Várjunk még vagy indítsunk népszavazást egy szakértői kormány megbízására?

"ezek szerint Szent Istvánnak is harcolnia kellett volna a nyugattal? :)"

Valószínűleg hiányosak a történelmi ismereteid, mert Szent István harcolt mindenkivel, aki az országra támadt és nem nézte, honnan érkezik a támadás.

1030-ban Konrád császár Magyarországra támadó "dicsőséges seregét" kiverte, majd a menekülőket egészen Bécsig üldözte és ott péppé verte.

Akkoriban nem úgy ment a diplomácia, mint napjainkban, hogy nyalizunk valaki felé és attól kötelesek vagyunk mindent eltűrni.

Magyar királyok harcoltak a nyugattal és még a pápának is írtak kemény hangú leveleket. Nem volt canossa-járás.

Viszont elfogadta a nyugati értékrendet, és alapnak használta az állam felépítésében. Nem a konkrét harcokról van szó, nem kell kiforgatni a szavaimat. Amúgy lehet akárhogy csűrni-csavarni, a lényeg, hogy ezzel a melldöngető hozzáállással csak úgy járhatunk, mint Koppány.

Szerintem te is érted, miről beszélek.

Elég egyértelműen fogalmaztam.

Nincs itt szó "nyugati értékrend"-ről. Ez mese habbal.

Szent István erénye a nemzetegyesítés volt.

Nagy többségnek (nekem is) mai napig sokkal szimpatikusabb a (törzsi) helyi autonómia (ezen elven alapulnak a helyi önkormányzatok), a kis közösségek önrendelkezése. Járható út és ez a rendszer életképes lenne mind a mai napig, csak az a bökkenő, hogy ellenségek vettek körül minket és a támadók ellen a törzsek egyenként már nem tudták sikerrel felvenni a harcot. Szükség volt mindenkire, viszont nehéz egy zászló alá parancsolni a civakodó törzseket.

Csak egy egységes, központosított államba szervezett társadalom tudott hosszú távon megmaradni.

Az erőszakos központosítás szükséges rossz volt a fennmaradás szempontjából.

Legfőbb kohéziós erő pedig a közös származás mellett a kereszténység volt/lett.

Diplomáciai okokból nem a keleti, hanem a nyugati rítusú kereszténységet honosította meg Szent István.

Jó diplomata volt, de meg se fordult a fejében, hogy alárendelt szerepet szánjon Magyarországnak bárkivel szemben.

Nem véletlen, hogy - ellentétben sok szomszédos országgal - Magyarország nem volt soha vazallusa a németeknek (sem). Az sem mellékes, hogy Magyarországon nem a pápának, hanem a magyar királynak volt invesztitúra joga és ez nagy szó!

Igaz, ehhez a karakán kiálláshoz szükség volt arra, hogy akkoriban Magyarország katonai és gazdasági nagyhatalom, nem úgy, mint a 21. században...

Mindez nem magyarázza, hogy az elmúlt évtizedekben a magyar külügy olyan szinten szolgalelkű, hogy még az ország szerény érdekérvényesítő képességét sem használja ki.

Ez az orbánviktori szabadságharcozás pedig csak a magyar választóknak szól, tettekben nem nyilvánul meg.

Egyébiránt a bátor érdekérvényesítés, szükséges konfrontáció vállalása és az ügyes diplomácia nem zárja ki egymást!!! (Sajna erre nem látunk/láttunk példát szép hazánkban gengszterváltás óta...)