Sokan voltak/vannak, akik nem tudták/tudják feldolgozni az 1989-es változásokat?

Igen.

Akik most az állami cégvásárlásokat, állami munkahelyteremtés és állami költekezések növelését szorgalmazzák azok igen.

Azt hiszik meg lehet még csinálni hogy majd az állam mindenkinek munkát ad és annyit fognak keresni hogy mindenre jusson!

Nem képesek látni hogy pont az állami munkahelyteremtés a legisebb fizetésekkel járó munkahelyek. És most csinálnak további megszorításokat(tanári fizetések csökkentése, állami alkalmazottak elbocsátása, közmunkások foglalkoztatása akik kevesebbet keresnek mint a minimálbér stb)

Nem azzal van a baj, hogy fel tudtuk, fel tudjuk-e dolgozni a rendszerváltozást. Igenis fel tudjuk érni ésszel, hogy miről van szó, értjük, hogy mi a különbség a mostani és az akkori berendezkedés között.

A probléma inkább ott van, hogy nagyon sokan nem akarják elfogadni ezt az új rendszert. A bizonytalanság és a romló kilátások miatt egyre többen vágynak a Kádár-korszak békés langyosvizébe, ahol soha, semmi nem történt, csak az életszínvonal emelkedett rendületlenül. Viszont mivel már idestova 23 éve véget ért az a világ, nincs valós összehasonlítási alap, nem lehet párhuzamba állítani a két világot.

De attól még lehet fanyalogni és jajveszékelni, hogy "régen minden jobb vót". Ez is egy módja a felelősség lerázásának: sokaknak jobb lenne a nagy, közös, állami irányítás, amiben nem lehet ugyan semmire sem vinni, de nem kell gondolkodni, előre tervezni és nincs kockázat. Ja, és nem kell felelősséget vállalni semmiért sem, mert az állam majd mindent megold. Kisegíti a veszteséges nagyüzemet, segít a rosszul gazdálkodó maszeknak, ad valamicske nyugdíjat annak is, aki egész életében trükközött a nyugdíjpénztári befizetéssel és nem tartalékolt időskorára és teremt valami lapáttámasztó munkahelyet a képzelten, buta munkásnak is, akit mindenhonnan kirúgnak a lustasága miatt. Sokan erre a kényelmes világra vágynak.