- Akkor kifejtem részletesebben.

1) A magyar társadalom a Tanácsköztársaság óta tudta, milyen a kommunizmus. Magyarországon különösebb propagandahatás nélkül is egyöntetűen ellenségesen kezelték a kommunizmust.

2) Magyarország közvetlen szomszédja volt a Német Birodalomnak, gazdaságilag is gyakorlatilag teljesen tőle függött, ki volt annak szolgáltatva, ami nem volt elhanyagolható szempont. Emellett a történelmi fegyverbarátság is élt még az első világháborús monarchiás tisztek körében.

3) A német vezérkar főnöke, Halder már 1940(!) május 26-án azt mondta: "Magyarország kezd arcátlanná válni, ha nem paríroz, protektorátus lesz belőle." Mennyivel lett volna jobb, ha már 1940-ben megszállnak minket a németek, beindulnak a deportálások, és totális mozgósítással kellett volna részt vennünk a háborúban? Ezzel szemben a magyar politikai elit elérte, hogy kevés engedménnyel megőrizzük a viszonylagos függetlenségünket és önálló cselekvési képességünket.

3) Németország a háború utáni osztozkodást a támogatás mértékéhez kötötte. A magyar vezetés pedig nem tehette kockára az addigi revíziós sikereket, főleg úgy, hogy a szomszédos államok (Szlovákia, Románia) már ott voltak a németek oldalán a harcban.

4) Németország ekkor épp sikerei csúcsán volt, és egy már-már elbukni tűnő ország mellé minek álltunk volna (a Wehrmacht egészen addig veretlen volt, és már Moszkva kapuját döngette) főként, ha alapvetően kommunista-ellenesek vagyunk, és minden más ország is (Finnország, Szlovákia, Románia) részt vett a Szovjetunió elleni hadjáratban?

5) A magyar katonai vezetés is, köztük több igen magas rangú honvédfőtiszt kifogásolta Horthy kormányzónál, hogy korábban ő volt az első szószólója a bolsevizmus elleni harcnak, most pedig, amikor összeurópai - fogalmazzunk akkori szóhasználattal - keresztes hadjárat indul a Szovjetunió ellen, pont mi, magyarok maradjunk ki? Gyorsan kell lépni, mert ha nem, lemaradunk a dicsőségről, hiszen a háborúnak mindjárt vége - az akkori állapotokban élt vélekedés szerint.

6) A Szovjetunió - mint azt már korábban megfogalmaztam -, lerohanta minden korábbi szomszédját, a következő szomszédos államok pedig azok voltak, amelyek - nem véletlenül - hadba vonultak eztán vele szemben. Tévedés lenne azt hinni, hogy a Szovjetuniónak ne lettek volna területi követelései Magyarországgal szemben is. A revíziók után kijelentette, hogy Kárpátalját saját területének tekinti. Emellett félbemaradt hódítási szándéka volt Lengyelországgal, Finnországgal, és Romániával szemben is, melyeknek korábban csak egy - kisebb-nagyobb - részét kebelezte be.

6) A végső lökést pedig Kassa bombázása adta meg - mely máig nem tisztázott esemény.

Ullein-Reviczky erről így ír: "Bejelentés nélkül bementem a miniszterelnök szobájába. [miután ő az ebédvendégeitől elköszönt és eltávozott – a Szerk.] Magába roskadva ült egy fotelban, és riadt tekintettel meredt rám. Feldúlt idegállapotomban inkább azért beszéltem, hogy megkönnyebbüljek, s nem, hogy őt meggyőzzem, ezért képtelen volnék most visszaemlékezni akkori szavaimra. De egyvalamire tisztán emlékszem; azt mondtam neki, hogy tudomásom szerint olyan nem fordult elő a történelemben, hogy öt perc alatt át lehessen menni a békéből a háborúba. Máskor Bárdossy bizonyára kidobott volna, de aznap csak annyit felelt fakó hangon:>>Mit nem értesz? Hogy az oroszok megtámadtak bennünket, vagy azt, hogy mi reagáltunk rá?<< De hát biztos, hogy az oroszok voltak? kiáltottam fel. A következőt válaszolta:>> Mivel a vezérkar főnöke, nyilván egyetértésben a németekkel, megállapította, hogy az oroszok voltak, s mivel a kormányzó is azt hiszi - hát ők voltak, és kész!<< Ez még nem ok a hadüzenetre, erősködtem.>> Ha csak ez sérti a füled - szólt erre -add ide azt a sajtóközleményt<< és a papírt megragadva nekilátott, hogy a >> Magyarország ettől fogva hadiállapotban lévőnek tekinti magát a Szovjetunióval<< szavakat kihúzza, és helyükbe a következőt írja:>> Magyarország és a Szovjetunió között mostantól fogva beállott a hadiállapot.<<. Majd hozzátette:>> Végezetül még valamit, és aztán nem akarok többet hallani erről az ügyről. Mivel katonáink a németekkel összejátszva eltökélték, hogy semmitől se riadnak vissza, hogy belevonjanak minket a háborúba - mert hisz nyilván erről van szó - lehetetlenség elkerülnünk ezt a háborút, különös tekintettel arra, hogy Románia már hadviselő fél lett. Én ezt > öt perc alatt<, ahogy te mondtad - megértettem."

