Te elhiszed, hogy 1956 népfelkelés, a szegény emberek forradalma volt?

"Van ám a mérlegnek másik serpenyője is! Én még láttam a tévében egykori határőr kiskatonát, akinek MMóvárott a fogait rugdosták ki. Személyesn beszéltem olyan idős pártmunkással, akit akkor nyomorítottak meg."

- Bizony, két oldala van! Tudod, mi a különbség a civil és a katona között? Mindössze pont ennyi. Nekem valahogy nincs súlyban nők, gyermekek legyilkolása a fegyveres pártszolgálatosok nyomorékra verésével. Olcsón megúszták. Ne felejtsd el, hogy nem spontán tették. Évekig tartó fekete autós emberrablások, ÁVH-s pincebörtönök előzték meg.

"Hétszáz szovjet katona halt meg - szerinted mikor, és hogyan tudták bedobni a benzinespalackot a harckocsiba?"

1) Nem csak páncélosok voltak ott, de gyalogos katonák is.

2) Mégis mire vonatkozik a kérdés? A harckocsi motorjának szellőzőrácsára kell dobni, és onnan kiterjed az egészre.

"A T34-nek a kézigránát sem kottyan meg - max. a lánctalpat lehet vele tönkretenni. Aljas munka volt az is..."

- Aljas munka volt felvenni a harcot egy _idegen, megszálló_ hatalom tankjaival? Akik a Kossuth téren fegyvertelen tömegeket lőttek repesztöltetekkel? Mi visz rá téged, hogy saját nemzetedet megtagadd egy idegen hadsereggel...?

Gondolom, a partizánok harcaira ellenben bepárásodott szemmel tekintesz, mint hősök.

A különbség mindössze annyi, hogy a nemzetközi törvények szerint fegyveres felkelés csak akkor lehet, ha a tagjai felelős parancsnok alatt állnak, valamilyen látható megkülönböztető jelzést viselnek, és a fegyverüket nyíltan hordják. A magyar szabadságharcosok mindhárom feltételnek megfeleltek.

A szovjet partizánok napközben még kenyérért álltak sorba, este már a táborokra hajigálták a gránátokat, majd ugyanabban a ruhában sétáltak másnap a faluban.

Nem tudok reális okot találni, miért idealizálsz egy olyan kort, amely az egyetlen volt a magyar történelemben az osztrák elnyomás mellett, amely ellen országos szabadságharc indult. Ez a rendszer mindenhol megbukott. Értem, hogy mindenkinek szüksége van példaképekre és valami korra, amire nosztalgiával tekinthet, de ennél rosszabbat nem is választhattál volna.

13:57 pro patria! olvasd csak el a lenti videoban miket írnak a forradalmárokról, Sajnos az az igazság hogy ők sem voltak szentek.

http://www.youtube.com/watch?v=rh_U62j4Jxg

"Tévedésbe vagy 32/33 hogy mindenben megfeleltek. Miskolci vagyok és hét évesen láttam, hogy a forradalmár fiatal egyetemisták a bokáig érő motoros müanyag kabát alatt hordták a szabharcos fegyvereket,tehát rejtve."

- Erősen kétségve vonom, hogy valóban láttad volna, ez az oldal tele van olyanokkal, akik ilyet állítanak magukról (nem csak ezzel a témával kapcsolatban), márpedig nem tartom túl életszerűnek, hogy itt csupa 60-70-80 évesek neteznének. Messziről jött ember sajnos - főként itt - azt mond, amit akar. Ugyanakkor nem vonom kétségbe, hogy lett volna ilyen. De a szervezett ellenállási csoportokban (Corvin köz, Széna tér), nem.

"Ugy igaz, hogy suttyó gyerekek lopózkodva ,rejtőzködve közelítették meg az álló harckocsit és dobták be a nyitott toronyba a benzines palackot."

