Miért nincs hazaszeretet?

Radnóti Miklós:

Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messze ringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,

s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,

ím itt e kő, de föntről e kő se látható,

nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,

de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,

és csecsszopók, akikben megnő az értelem,

világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,

míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

Kérdező! Tévedsz. Van hazaszeretet ma is. Még akkor is van, ha azt nap mint nap nem tesszük se a kabátunkra mint kokárdát, se zászlónkra nem tűzzük mint árpádsávot, se nem menetelünk büntetésként a hazaszeretetünket fennen hirdetve. Csak élünk vele és benne.

Miért nincs hazaszeretet?

Talán, mert már nincs MIT! szeretni.

Hazaszeretet? Egyre inkább világpolgárok vagyunk, belelátunk más országokba, és bármikor beszélgethetünk bárkivel a világban szinte.

Már tudom, hogy bármi legyen is a sztereotípia, mindig találok kivételeket, szeretnivaló embereket. Csak Magyarországon nem találtam olyat, aki nem vallja, hogy "dögöljön meg a szomszéd tehene is" meg nem rasszista, meg tud értelmesen írni... És ez elkeserítő, ha belegondolunk, hogy például csak 5-6 kanadaival beszélgettem, és 10-15 olasszal, és milyen nagyon sok magyarral.

Mit szeressek egy országban, ahol a "hazaszeretők" egy csapat cigányverő hülyegyerek? Ahol összetartozik a hazafiság azzal, hogy skandálom, "monnyonle", "erdéj", "takaroggy", és még sok ilyet?

"A hazád nem az a hely,ahol meg kellett születned,hanem az,ahol boldogan halnál meg."

Számomra ez -sajnos- nem Magyarország.

A hazaszeretet nem definiálható!Nem az szereti a hazáját,aki ezt állandóan hangoztatja.Az állandó bizonygatás mindig gyanús!ASz szereti a hazáját,aki tisztességesen él,nem gyűlöl senkit,és nem íriygkedik senkire.Sajnos nkünk magyaroknak mindig gyűlölni kell valakit!Gyűlöltük a fűurakat,a papokat,az osztárkokat stb.Ma gyűlöljük a romákat,zsidókat,a Fideszes gyűlöli az MSZP-ést,a Jobbikos gyűlöl mindenkit a hazaszeretet nevében.Amíg ez nem változik,addig ne beszéljen senki hazaszeretetről!

A történelem ismerete valóban kell.De azt is tudomásul kellene venni,hogy minden történész másképp tálalja az elmúlt eseményeket.Még akkor sem biztos,hogy hiteles képet kapnánk,ha az akkor élt emberek beszámolóját hallgatnánk.Pl. a Horthy rendszerre másképp emlékezik a földesúr,a főnemes mint a paraszt,vagy a gyárimunkás.Mindkettőnek igaza van,és egyiknek sincs.És még lehetne sorolni a történelmünk eseményeit.Ha csak az egyik verziót ismerjük,már hamis korrajzot kapunk.

Nem szájalni kellene a hazaszeretetről,hanem békességben élni együtt,korra-nemre-politikai-vallási meggyőződésre való tekintet nélkül.

a hazaszeretet akkor vált elérhetetlen opcióvá az emberek legalább felénél, amikor az egyik parlamenti párt kisajátította magának a nemzetet. Nemzeti oldalnak is hívja magát olykor.

"Aki nem ránk szavaz, az nem is magyar ember" hangzik ma is a szlogen.

Ha tehát valaki másra akar szavazni, nem szeretheti a hazáját a logika szerint.

Nos például ezért nincs már sok emberben hazaszeretet...

A hazaszeretet manapság már nem nagyon létezik, szerintem aki tud menekül innen. Én most 18 éves vagyok, de tőllem nem sok mindent várhat a kormány. A fizetésemből nem fogom a romákat segélyezni és amint meglesz a diplomám külföldre költözök, ennak az országnak nem fogok gyereket szülni és még sorolhatnám.... Régen nagyon szerettem Magyarországot, mindig csodálkoztam, hogy milyen szép Budapest, büszke voltam arra, hogy magyar vagyok. De most már "gyűlölöm",

szánalmas az, hogy a szüleim a minimálbérért dolgoznak, későbbiekben nem tudnak spórolni... Még fiatal vagyok, én még megtehetem, hgoy elhagyom a süllyedő hajót, mert ennél a későbbiekben csak rosszabb lesz.