Milyen Orbán diktatúráról beszélnek sokan?

azon küzdenek Mesterházy falkavezérrel az élen, hogy vissza kerüljenek*

szerintem ez az "orbán-diktatúra" alapvetően egy benyomás lekommunikálása. Amikor diktatúrákról beszélünk például a történelemmel kapcsolatban, akkor általában arra gondolunk, amit tételesen megfogalmaztak, mint ideológiát. Viszont van egy olyan faktora is a dolognak, hogy milyen logikák mentén építették fel a rendszert. Vegyük például a fasisztákat. Azt mindenki tudja, hogy a fasiszták a zsidókat deportálták. Az ideológia pedig nagyjából az volt, hogy a zsidók a gonoszság megtestesítői. Emögött kétféle logika húzódik. Az egyik valami középkorias jellegű totális kereszténységre hasonlító életérzés, aminek az a lényege, hogy mi, akik ezt mondjuk nem egy társadalmi relációban vagyunk, hanem mi vagyunk az abszolútum, innentől kezdve tehát a mi érzékelésünk, például a konfliktusunk a zsidókkal az valami abszolút érvényű dolog, és nem mondjuk érdekkonfliktus, gazdasági rivalizálás stb. A másik pedig az a logika, hogy mivel mi vagyunk az abszolútum, ezért mi minden határt átléphetünk, mivel a világ gyakorlatilag velünk egyenlő, ezért a világ akkor jó, ha nekünk jó. (ez már a kereszténységgel sem feltétlenül egyeztethető össze)Na most az orbán viktor a társadalmi ideológiaképzésben úgy jut A-ból B-be, hogy konkrétan a fasimzusból ismert gondolatmenetet használ, csak "nem jut el addig a következtetésig", mint a fasizmus. És itt ez a "nem jut el" azért nagyon aggályos, mert egyrészt nem látszik, hogy tényleg nem jut el, vagy csak nem mondja ki a folytatást, illetve hogy ha most "nem jutott el", akkor ez vajon mindig így marad-e. Ez egyfajta fenyegetettségérzés. Akik az orbáni diktatúráról beszélnek, azok tulajdonképpen ezt a kockázatot próbálják meg dramatizálni. Az orbán viktor nagyrészt úgy viselkedik, mint a gömbös gyula (miniszterelnök 1932-36 között), és a gömbös gyuláról tudjuk azt, hogy a fasiszta társadalomelmélete csak azért az állam meg az állampolgárok viszonyára volt koncentrálva, mert a miniszterelnöksége idején a fasizmus még nem tartott ott, más legyen aktuális. Az orbán viktor jelenleg azt próbálja meg elérni ebben az országban, hogy a társadalmi ideológiáját sikerüljön előírássá változtatni ("az "emberek családban élnek", "vidéken földművesek laknak", "az állam nem szolgáltató, hanem eszményi végcél", "magyarország keresztény" stb) és ehhez tesz olyan lépéseket, hogy hatalmi szóval megpróbálja betiltani azokat a szereplőket, akik zavarják őt az eszméinek a terjesztésében. Tipikus példa erre a médiahatóság, ami jelenleg erkölcsi tartalmú cenzúraként működik, és akkor itt már meg is jelenik a a fasizmus fentebb vázolt két logikája, az egyik hogy mi vagyunk az abszolútum, tehát a mi erkölcsi mércénk egyenlő az abszolút erkölcsi mércével, és innentől kezdve nekünk felhatalmazásunk van átlépni azt a határt, hogy a nekünk nem tetsző = rossz, káros tartalmakat betiltjuk. A sajtó szabadsága arról szólna, hogy nem tiltjuk be azt, ami nekünk nem tetszik. Kifejezhetjük hogy nekünk nem tetszik, de nem tilthatjuk be. Ez lenne a hagyományos el. Az egyébként egy más kérdés, hogy a sajtó "szabadságáról" meg "függetlenségéről" hangoztatott "demokratikus" elvek egyébként mennyire érvényesülnek, de ez egy új kihívás a világban, ezért új típusú választ kellene rá találni, és nem a gömbös gyulának a másolását.