- Tankok ellen másként nem lehet küzdeni. A túlerő mindig ezt eredményezi - nem hallottam még olyat, hogy Bornemissza trükkjei nemtetszést váltottak volna ki, kivéve persze a törököket, akik tüzes ördögöknek nevezték a magyarokat.

"Ezt már csak apám mondta, hogy a pártbizottság ablakán keresztül fejjel lefelé megkötözött lábbal csüngették le a Szinvára a "pufajkásokat" és holtra ütötték verték,rugták őket és hogy biztosak legyenek egy tárat beléjük eresztettek."

- Elég nehezen, mivel a karhatalom, azaz a "pufajkások" a megtorlás időszakában működtek, a szabadságharc felszámolásának napjaiban alakultak meg. Nyilván az ÁVH-sokra gondolsz, akik pedig - bár igaz lenne ez a pufajkásokra is - sokszorosan kiérdemelték mindezt. Nem tudok egyetérteni a gyilkossággal, akkor sem, ha gyilkosok ők maguk is. De elfogadom az indulataikat, mert olyanokat éltek meg, amiket mi egyikünk sem.

"A "forradalmárok között nagyon sok volt a köztörvényes és a csőcselék akik kihasználva az alkalmat törtek,zúztak,raboltak."

- Igen, voltak az alkalmat kihasználó köztörvényesek, de hogy ez mennyire nem volt általános jelenség, amely az egész eseményre rányomta volna a bélyegét, azt az is mutatja, hogy a kirakatokból senki nem vitt el semmit, sőt, elhíresült kép a pénzzel teli nyitott táska a meggyilkoltak családtagjainak gyűjtést szervezve, amihez senki nem nyúlt.

"2006-ot látva ez a kép nagyon hasonlitott azokra az időkre"

- Tehát ez az eredménye, amikor valaki aktuálpolitikai szempontok alapján ítéli meg a múltat...

"és mikor kezdték a rendőrökön az elszámoltatást kívántam ezeknek a személyeknek,hogy csak egyszer élnének meg egy olyan félelmet ,ami akkor a rendfenntartókba lehetett a megveszett tömeggel szembe.."

- Egy könnycseppet gyorsan elmorzsolunk közösen, majd jusson eszedbe, hogy azok a pártfunkcionáriusok és "rendfenntartók", azaz államvédelmisek előtte miket műveltek emberek tízetreivel, amivel ők is pontosan tisztában voltak, és tudták, hogy nem véletlenül fordultak ellenük, és hogy mi fog történni.

"Abszurd és hazug mitoszt mondasz fel, kedves Pro Patria!"

- Mi alapján ítéled meg, hogy mi hazugság, és mítosz? Mert én jobban hiszek a pecsétes jelentéseknek, dokumentumoknak, szemtanúk beszámolóinak, és a síroknak, valamint az ezeket kikutató és összegző történészeknek, mint például az itt belinkelt videóban felmutatott, '57-es koncepciós perek vádiratainak.

"Azért vitatkozom veled, mert tetszik az őszinteséged. "

- Hasonló az ok, amiért írok neked. Ha azt látnám, hogy pontosan tisztában vagy azokkal a történésekkel és tettekkel, amikről szó van, de egyetértesz vele, akkor már rég itthagytam volna a kérdést. De így, bízom benne, hogy talán észérvekkel tudok rád hatni.

"De azt is látom, hogy cinikus ideákért, sosemvolt hősökért lelkesedsz."

- Pontosan ezt írtam én is az előző kommentáromban.

"A szovjet kiskatona, a határór, de még a "gyűlölt ÁVÓS" is - valóban közelebb állanak hozzám, mint a MMóvári, a köztársaság téri lincselők, vagy a Nagy Imre csontjai körül tolakodó sznobok. Egészen egyszerűen azért, mert ők a Népköztársaságért, az igazságos és mindenki számára élhető társadalmért áldozták fel az életüket."

