Nagy Imre hazaáruló volt Kádárral meg Rákosival együtt.Az idősebbek lehet mást mondanak mert őket kommunista agymosás érte.
Még a kérdés is szégyen.Egy értelmű hogy rossz volt.
3/3. Az idősebbek főleg vidéken nem tartották jónak. A Kádár-rendszerben nem is ünnepelte senki! Az agymosás a rendszerváltás óta van vele kapcsolatban.
A háború előtt a SZU-ban élt,és nagyon jó kapcsolata volt a Krem-mel. Rákosi kormányában Begyűjtési Miniszter volt,és az ő parancsára söpörték le az utolsó szem gabonát is a parasztok padlásáról. 56-ban pedig átállt a forradalmárokhoz. Még amikor a pere folyt,akkor is bízott abban,hogy a szovjet barátai megvédik.
Kivégzése után sok paraszttól hallottam,hogy utolérte Isten büntetése.
4/5. Nagy Imre nem szállt szembe Rákosival.,és főleg nem a mezőgazdaság javára ténykedett. A padláslesöprés nem a parasztok érdekeit szolgálta.
Az 56-os szerepléséről,mint írtam,csak köpönyegfordítás volt.
Ne a mai dumát hidd el.
Ne ezen az oldalon akarj tájékozódni. Ha valahol, hát itt minden második kommentelő politikai ideológia áldozat.
Kérdezz meg egy hozzáértő tanárt vagy nagyszülőt, vagy olvass el egy könyvet vagy újságcikket. Egy origo-s Nagy Imre-cikkből (Google + orgio.hu) többet tudsz meg az egész téma körülményeiről, mint itt.
Valóban nem érted a törit:
a történelemben nincsenek egyértelműen jók és rosszak. Alapvetően minden embernek voltak jó és rossz húzásai, de alapvetően egy adott ember lehet, hogy valakinek a példaképe, míg más szerint a történelem legszarabb embere.
Az én édesapám katona volt akkor. Az akkori rendszer megbélyegezte őt is, szüleit is. Tudna mesélni róla, hogy milyen élményei voltak a seregnél a politikai tisztekkel kapcsolatban, akik állandóan azon voltak, hogy eláztassák a többiek előtt mint kulákot, és tudna mesélni az alakulatánál lévő tisztekről is, akik az ilyen jellegű támadásokkal szemben állandóan és következetesen a védelmükbe vették.
Édesapám személyes tapasztalata volt, hogy Rákosi idején próbálták a legjobban alázni (afféle osztályharc keretében), ugyanakkor amikor a Nagy Imre került hatalomra, minden politikai indíttatású támadás, kulákozás miegymás megszűnt ellene.
Nagy Imre szembeszállt a szovjetekkel. Vállalta nézeteit, elveit, és ezért életét áldozta. Kérhetett volna kegyelmet, és korábbi érdemire való tekintettel kapott is volna, ahogy más kommunisták is tették. Ő viszont nem volt hajlandó elismerni, hogy "hibázott". Egyenes, bátor, nyílt szívű ember volt. Mint minden embernek neki is voltak hibái, követhetett el hibákat. Erkölcsi mércével mérve az itt őt tudatlanul őt mocskolók erkölcsileg/tartásilag a bokájáig sem érnének fel. Kivételes ember volt. A legritkább emberfajtához tartozott a földön, azon néhány száz, néhány ezer emberhez, akik elveikért képesek voltak életüket áldozni, és képesek voltak a legrettenetesebb diktatúrák kellős közepén is emberek maradni. Aki őt komcsizza, bírálja, az jobb esetben csak tudatlan, rosszabb esetben meg meg hadd ne mondjam mi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!