A magyar nép mióta létezik?

"A dentumogeres érvemre se válaszoltál, se az ugorra."

- Ellenérved annyi, hogy a dentum latinosan hangzik. Ebből látszik kontárságod. Igen, természetesen így van. Hiszen latinosították. Amikor Hérodotosz a szkítákról és perszákról írt, minden tulajdon- és helységnév után "osz"-t írt. Mit jelent ez? Semmit, csupán hogy saját nyelvéhez alakította az eredeti szavakat.

"És köznevetségről: nevettél te"

- Meg még úgy körülbelül mindenki, aki oda írt.

"aki szerint a kultúrák nehezen változnak"

- Ez tény. Felhoztam a példát a csángókról, akik a nyelvüket könnyen lecserélték (ma már csak az eldugott falvakban van meg), de a kultúrájukat megőrizték. Maga Hegyeli Attila, a moldvai csángómagyarok oktatásának volt elnöke beszélt arról, hogy ők még a középkori felfogást őrzik (hiszen akkor szakadtak ki a magyarságból), amely szerint az összetartozástudat a közös kultúrában mutatkozik meg, és a nyelvet csak eszközként használják. A nyelv iránti érzelmi kötődés, a nyelv, mint a nemzeti egység kovácsa, csak a nacionalizmussal - Petőfivel, Kossuthtal, Vörösmartyval, Széchenyivel - jelenik meg, ők pedig ebből kimaradtak.

Az ókorban a nyelvnek nem volt jelentősége, használták, amíg értelme volt. Az egyetlen, amitől nem váltak meg, ami akkoriban összetartástudatot jelentett, az a kultúra. Látható a példából.

Ahogyan látható például a bolgároknál is, akik - noha türk eredetűek - nyelvüket teljesen lecserélték szlávra, hisz itt csak azokkal találkoztak.

Felhoztam másik példának a magyar térítés rablánccal és vérrel való kierőszakolását, illetve a pogánylázadásokat (1046, 1061).

Így írja a Képes Krónika:

"Mikor aztán Újvárba érkeztek melyet Aba király épített íme, csapatostul özönlött hozzájuk mind a magyar sokaság és ördögi ösztökétől felgyúlva, megátalkodottan követelték Andrástól és Leventétől, engedjék meg, hadd éljen az egész nép pogány módra, ölhessék le a püspököket és egyháziakat, ronthassák le az egyházakat, vethessék el a keresztény hitet és tisztelhessenek bálványokat. Meg is engedték nekik, hogy kövessék szívük óhajtását, hogy menjenek és vesszenek ősatyáik tévelygéseiben, különben nem harcoltak volna Andrásért és Leventéért Péter király ellen.

Belus várából Vata volt a neve annak, aki először ajánlotta magát az ördögnek, leborotváltatta fejét és pogány módra három varkocsot* eresztett; sok idő múltán fia, János is atyja szertartását követte, sok varázslót, jósnőt és táltost gyűjtött maga köré, akiknek bűvölése-bájolása igen beajánlotta őt az uraknak. Egyik Rasdi nevezetű papnőjét a legkeresztényibb Béla király fogatta el és oly sokáig tartotta börtönbe zárva, amíg saját lábait ette meg és ott veszett el. Meg vagyon írva a magyarok tetteiről szóló régi könyvekben, hogy a keresztényeknek teljességgel tilalmas volt feleséget venni Vata és János nemzetségéből, akik úgy eltávoztatták a magyarok népét Krisztus hitétől a kegyelem idején, miképpen Dátán és Abiron támasztottak lázadást az Úr ellen az ótestamentum korában.

Ekkor tehát Vata átkos és kárhozatos biztatására mind a nép az ördögnek szentelte magát, lóhúst ettek és mindenféle gonosz bűnt cselekedtek. Megölték a katolikus hitnek szolgáló papokat és világiakat és lerontották isten számos egyházát. Majd fellázadtak Péter király ellen, gonosz halálra adták mind a németeket és olaszokat, akik Magyarországon szétszórva mindenféle hivatalt viseltek. Éjszaka sebes lovon három kiáltót küldtek Péter táborába, ezek meghirdették András meg Levente urak parancsolatát és szavát: hogy öljék meg a püspököket és papokat, üssék le a dézsmaszedőket, kövessék a pogány hagyományokat, és vesszen Péter emlékezete is németjeivel meg olaszaival együtt mindörökre."