- Azért a népköztársaságért, amiről kétszer mondott ítéletet a magyar társadalom. Azért, ami ellen Lengyelországban, Csehszlovákiában is fegyveresen keltek fel. Mondd csak: az sem jutott eszedbe, hogy a vasfüggönynek mindig erről az oldaláról szöktek a túlsóra? Miért? A lábukkal mondtak ítéletet a rendszerről. Nem csak itt, mindenhol a keleti blokkban.

Arról pedig ne legyenek illúzióid, hogy itt a szovjet kiskatonák bármiért is harcoltak volna. Pont annyira gyűlölték a kommunista rendszert, mint mi, magyarok. Az úgynevezett keleti önkéntesekből verbuvált, két hadtestet kitevő haderőben például majdnem százezer szovjet katona harcolt a német oldalon a kommunista hatalom ellen, amely összehasonlításul háromszor nagyobb volt, mint a teljes finn haderő a Téli Háború előtt.

"Leírom hát: a benzinespalackot úgy dobták be, hogy közben a személyzet a lakossággal barátkozott."

- A két hét harci események alatt végig barátkoztak a szovjet tankok? Gondolj bele abba, amit mondasz, ennyit kérek. Ne vakítson el az érzelem. Barátkozás a Kossuth téren történt, méghozzá a két nappal (!) korábbi, rádiónál történt lövöldözések után.

A barátkozó, felvirágozott tankok képe a következőképpen változtatott aztán:

"Október 25-én a délelőtti órákban az MDP Akadémia utca 17. szám alatti székházban tartózkodott a teljes magyar politikai vezetés. Kilenc és tíz óra között ideérkezett három páncélossal Anasztaz Mikojan, az SZKP elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, Mihail Szuszlov, a párt vezető ideológusa, Mihail Malinyin, a magyarországi szovjet haderő főparancsnoka és Ivan Szerov, a KGB elnöke, akik részt vettek az MDP központi Vezetőségének ülésén. [...]

Egy idő után Szerov otthagyta a szovjet küldöttség tagjait, mivel a volt Rákosi-titkárságon keresztül értesült arról, hogy tüntető tömeg érkezett a Parlamenthez. Egy szemtanú visszaemlékezése szerint vállrándítással vette tudomásul, és arckifejezéséből azt lehetett leolvasni, hogy 'na és akkor mi van? ' Azt a szót is hozzáfűzte, hogy 'Nyicsevo'. Azaz nem tesz semmit... A tüntető tömeg érkezéséről a Központi Vezetőség tagjai is tudomást szereztek, meg is tárgyalták a hírt, de semmilyen határozatot nem hoztak. A pártközpont védelmével megbízott parancsnok röviden tájékoztatta Szerovot az addigi eseményekről. Pár perccel később a KGB elnöke három szovjet, valamint két magyar tiszt kíséretében a főkapun keresztül kiment az épületből

Szerov az Akadémia utca és a Kossuth tér sarkán szemrevételezte a terepet, s utasítást adott a parlament előtti tér kiürítésére. Ezt a tényt később több visszaemlékező is alátámasztotta, akik a parancsot kiadó közelében tartózkodtak. Jóllehet Szerovot nem ismerhették fel, de egy alacsony, oroszul beszélő férfira határozottan emlékeztek. Bizonyságul – ezen az egy ponton – a sok szem- és fültanú közül álljon itt Hanák Péter történész visszaemlékezése, aki ebben az időben többedmagával az Akadémia utcai pártház kapujához tartott. 'A kaputól félreparancsoltak [...] Kijött egy szovjet tiszti csoport [...] Nem tudom, hogy kik voltak. [...] Tisztek voltak, az biztos. De arra az egy szóra emlékszem, ami elhangzott: *sztreljaty!¬*, *sztreljaty!* - A szótárban a jelentése mellett ez áll: lő, tüzel, lelő, meglő, belelő. Itt felszólító értelemmel: lőni! A következő pillanatban csikorogva elhúzódtak a tankok. [...] Én először voltam ilyen közel életemben harckocsihoz. Állíthatom: félelmetes látvány! Előrehúzódtak húsz-harminc métert, s akkor hangzott el a tüzelni! vezényszó. [...] Döbbenten hallottuk, hogy lőnek. Nem a Parlament épületét vették tűz alá, hanem a teret.

