Miért mondják most, hogy a rendszerváltás előtti idők úgynevezett kapun belüli munkanélkülisége nem jó?

"Tehát, mondjuk előállít valaki egy szórakoztató eszközt az érték, de a hivatalban dolgozó munkája nem érték. Hogy is van ez?"

Képzeld el a dolgot a "kapitalista" rendszerben. Van egy gyár, ott van portás, van targoncás, van aki a termelő eszközökkel dolgozik, van titkárnő, bérszámfejtő stb stb. Ameddig a vállalat minden évet nettó nyereséggel zár, addig a gyár munkásai kollektívan értéket állítanak elő( mivel a működéshez mindenkire szükség van ). Ez az alapja a fejlődésnek. Ha nem így történik, és a gyár deficittel zárja az évet( és a felhalmozott szabad nyereség/tőke elfogy ) és a következő éven sincs változás, akkor nem lesz miből alapanyagot venni, dolgozókat kifizetni > vagy bezár a bazár vagy működési hitelekkel tőkebevonással próbálják életben tartani. Ha nem sikerül, akkor roló le. Régen ez nem így ment, az állam "megfinanszírozta" ingyen és ment minden tovább veszteségesen.

A szórakoztató ipart nem venném ide, mert ez teljesen más. Ma egy focista fizetését a klub a jegybevételekből, a TV közvetítési díjakból, reklámokból és szponzoroktól teremtik elő. Hasonlóan az előadóművészekkel. Ma megy nekik a szekér, főleg nyugaton, de az is csak addig, ameddig értékelhetőt tudnak felmutatni és a szponzoroknak is jól megy. Valszeg ha egy sportszergyártó három éve veszteséges, akkor nem fog 1-5-10-20-30 millió euros reklámszerződéseket kötni focistákkal..

Már előttem leírták, egy hivatalban dolgozó munkája is érték, amíg tényleg annyi van belőle amennyi szükséges.

A kapun belüli munkanélküliség nem jó!

Több okból is. Nem jó az államnak, mert a kiadott pénzéért nem kap semmit. De nem jó azért sem, mert olyan rendszert épített ki, mintha mindenki valósan dolgozna, ezután (saját magának) befizette a járulékokat is, ez plusz kiadás, majd emiatt fizet nyugdíjat is, ami további plusz kiadás. Ebben az a lényeg, hogy olyan rendszer működött, amely nem valós helyzetre alapult.

De az adott személynek még rosszabb. Ő azt hiszi, ennek így kell ennie, hiszen az állam akarja így. Azt gondolja, az a normális, ha csak úgy eltartják. Ezt a tévhitet átadja az utódainak. Kialakul egy olyan szemlélet, hogy jövedelemhez jutni, az jár, pusztán, mert élünk. A szemléletet a vétlen emberbe sulykolták évtizedeken át. Nem is tanult meg dolgozni, nem tudja hogyan kell (senki se higgye, hogy a munka ismeretével születünk - nem, azt tanuljuk,ha van kitől). Aztán hirtelen minden megváltozik. Egyik pillanatról a másikra olyant követelünk tőle, amit nem tud, sőt, egy életen át mondták neki, nem is kell tudnia. Élhetetlen, sült galambot vár, de az nem jön. Élni viszont kell, megtanulni ebben az állapotban lopni a legkönnyebb.

Ez egy hosszú folyamat. Most meg kell fordítani. Itt mindenki érzi ezt, de választ nem ad. Nem csoda nem az itt írók feladata és felelőssége. De akiket megválasztottak(tunk), azoké igen, sőt kötelességük. Szemérmetlen hazugság, hogy nem lehet mit tenni, államadósság, meg szocializmus, meg válság. Ez mind csak a nemcselekvés magyarázása, porhintés.

Hogy mit kell tenni, erre alkalmas szakemberek régen kidolgozták. Nem mindent és nem azonnal lehet visszafordítani, de eddig a kezdés igénye sem látható. Az összetettsége miatt nehéz itt még csak utalni is rá, de megpróbálom. Aki nem tud falat rakni, vagy krumplit kapálni, azt meg kell tanítani, ráparancsolva nem megy. Ennyi erővel én is mondhatnám, hogy felírok ide egy differenciálegyenlet rendszert, aki nem oldja meg egy órán belül, ki van innen rúgva. Körülbelül ilyen a Fidesz mai munkaprogramja. Ezért mindenekelőtt a tanítást kell elkezdeni. Elemi iskolában és krumplikapálásban. Viszont vannak feladatok, amit rövid tanulással is el lehet végezni, ráadásul rendkívül fontos az országnak. Sok aszály van, sok belvíz van máskor, a vízügyi kezelése hasonló, a tervek készek. Mezőgazdasági hatékonyságunk a dánokénak jó ha tizede. Vannak tervek, mit kellene tenni, és vannak emberek akik tudnák tenni, tudnák irányítani. Egy felcsúti stadion árából egy részük kijönne.

Ilyesfélék a megoldások, hosszan lehetne sorolni. A direkt károkozásokat most nem is említettem. A végkövetkeztetés: semmiféle munkanélküliség nem jó sem az országnak, sem a személynek. Erre van megoldás, ha van hozzá akarat. Mert képesség van!