Mért tartjátok szokványosnak, normálisnak, sőt egyáltalán megengedhetőnek, hogy egy ember napi 8-10-12 órát dolgozzon?

Kedves,Antimod:

"a gazdaság és a vállalkozás fenntartásához ennyi kell"

"Lehet, hogy naív az elképzelés, de mi történne, ha nem egy ember termelne ki ugyanennyi SZJA-t, hanem kettő?"

Mindenekelőtt fele annyi fizetést kapnának az emberek. De bejárni,kajálni rezsit fizetni ugyanannyit kell. Ezért nem szokták szeretni az emberek az ilyen megoldást. több fizetést meg a legtöbb munkáltató nem akar ,de nem is tud fizetni.

Az ember mint mondtam úgy szeretni dolgozni hogy kevesebb pénzt ne kapjon ,de dolgozni is kevesebbet kelljen.

Ezt pedig csak (minimum) országos méghozzá jókora pluszjövedelmet kell produkálni.

"Csökkenteni lehetne a vállalkozások egy munkavállalóra vetített adóterheit, ezáltal megérné nekik többet foglalkoztatni. Persze a munkaidő csökkentését is elő kellene írnia az államnak, különben minden cég csak növelné a munkaerő-állományát (viszolygok az ilyen személytelenített szakkifejezésektől, mintha zsák krumplikról beszélnénk)."

Egy bizonyos mennyiség felett adott munkára nem éri meg a munkaadónak alkalmazni több embert.

Hogy megint visszautaljak egy korábbi korszakra a egyiptomiak sem poénból építették mindössze párezer egyiptomival építtették piramisokat.

Nem szadizmusból terheltek annyit szerencsétlen egyiptomi piramisépítőkre (mer hát a király fizette így adó nem volt),lett volna sok más egyén aki önként megosztja velük a terhet ,hanem mert nem tudtak volna annyi embert hatékonyan irányítani csak egymást akadályozták volna.

Hogy egy másik problémát is megemlítsek ,és most a mához közelebbi példát hoznék fel. A Kádár rendszer gulyáskommunizmusból mindenki emlékezhet,tudhat róla hogy nem volt gyakorlatilag munkanélküliség. Ez a hitelből dotált fizetésekből illetve hogy a hely is meglegyen viszonylag olcsón 4 ember végezte egynek a munkáját.

Mint tudod az a négy annyit munkát sem végzett összesen és azt is rosszabbul (mert úgyse rúghatják ki) mintha egy ember lelkiismeretesen nekiáll és megcsinálja. A hatékonyság rovására megy az ugrásszerűen növelt dolgozó létszám ha a munka mennyisége nem növekszik,mert nehezebb irányítani és felügyelni a dolgozókat és így hatványozottabban rosszabbul dolgoznak.

"Ez segítene a munkanélküliség arányán is.

Persze alapból felvet ez egy sor problémát, pl. rögtön nem lenne elég szakképzett munkaerő, de ezt nem máról holnapra kellene megvalósítani, és az oktatással kellene kezdeni az egészet."

Ez igen ,de duplázni ha feje tetejére is állna kormány sem tudna az oktatási rendszer...Ráadásként az "időlegesen" kieső adóbevételek miatt (elvégre nem minden cég él túl egy "időleges" bevételfelezést) szépen be is csődölnénk.

"Egyébként az "egyre kevesebbet dolgoznak az emberek"-hez annyit, hogy ez valóban tendencia, csakhogy a kínai cégek egyre versenyképesebbek, ott pedig nem a munkavállalói jogok maximális figyelembevétele a fontos. Vajon hogy vesszük fel velük a versenyt?"

Morzsolódik a kínai munkamorál is .Ők is követlenek már mindenféle jogokat a kormánytól.

"Továbbá az ún. gazdasági világválság sem a több munkaerő - kevesebb munkaidő/per fő felé indította el az emberiséget."

Az utolsó érdemi változás mint mondtam jóval a világválság előtt. Amúgy köszi hogy felhoztad,a 1929-es világválság is a túltermelés miatt következett be egyszerűen nem tudtak túladni az árun mert senki nem tudta megfizetni nem volt rá kereslet,és z számos nagy és kisvállalat összeomlásához vezetett Ezért kellett a béreket is a termeléshez igazítani.

Azért nem csökkentették a munkaidőt az elmúlt 100 évben,az első ötvenből a pénzt elvitte a két világháború,az utóbbi ötven évben részben vitte a hidegháború is a pénzt, sem olyan (a kőolaj meg földgáz energiájának befogásához hasonló eredményt) nem sikerült produkálni, hogy indokolná a megnövekedett teljesítmény.

14:13-as vagyok

Igen, én legszívesebben kimennék egy szigetre, építenék egy viskót az óceán partján és énekelném hogy "Kell egy ház, lenn az óceán partján, majd ha végleg visszavonultam..." :)

Azt enném amit megfognék, gyűjtögetnék, halásznék, vadásznék. És akkor kelnék fel amikor szeretnék, azt csinálnék egész nap amit szeretnék. Festenék!! Festeném az óceánt, a hullámokat, a naplementét, a pálmafákat, az őslakókat... és elajándékoznám a képeket. Nem kellene eladnom, mert ezen a szigeten nem lenne pénz. Az emberek cserekereskedelmet folytatnának. Mint régen. Mindenki egyenlő lenne, nem lenne hierarchia.

Soha nem fogok egy ilyen szigeten élni... de azért jó álmodozni.

Most napi 8,5 órát dolgozok egy irodában -nem megerőltető, a fizetés is jobb, mint más cégeknél- csak az a baj, hogy nem elégít ki. Se szellemileg, se fizikailag (Egész nap ülök. Ami persze jobb mint ha egész nap állni kéne, de akkor is fáj a hátam, fáj a szemem, fejem a monitortól), se lelkileg. Én művészlélek vagyok, tele fantáziával, kreatív ötletekkel és itt a melóban úgy érzem, be vagyok zárva egy ketrecbe, megfosztva minden ingertől, megfosztva a saját személyiségemtől. Olyan vagyok mint egy robot, egy lélek nélküli gép. Pedig mennyi hasznos dolgot lehetne tenni ebben a napi 8,5 órában. Ez nem én vagyok. Én festő akarok lenni!! Vagy világutazó! Vagy bálnamentő! Vagy mind egyszerre!

Úgy érzem ennél sokkal több van bennem, hogy egy egyszerű irodai munkás legyek. Főiskola után 1 évig voltam munkanélküli, most pedig igyekszem megbecsülni ezt a helyet. Csak néha olyan nehéz... vágyom a szigetre! :(

23/N