Hogy mit látott Szerov? A tüntető tömeg érkezéséről még a pártközpont épületében értesült. A tér sarkán látta a szovjet tankok személyzetével barátkozó embereket. Katonaként tudta, hogy a Parlament előtt álló tankok lőszerrel és üzemanyaggal vannak feltöltve. Mint KGB-főnök felismerte, hogy ez az Akadémia utcai pártközpontra – és az ott tartózkodó magyar és szovjet pártvezetőkre veszélyes lehet. Ezért parancsot adott a Kossuth-tér kiürítésére. Az elöl álló tank késlekedett a tűz megnyitásával, feltehetően azért, mert nem az egység parancsnoka adta ki az utasítást. Sürgethették, hogy kezdje el a riasztólövéseket, mert a Szerov kíséretében lévő egyik magyar tiszt – Jamrich Mihály ÁVH-s ezredes – géppisztolyával rövid sorozatot adott a levegőbe!

Ez volt a kezdet. Utána a tank először valóban riasztólövéseket adott le. Ezek tettek kárt az egykori Párttörténeti Intézet épületében, és ekkor szólaltak meg a Parlament főbejárata előtt lévő páncélosok géppuskái is. A tömegben pánik tört ki, s a téren tartózkodó kb. háromezer ember meglódult. Azok, akik a Parlament épülete és az előttük álló szovjet páncélosok közötti területen voltak, az épülettömb kiszögelléseiben, illetve a páncélosok mögött és alatt próbáltak menedéket keresni. Akik nem voltak elég fürgék, a riasztólövések után kapták a következő sorozatot. Ők voltak a vérengzés első halottjai, illetve sebesültjei.

A fentiekkel majdnem egy időben a Kossuth-szobor mögött elhelyezkedő szovjet páncélosok ágyúval – repeszgránáttal – belelőttek a Kossuth Lajos tér 9-es számú épületének felső szintjébe, majd repeszgránát robbant a Rákóczi-szobor előtti részen, a Földművelésügyi Minisztérium (FM) főbejáratával egy magasságban. Mindkét helyen könnyebb és súlyosabb sebesültek maradtak a helyszínen. A Parlament VII-es kapuja előtt álló tank tűz alá vette a Párttörténeti Intézet második emeleti sarokszobáit. Ugyanekkor dördültek el az első géppuskalövések az FM első emeletére is a IX-es kapu felől. Szovjet géppuskatüzet kapott a Kossuth tér 9-es számú épület és az akkori Országház étterem épülettömbje (Kossuth tér, 13-14-17.) is.

A tömeg vesszőfutása a téren öt-hat percig tartott. Az emberek több irányba menekültek: egyesek a Munkásmozgalmi Intézet (ma Néprajzi Múzeum) és a Párttörténeti Intézet épülettömbjéhez futottak, mások az FM irányába, az árkádok alatt remélve oltalmat, voltak, akik a Rákóczi-szobor mögött található dombos részen húzódtak meg, illetve – főleg azok, akik még nem érkeztek be a térre – visszafelé rohantak, a Nádor és a Vécsey utcai kapualjakba.

Ezek után tűnt fel a Ságvár tér (ma Vértanúk tere) sarkán egy szovjet tank, és páncélgránátot lőtt ki a Kossuth tér közepe felé, a Rákóczi-szobor magasságában, majd géppuskatűzzel árasztotta el a teret. Röviddel később közvetlen közelről két páncélgránátot lőtt ki a 2-es villamos vonalánál lévő mintegy egy méter magas dombra, és végigpásztázza az itt fekvő embereket. S mialatt az Akadémia utca felé haladt, még egy páncélgránáttal és géppuskatűzzel szórta meg a helyet, majd távozott.

