Miért mondják most, hogy a rendszerváltás előtti idők úgynevezett kapun belüli munkanélkülisége nem jó?

Kedves kérdező!

Szeretnék neked válaszolni, ha van hozzá türelmed, hogy végiggondold. Alapállás: van egy céged. Foglalkozz mondjuk tetőfedéssel.

(Mindent egyszerűsítek, ne tessék összevetni a valós jogi környezettel. Pl. adók és járulákok mértéke, stb.)

Van egy embered, aki tetőfedő. A fizetése neked bruttó 300 ezer forintodba kerül.

Van egy anyagbeszerződ. A fizetése neked bruttó 300 ezer forintodba kerül.

Van egy raktárosod. A fizetése neked bruttó 300 ezer forintodba kerül.

1. változat

Ez 900 ezer forint kiadás havonta. A nettó bevételed havi 4 millió forint.

Rendes ember vagy. Minden felnőtt lakjon jól. Felveszel még egy embert tetőfedőnek. No de nincs két embernek munka. Ő csak a belső munkanélküli. Neki is fogsz adni 300 ezer forintot. Kevesebb marad neked, de még így is szépen eléldegélsz.

Tudod meddig fog ez menni? Addig amíg a dolgozó tetőfedő nem tud a nemdolgozótól. Szerinted, nem fogja rád borítani azt asztal? Dehogynem.

Rendben, ne mondhassa az egyik, hogy a másik semmire ugyanannyit kap, ugyanabban a munkakörben.

Legyen akkor kertész. A tetőfedőnek meg semmi köze hozzá, hogy hervadnak a rózsák.

2. Változat. A nettó bevételed 1 millió. Azaz százezer marad neked egy hónapra. Veszel fel kölcsönt, hogy felvehess egy nemdolgozót?

3. változat. A nettó bevételed 500 ezer.

a: bezárod a céged

b: nem zárod be, de elküldöd a raktárost az anyagbeszerzőt. Ha az ács dolgozni akar, intézze el ezeket is.

A szocializmusban 2. változat volt. Azaz nem volt annyi bevétel sem, amennyiből a rendes dolgozónak bért lehetett fizetni. Többek között erre is kölcsönt vettek fel.

De ha meg tudod ezt oldani hitel nélkül, meg fognak választani királynak.

A mai magyar jelen a 3b.

Azaz vagy semmi munkád, vagy széthajtanak.

A 4. válaszoló tökéletesen leírta.

"engem nem érdekelne, hogy gyakorlatilag nincs szükség egy adott munkára, ha az azt elvégző személy legalább kap fizetést, és meg tud élni."

Abban a rendszerben mindenki állami cégnél dolgozott, így az állami vállalaton keresztül maga az állam adósodott el. Most ezért tartunk ott, ahol tartunk.

2012-ben azért ilyen ez az ország, azért van ennyi megszorítás, azért sz@r nagyjából minden, mert ~40 évig annak is adtak fizetést akinek nem kellett volna. És most bocsássa meg a világ ami írok, de a nyugdíjasok sírnak, hogy kevés a nyugdíj. Az ő nyugdíjukat, sőt, az ő fizetésüket is (értendő az 1988 előtti már nyugdíjas dolgozókra) én/mi/azok akik ez elmúlt 20 évben/ma/ezután dolgoznak fizetjük ki kamatostul. Ilyenkor gurul el nálam a gyógyszer, amikor az idősebbek emlegetik, húú a régi rendszer milyen jó volt. Persze, más f@xával verni a csalánt...