Nem kéne esetleg Pozsgay Imre múltját is átvilágítani? És mennyi vajon az ő nyugdíja?

"Es jött 1956. oktober 23. Lopva, alattomosan közeledett. Sunyi bábáinak száján egy percre sem halkult el a szocializnus igéje, miközben egy nyáron át járták a Petőfi-rondót 'nemzeti sajátossagaink' körül azzal a magasztos céllal, hogy kiköszöbüljek a szocializmus épitése közben elkövetett hibákat. Majdnem sikerült nekik még a szocializmust is kiköszöbülni. Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött több úri bitanggal, megcsinálta az 'Első Hazai Nemzeti Forradalmat. Hogy megis nem 'Nemzeti Szocialistanak' keresztelték vivmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy a két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes embernek.

A 'Nemzeti Forradalom' olyan nevezetes renegatot sorolhatott v e z e t ő i közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyan csak adóvégrehajtói karrierhez szabtak, de jellemtelensége biztositotta, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehérterror napjaiban.

Lehetett-e nálunk forradalom 1956. októberében? Hová vezethet nálunk a termelési viszonyok megváltoztatása és az uralkodó osztály megdöntése? – (Mondjuk, hogy a forradalom ezt jelenti.)

Ilyen lépés nálunk csakis visszafelé, a kapitalista viszonyok, és a burzsoá uralom visszaállításához vezethetett és vezetne ma is. Ez viszont színtiszta, steril ellenforradalom.”

(Petőfi Népe, Kecskemét, 1957. december 15.)

"Az életmód, a kultúra, az ideológia kérdései közül a legnagyobb figyelmet azokra az összefüggésekre kell fordítanunk, amelyek előbbre viszik a szocialista közösségek fejlődését, a társadalmi tudat és magatartás alakulását… Az ideológiai nevelő munkához jó feltételt teremt a párt politikája… A fejlett szocializmus építése közben, a nép közös érdekeinek alapján, társadalmi-politikai egységünk a szocialista nemzeti egység világnézeti-ideológiai egységgel párosul. A marxizmus-leninizmus általánossá tétele következetes ideológiai harcot kíván, amelynek csupán egyetlen célravezető eszköze van: gyakorlatunkkal összhangban álló eszméinknek meggyőző hirdetése."

(Magyar Filozófiai Szemle, 1975/3)