[...]

A téren meghúzódó tüntetők kálváriája azonban folytatódott, mert a Nándor utcai tank visszavonulása után mintegy tíz percen át rövid, vélhetően szovjet katonáktól és a tér kiürítésében részt vevő magyar határőröktől származó géppisztolysorozatok hangja töltötte be a teret, s ez akadályozta a mentők munkáját, akik időközben megjelentek. De nincs tudomásunk arról, hogy ebben az időszakban valakit lövés ért volna, önkéntes vagy hivatásos mentő halt volna meg."

Rubicon, 2010/9. szám.

És az eredmény:

[link]

A hivatalos jelentésekkel szemben 61 személyt tudunk beazonosítani, akik a Kossuth téren haltak meg. Férfiak és nők. A sebesültek száznál is többre becsülhetőek.

Ezzel szemben "kormányoldalon" két rendőr, két folyamőr, két kormányőr, és hat határőr vesztette életét, valamint három szovjet katona. Tudni kell ehhez azt is, hogy a tömeg nem volt felfegyverezve, nem zajlott kölcsönös tűzharc, így valószínűleg ezen emberek is a vaktában tüzelés számlájára írhatóak.

Furcsa módon mérlegelsz, ha az ávh-s pribékek meglincselését súlyosabban mérlegeled, mint fegyvertelen tömegek, köztük nők és fiatalok legéppuskázását.

Ahogyan Albert Camus mondta: "1956. november 4-e után tisztességes ember nem lehet kommunista."

"HARCKÉSZÜLTSÉGBEN NEM tehettek volna ilyet - akármelyik lőrésből kilőtték volna az illetőt, vagy legéppuskázzák."

- Kurszknál is "barátkoztak a szovjetek", amikor a molotovkoktélokkal kifüstölték a német tankokat? Vagy Sztálingrádnál, Varsóban? A forradalom után a nyugati újságíróknak feltűnt, hogy csak az alsó szintek voltak szétlőve a lakóházaknak. Miért? Mert a tankok nem tudták annál magasabb szögbe emelni a lövegeiket, olyan kicsi távolságban. Egy emeleti ablakból könnyedén, akár ejtve rá lehet dobni a tank hűtőrácsára a molotovkoktélt.

"Nem beszélve arról, hogy olyankor a fedelet (és szükség esetén a lőréseket is) lezárják. Ültél T-55-ben, T-34-ben?"

- Igen. Egy gyakorlótéren céltárgynak használt T-55-ösben.

"#34 hitelesen írta le: a lövegtoronyba dobták a palackot. A hűtőrácsos sztori - mese."

- Nem mese, valóság. Ez alapvető hadi praktika. A hűtőrácsra rádobva a motorteret elárasztja a benzin, a csöveken keresztül pedig végigfut a láng. A tűz terjed. És ha bejut a küzdőtérbe, onnantól kezdve vége.

"Molotov koktélos ügyben azt látom, hogy nem vagy egyedül az álláspontoddal. A wikipedia (nemcsak a magyar, hanem a NY-i is, pl. angol) tényként közli amit írsz."

- Akkor ideje lenne fontolóra venni.

"Az oroszok elismerk a sikeres m. koktélos támadásokat a Spanyol Polgárháborúban és az É-i Háborúban - a T-26 os (könnyű) tankok ellen. Akörül viszont már viták dúltak, amikor bemutattak egy német filmet, melyben a berlini lakosság molotov koktéllal küzdött a T-34-ek ellen. (Gyalogság elleni felhasználása tényként elfogadott.) Én szkeptikus maradok. Talán, ha lesz időm, még jobban körbejárom."

- Azért vagy szkeptikus, mert az érzelmeid, és nem a józan eszed szerint mérlegelsz, így pedig mindig tévútra mész. Csak egyszerűen belegondolva: szerinted a 2 hét alatt, amíg a harcok folytak, a szovjet tankok mindenhol megálltak barátkozni újra és újra a lakossággal, mire azok gazul felgyújtották őket?