Kiegészítésként mondom. jellemző leírás az is, hogy Bárdossy bűnösségéről a háború utáni népbíróságnak sem sikerült meggyőzni a közvéleményt. Az akkori pesti vicc szerint így összegezték a tárgyalásokat: "Ön hallotta, milyen ügyesen védekezik a bíró úr Bárdossyval szemben?"

"Még akkor sem, hogy az orosz katonák erőszakoskodását senki sem tagadja. Szerbekkel nem erőszakoskodtak..."

- Pont ellenkezőleg!

"Tévedés volna azt feltételezni, hogy ez bosszúállásból fakadt volna. A szovjet szoldateszka Jugoszláviában is megerőszakolások, rablások és gyilkosságok sorozatát követte el, holott a szerb néppel szemben semmi oka sem volt a bosszúra."

Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban, Osiris kiadó, 2005., 337. oldal.

Felül kellene vizsgálnod az oroszokról eddig kialakult képedet.

"Finno. tanulságos - ajánlom szíves figyelmedbe: buktak, megegyeztek és boldogultak. Végig összefogtak."

- Nem pontosan értem, hogy itt mit mondasz.

"Lengyelo. nem jó példa: komoly partizánmozgalmuk volt."

- Miután 1939. szeptemberében a Német Birodalom és a Szovjetunió együtt támadta meg. Azaz amit mondasz, nem indok a meghódítására, épp fordított az ok-okozati viszony.

Nem akartak mást, csak szabad hazát. Nekik mindkét hódító ellenségük volt.

"de ott voltak Monte-Cassinonál, vagy a RAF kötelékében is. Hatalmas áldozatot hoztak a fasizmus elleni harcban, és jelentős területet nyertek. Mi távolról sem azt az utat jártuk."

- Nagy tévedés! Sokkal nagyobb területet csatoltak el tőlük, mint amennyi német területtel "kárpótolva" lettek:

[link]

Ismét csak azt mondom: időszerű lenne a Szovjetunió tetteiről és világpolitikai rendelkezéseiről szóló ismereteidnek bővítése.

"Azt se gondold, hogy a német hadifogoly táborokban jobb volt a túlélési arány!"

- Nem mondtam. És ez mennyiben befolyásolja a civilek, nők gyermekek és idősek százezreinek tíz évre való Gulag-ra hurcolását...?

Te erre, a saját közösséged számolatlan sorstragédiáira közönnyel annyit mondasz, hogy "jaj a egyőzöttnek", csak mert a munkásszállón kényelmes volt? Ez már nem tudatlanság. Ez pusztán olyan jellem, amit csak az eddigi pozitív hangvételű vita elrontását kerülendő nem akarok minősíteni. Csalódtam.

"Arról, hogy a II. vh-ban az oroszok hódítani akartak volna - engem nem fogsz tudni meggyőzni - az oroszokat meg annyira sem."

- Nem is akarlak győzködni, ez történelemtudományi tény. Már a német támadás előtt bekebelezték a szomszédjaikat.

"A SZU más gesztust is tett a béke megtartására: visszaadták a 48-as zászlókat."

- Pár, számukra különösebb fontossággal nem bíró zászlóért megkapták a Moszkvából küldött és lebukott Rákosit, tudván, hogy biztos bábjuk lehet majd a kellő időpontban. (Ez is az előre eltervezett hódítási szándékukat mutatja.) Mint láthatjuk, be is jött a számításuk.

"Korszellem követeli a nácik és komcsik összemosását. Ez Európában sem nagyon működik - lásd: vörös csillag per. Én sem osztom. "

- Csak azok a nyugat-európai országok, amelyek nem tapasztalták meg a szovjet megszállást, mert szerencsésebben alakult a történelmük. Az egykori vasfüggönyön innen nem találsz olyan országot, amelyik ne tenne egyenlőségjelet a horogkereszt és a vöröscsillag között.

"Az ukrajnai éhezés szándékossága, népirtás jellege, sem általánosan elfogadott."

- Egyre kevésbé vonják kétségbe. Ukrajna a legtermékenyebb földű terület volt a Szu.-n belül. Szándékos kiéheztetés volt, nem spontán folyamat.

Fehéroroszországban pedig olyan jók az emberjogi viszonyok, hogy lakói menekülnének - ha engednék őket, és nem lennének a Kelet-Berlint idéző állapotok, ahol csak lufikkal tudnak leveleket kicsempészni. Szabad választást csak hírből ismernek.

És ahogyan 1947-ben Rákosiék, úgy ők is csalással kerültek hatalomba - ez sem elhanyagolható tény. Az MKP sosem szerzett többségi támogatást, még azután sem, hogy a szavazásra jogosultak körét igencsak lecsökkentették (a polgári elemeket úgy ahogy voltak, kitiltották), sok szavazatot megsemmisítettek, és az elhíresült kékcédulákkal hatalmas visszaéléseket folytattak le.

De ezt írtam már előző levelemben is, ahogyan arra sem kaptam választ, miért mindenki keletről nyugatra akart szökni 1945. és 1990. között, illetve hogy miért fordult rengeteg szovjet katona Sztálin rendszere ellen a világháborúban (a már többször felsorolt európai országok katonái mellett), ha annyira igazságos volt az?