Miért mondják most, hogy a rendszerváltás előtti idők úgynevezett kapun belüli munkanélkülisége nem jó?

Nem akartam belemenni a nyugdíjas beszólásra két okból.

Az egyik, felforr az agyvizem akkor, amikor azt hallom, olvasom, hogy a mai fiatalok tartják el a mai nyuggereket.

De ha már te, mint kérdező reagálsz rá, megtehetem én is.

1. A mai nyugdíjas nem tehet arról, hogy a mindenkori állam rossz gazdája volt a pénzének.

2. A régi állami nyugdíjrendszer felépítése kicsit hasonlít a biztosításhoz. Azaz, ha valaki feldobta a cipellőit negyvenévesen, a pénze elveszett. Abban az esetben, ha ezzel várt 120 éves koráig, akkor az állam szívta meg.

3. A nyugdíjas arról sem tehet, hogy a nagy világégéseket követően sok ország támogatta a gyerekszülést, mert vissza kellett pótolni az elveszett embereket (munkaerőt). Ők a mai nyugdíjasok többsége. Szintén nem tehetnek arról, hogy ma meg kevés a gyerek, a fiatal. Természetesen a fiatalok sem okolhatóak azért, hogy nem vállalnak nagy családot.

4. Az egész történetből annyi igaz, hogy a befizetések és kifizetések aránya felborult.

5. Most éppen nem tudom, mi az elgondolás, de vagy másfél évtizede arról van szó, hogy az állami nyugdíj fokozatosan megszűnik, csak nagyon korlátozott területen marad meg. Ezért is született meg a három pillér.

Nem olvasol figyelmesen:

"hoppá, a nyugdíjasok azt a pénzt kapják vissza nyugdíj formájában, amit az ő fizetésükből levontak még akkor, amikor dolgoztak, és ezt befizették a nyugdíj alapba, tehát a saját pénzüket kapják vissza...nem? "

Az az alapvető probléma, hogy többen dolgoztak, mint kellett volna. Mivel mindenki az állam/állami vállalatok/állami gazdaságok alkalmazásában állt, ezért az állam adott nekik fizetést-ha közvetve is-, azoknak is akiknek nem kellett volna. Mivel állami nyugdíjalap volt, a fizetés is állami volt akkor : állam adja a bruttó fizetést, amiből levonják amit le kell( '87 előtt szja sem volt pl ), akkor ez úgy néz ki, hogy amit a nyugdíjalapba fizetett be, az gyakorlatilag az a rész, amit az állam a saját pénzéből nem adott oda ( vagy odaadta de vissza is vette,ahogy vesszük ).

Ha az ma lenne és számszerűsítenénk, akkor a dolgozók 95%-a állami dolgozó lenne, és lenne 504 000 ember, aki nem termel semmit, csak van. Tehát havonta kifizetnénk 504 000 embernek ezt a nettó ~70 000 forintot. És ha ez megy 25-30 évig, akkor utána ezeknek ugyanúgy nyugdíjt adnánk, mint a többieknek. Ez 30 évre vetítve 504*70*12*30*10^6 Forint( ha jól számolok akkor infláció nélkül, középárfolyamon 56,5*10^9 USD ). Erre jön rá ennek az 504 000 embernek a nyugdíjellátása, ameddig élnek, amit ugye nyugdíj alapba történt befizetésükből finanszírozunk. Mivel, a munkájuk is deficitet hozott csak, miből fizettek volna a nyugdíjalapba?

Érted már? Vagy csak bonyolítottam :)

"hoppá, a nyugdíjasok azt a pénzt kapják vissza nyugdíj formájában, amit az ő fizetésükből levontak még akkor, amikor dolgoztak, és ezt befizették a nyugdíj alapba, tehát a saját pénzüket kapják vissza...nem? Javítsatok ki, ha rosszul tudom, nem vagyok szakértő...

"

Nem, azt a pénzt az akkori nyugdíjasok kapták meg, a mostaniak azt kapják, amit a mostani munkavállalók nyugdíjjáruléknak befizetnek.

"Nem annyira egyszerű ez mint 14-es írja. Eladósodtunk ez igaz, de nem csak ez miatt."

Persze, természetesen egyszerűsítettem a dolgon, hogy viszonylag egyszerűen átlátható legyen. Az eladósodottság sem csak ennek köszönhető.

És mielőtt teljesen lehúznánk a nyugdíjasokat, a #12-nek teljesen igaza van:

"1. A mai nyugdíjas nem tehet arról, hogy a mindenkori állam rossz gazdája volt a pénzének. "

Kérdezőnek:

"Akkor szerinted mi az ideális megoldás a jövőre nézve?"

Szerintem a sablonos dumát kellene valahogy megvalósítani. Csökkenteni kell az államadósságot és eközben valahogy növelni a foglalkoztatottságot a versenyszférában. Továbbá elérni végre azt, hogy mindenki normálisan megélhessen a fizetéséből, mindenki normálisan be legyen jelentve, minden járulék legyen befizetve, szűnjön meg az állami nagy befektetések /munkák "hagyományosan magyaros" véghezvitele ( egy fővállalkozó alatt 28 alvállalkozója alatt még 30 al al vállakozó, aki már pénzhez nem jutnak), és hasonló utópisztikus dolgok a jövőnk kulcsai - szerintem.

"Legalább kaptak fizetést, pl engem nem érdekelne, hogy gyakorlatilag nincs szükség egy adott munkára, ha az azt elvégző személy legalább kap fizetést, és meg tud élni."

Igen ez szuper, csak az a baj, hogy ha a dolgozó nem végez értékteremtő munkát, a munkája nem anyagi vagy dologi javak megteremtéséről szól, akkor nem termeli ki a saját fizetését, ergó azt másnak kell megfizetnie.

Minden rendszerben vannak optimális mértékben ilyen emberek, akik nélkülözhetetlenek, de nem végeznek értékteremtő munkát: Pl. portás. Ez önmagában nem baj, ugyanis egy jól működő rendszerben több az értékteremtő munkát végzők száma, akik kitermelik a másik nem rétékteremtő melót végző, amúgy szintén nélkülözhetetlen munkás bérét.

Csak annó ez az egyensúly nem volt meg. A bújtatott munkanélküliség miatt rengeteg értékteremtő munkát nem végző egyén volt kapun belül, és az üzem vagy vállalat nem termet annyi anyagi javat, ami fedezte volna az egész termelés költségét.

A kieső pénzt pedig valahonnan pótolni kellett... Az államtól... Az állam kasszája sem volt végtelen, jött a hitel...

Ez az érték teremtés azért egy kicsit kétértelmű. Mi is az érték? Az ha valaki mondjuk előállít egy autót vagy egy mosógépet? Van aki szerint ez az érték. Van olyan aki viszont nem állít elő most sem értéket, mégis jól megfizetik. Gondolok itt a focistákra vagy az énekesekre, de van akinek az is érték és megfizeti. (a focistákat az is aki szerint nem érték)

Tehát, mondjuk előállít valaki egy szórakoztató eszközt az érték, de a hivatalban dolgozó munkája nem érték. Hogy is van ez?