"Az 1989-es évet én egy fővárosi munkásszállón vészeltem át - és nem emlékszem, hogy ott bárki is lelkesedett volna az eseményekért."

- A munkásszállón. Az viszont, hogy neked kényelmes életed volt, nem legitimálja a rendszer embertelenségeit.

"Az oroszokat nem kellene démonizálni! Eljut hozzájuk - és érzékenyen érinti őket."

- Egy okot mondj, amiért nem kellene szigorúan elítélni őket.

A gyermekkel a karjukon mosolygó, kenyért osztogató szovjet katonák képe már akkor is propaganda volt, és azután sem vélekedtek másként róla az emberek.

Ungváry Krisztián, a téma legelismertebb szakértője, és fideszesnek vagy jobbikosnak távolról sem nevezhető közéleti személyisége, korabeli rendőrségi (háború lezárásának napjaiban történt, és azután, azaz nem "horthysta) jelentések és beszámolók alapján kikutatta, hány nőt erőszakoltak meg a szovjetek. Nyíregyházán a legfiatalabb 7 éves volt. Férjek, civilek szeme láttára, voltak, akiket egymás után 10-15-en erőszakoltak meg. Nagykállóban az ottani elmegyógyintézet összes ápoltját erőszakolták meg. A helységeket visszafoglaló magyar és német katonáknak fegyveres védelmet kellet adni a hadifoglyok mellé, hogy a lakosok ne lincseljék meg őket. Nem személyes érintettségem okán írom ezt, bár dédanyukám az oroszok elöli bujkálásban betegedett meg, majd a Budapest köré vont szoros ostromgyűrű miatt nem jutott fel orvosi ellátásra, így hetekig tartó szenvedés után, lassan halt meg egy olyan betegségben, amit három oltással kezelni lehetett volna. Két árvát hagyva maga után. Ám mielőtt ezt a történetet megtudtam, semmivel sem ítéltem el kevésbé az eseményeket, mikor "csak" a többi sok áldozatról tudtam.

Százezernyi magyar szenvedése, családi sorstragédiák írhatóak a számlájukra.

A pontos számok ma sem ismertek, de nagyságrendileg 600 ezer magyart vittek el a Gulag-ra, mint "hadifoglyok", függetlenül attól, hogy tényleges hadiszolgálatot láttak-e el korábban, vagy sem. Nőket, időseket, gyerekeket. Százezernyit közülük pusztán sváb származása miatt, mint "kollektív háborús bűnösök" a "jóvátételi munkálatokra". Az ókori Rómában volt divat a leigázott országok lakóit rabszolgaként elhajtani, de a bizánci császár szerémségi hadjárata, vagy legkésőbb a török idők óta ilyen egyszerűen nem történt. A XX. században, mintha a barbár középkorban lennénk? És közülük hányan tértek haza? A fagyos szibériai munkatáborokból, 10 éves szívélyes orosz vendégszeretet után? És a svábok, akik hazatértek, úgy találták otthonukat, hogy közben az itthonmaradt családtagjaikat kitelepítették Németországba. Nemsokára pedig ők is követték őket.

A haditörvények szerint a hadifoglyokat tilos bántalmazni, kínozni, egészségüket meg kell őrizni, és életüket nem lehet veszélyeztetni, elvenni, a békekötés után pedig azonnal haza kell őket engedni. A szovjetek ezekből egyik feltételnek sem feleltek meg. Az én dédapám a néhány hónapos hadifogságával még a szerencsés kevesek közé tartozott. Másik dédapám megbetegedett, és már 1946-ban meghalt.

"Miért gyűlölnek minket ennyire?" -> Bizony ráférne az orosz oktatási rendszerre egy nagyobb átszervezés, a látókör kitágítása.

