Miért él sok ember fejében az a tévhit, hogy az 56-os forradalmárok a kommunizmus ellen harcoltak?

Mert sok ember elhiszi a százszor ismételt tévhiteket. Különben is, jobban szeret egyszerű sémákban gondolkodni, az árnyalt és sokszínű gondolkodás fárasztó.

Nem hinném, hogy '56-ban reformkommunizmusban gondolkodtak, az újabb keletű kifejezés. Nagyon sokan egyszerűen csak félelem nélkül, viszonylagos jólétben szerettek volna élni. És voltak kevesek, akiknek voltak elképzeléseik ennek politikai eszközökkel történő megvalósítására. Az ilyesmihez körültekintő mérlegelés kell, csak mint az lenni szokott, mindig vannak hasznot remélő csoportok is, akiknek semmi sem drága. A tömeg pedig az éppen leghihetőbb verzió felé fordul, és azt támogatja. Ezért általában egy hibás verzióból nincs visszaút.

Azt nem érdemes gondolni, hogy az '56-os eszmék valami kiforrott, egységes, nagy tömegek által igényelt valami volt. Sokan sokfélét gondoltak, sokféle eszközökkel akarták megvalósítani. Sajnos elég sokan voltak, akik kivihetetlen célokat tűztek ki teljesen megalapozatlanul, és elég agresszívek voltak, hogy ebbe belehajszolják a tömegeket, főleg a fiatalokat. Éppen ezért nem lehet sem a Corvin közi, sem a Széna téri srácokat elmarasztalni, annál inkább a háborúban edzett, tapasztalt vezetőiket, akik pontosan tudták, az adott erőviszonyok mellett mi lesz a végkifejlet.

Sok ember mind a mai napig azt hiszi, hogy itt valamikor kommunizmus volt.

Komolyan ezektől várod, hogy megértsék, mi a különbség egy Rákosi és egy Nagy között?

Kedves kérdező!

A szovjet csapatok azonnali kivonása, a szabad választások megtartása, az egypártrendszer megszüntetése, a keleti blokk katonai szövetségéből való kilépés, a nemzeti ünnepeink visszaállítása, szerinted mi?

Az akartuk elérni, ami Ausztriának is sikerült épp akkor. Szabadságot, függetlenségét, a magunk útját.

Akármennyire is fáj ez, senki nem akart kommunizmust, mert az ember nem ellensége önmagának.

"Már elég megnézni azt a tényt, hogy a forradalomban rengeteg munkás és paraszt vett részt"

- Ami mutatja, hogy a kommunizmus csak névleg képviselte ezt az osztály, és igen nagy érvágás volt a "reakciós nagytőkés fasiszták ellen küzdő" Kádári rendszernek, mikor el kellett ismernie, hogy munkások és parasztok lázadtak fel a rendszer ellen.

"akik 15-20 éve, még a Horthy-rendszer által voltak elnyomva."

- A Horthy-korszakban, bár nagy rétege volt a szegénységnek (ami jelentős részben még az első világháború kihatása volt), de elnyomás nem volt, és a lehetőségek szerint a parlament próbált segítséget nyújtani a népesség általános életminőségének felemelésére. Például a modern bérházak, a levesosztás, a mezőgazdaság gépiesítése, a vidéki iskolák, amikkel az analfabetizmus harmadára csökkent, és lehetne még sorolni. Nyomát sem lehet látni a Rákosista kényszermunkatáboroknak, Tsz-esítéseknek, fekete autós emberrablásoknak, Andrássy út 60-nak, ÁVH-nak, lehallgatásoknak, diktatúrának.

A kommunizmusnak - nem véletlen - a Horthy-korszakban sem volt széleskörű támogatottsága, néhány száz fős kis csoportok képviselték őket csupán. Ne a megporosodott, múlt rendszerben íródott könyvekből tanulj.

"Ezek kapitalizmust akartak volna újra?

- Ez pedig úgy marhaság, ahogy van. 1945 előtt Magyarországon parlamentáris királyság volt. Nem lehet "visszahozni" a kapitalizmust úgy, hogy nem is az volt.

Mellesleg meg nem, nem kapitalizmust akartak. Csak ti gondolkodtok ezekben, kapitalizmus vagy kommunizmus. A magyarság szabad, polgári társadalmat akart. Azt, aminek kialakításán már Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös, Wesselényi, Szemere, Batthyány, és a reformkor többi nagy személyisége is tevékenykedett - részben sikeresen - az 1820-as, '30-as évektől.