Azt is csak legfeljebb lábjegyzetben említik meg, hogy míg Hitler nyugaton hódítgatott, addig Sztálin keleten. Lerohanta minden szomszédját, magába olvasztotta Finnország egy részét, Lettországot, Észtországot, Litvániát, Lengyelország keleti felét (a németekkel közösen, nekik a nyugati), és Besszarábiát. Most a belső-ázsiai és távolkeleten történt eseményeket nem taglalom.

A következők kik lettek volna? A félbemaradt Finnország, Lengyelország megmaradt fele, Románia, és Magyarország, Szlovákia, akik a következő szomszédos államok voltak a Szovjetunióval szemben.

Németország és a Szovjetunió között nem volt különbség. Két agresszív, imperialista törekvésű birodalom volt.

A komolyanvehető történészek mind leírták, hogy 1941-ben hatalmas ember- és hadianyag-összevonások voltak a határ mentén, támadólag felállítva (éppen ezért volt olyan sikeres a német Blitzkrieg, mert nem védelemre készültek, és gyakorlatilag tálcán kínálták magukat). Legkésőbb 1942-re megindult volna a támadás. Felmutattam erről magától Sztálintól, és a bizalmasi körétől származó dokumentumokat. Mint láthattuk, be is kebelezték fél Európát 1945-re, az eredeti tervek szerint, bár kissé eltérő úton.

Azt sem hangoztatják, hogy az ukrán holodomor már Hitler hatalomrakerülése előtt, 1932-33 között megtörtént, amikor egyetlen év alatt, 7-10 millió ukrán halt meg, köztük 3 millió gyermek. Sokkal drasztikusabb, kegyetlenebb, nagyobb mértékű népirtás volt ez, mint a holokauszt.

Semmiben nem különbözött a náci Németországtól és a kommunista Szovjetunió.

"Tény, hogy Mo. 2.-lagos strat. jelentősséggel bírt NDK mögött és Ausztriát, Finnországot is elbocsátották. Ha nincs okt.30, Közt. tér - gyanítom, hogy a büdös életben nem lettünk volna "Legvidámabb Barakk"... Már 1957-ben Legszomorúbb Bordélyt csinált volna belőlünk a saját "elitünk"."

- Mármint Rákosi, Gerő, Farkas, Mező, és a többiek? Ebben a kérdésben éppen őket veszed védelmedbe.

"Koromsetét és embertelen volt az - már a Zápolya idejében is."

- Korántsem volt a középkori Magyarország olyan nyomorgó. Meglepődnél:

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__hadsereg-hadvezetes_..

A "bús ezer év" tanítása pont arra volt jó a kommunista hatalomnak, hogy ezzel ellensúlyozza saját rossz teljesítményét, ugyanis a várakozások ellenére, nem hozták el a Kánaánt, de valamivel mégis ki kellett emelniük magukat a történelemből, pozitívra. A jelenkort nem lehetett elhazudni az emberek számára, ezért választották a múltat.

"A szovjet pusztán azért avatkozott be a magyaro-i eseményekbe, mert az Antifasiszta Koalició (aminek tagja volt) KÖTELEZTE erre. A burzsoá történetírás nem dicsekszik ezzel, de ez a szomorú igazság."

- Azaz az Egyesült Államok és Nagy-Britannia? Gondolom, forrás is van erre a meredek állításra. (De valamivel objektívebb, és magasabb szakmai színvonalút várok, mint a kommunista.net)

"A szovjet kat. beavatkozást egészen egyszerűen a fehérterror, és a közismert szimbólumok - mint a "szalasiszt" (nyilaskeresztes) zászló - váltották ki."

- A Kossuth-címerben semmi "szálasista" nem volt.¬

"Magyarán: ők a "II. vh. utolsó visszhangjaként" értelmezték (és értelmezik) az akkori eseményeket, és ennek megfelelően reagáltak rá"

- Igen, olvastam is itt egy felhasználótól, hogy egy ukrán oldalon dicsekvést olvasott arról, hogyan "verte le" valamelyikük felmenője "a fasiszta magyarokat '56-ban".