*Szintén türk szokás.

"amire hoztam a kereszténység elterjedését a Római birodalmon belül"

- Ami nem népek, hanem egy-egy ember, némely kisebb közösség között terjedt, nem kultúrák körében, hanem kisemmizett szegények, esetleg felszabadított rabszolgák soraiban.

"meg nevetett még egy barom, aki szerint a magyarok ma is úgy néznek ki mint a kínaiak vagy a mongolok."

- Ilyet senki nem állított. Az viszont, hogy a türkökkel ma is szoros genetikai kapcsolatunk van (ezen belül is az ujgurokkal, amely nem magyarázható Urál alatti keveredéssel, hiszen ők nem ott élnek), az viszont tudományos tény.

Bemutattam, hogy a magyarok között elvétve ugyan, de ma is vannak, akik ázsiaias vonásokat őriznek. Ha figyelsz erre, látni fogod. Természetesen nem fotózgatok az utcán, de íme egynéhány példa a közéleti személyiségek közül:

[link]

[link]

[link]

Azt is bemutattam, hogy a külső jegyi sajátosságok semmit nem számítanak a genetikai kutatásokban, hiszen azok könnyen változnak. Erre felhoztam példaként a német olimpiai aranyérmes Marcel Nguyen-t, akinek egyik szülője vietnami, mégis abszolút európai arcvonásai vannak. Pedig ez egyetlen generáció csak, és ennyi is elég hozzá:

[link] (jobboldali szélső fiú, fehérben)

Másfelől a magyarokról a honfoglaláskori, és az Árpád-kori leírások, például Otto freisingi püspök, ezt mondja: "...külsejük marcona, szemeik beesettek, termetük alacsony, viseletük vad, nyelvük pedig barbár."

Kiknek van alacsony termetük, erős járomcsontjuk (besüllyedt szem)?

Más írások megemlítik, hogy a magyarokra a fekete haj a jellemző. Az is kifejezetten a turanid, mongoloid sajátosság.

Egy másik példa. Itt van vélhetőleg Szent István fejszobra:

[link]

És itt egy ujgur férfié (barna pulóverben):

[link]

Persze az évszázadok alatt ez változott, mint a fent bemutatott vietnami-német sportoló fiú esetében.

Viszont vannak rejtett gének, amelyek nem változnak, és évezredek után is visszakövethetőek. Ilyen a finnekkel kapcsolatban nekünk nincs, az türkökkel van, jelentős.

Engedd át ezt azoknak a kutatóknak, akiknek ez a szakterületük, jobban értenek hozzá.

Amiket te belinkeltél képeket, mint "ellenérvek", csalókák lehetnek. Az utóbbi 20-30 évben a kínai han-etnikum erősen betört az ujgur népcsoportba.

És egy kis érdekesség, csak hogy leessen az állad: ő is egy ujgur lány például.

[link]

Tehát összegezve:

1) A honfoglalás előtti magyarság népművészete, népzenéi (ritmusszerkezete), az állattartásban szereplő állomány, a harcmodor és a fegyverzet, a ruházat, a hitvilág, az életmód mind türk.

2) Az ogur népek (ugurok, ogurok, ugirok, stb.) mind egyöntetűen és senki által kétségbe nem vontan türk eredetű népek - a magyarok elődei, az ugorok miért lennének ez alól kivételek? (Pláne a fent leírtak figyelembevétele után.)

3) A honfoglalók szókészletében közel annyi ótörök szó van, mint uráli eredetű. A magyarra jellemző szóösszetétel és az agglutináció nemcsak az uráli nyelvekben, de a türk nyelvekben is megvan. Az egyetlen ma is beszélt ogur nyelv, a kaukázusi baskír olyannyira hasonlít az uráli nyelvekre, hogy sokáig csak "eltörökösödött finn törzsnek" tartották, csakúgy, mint minket. (Annál is szembetűnőbb a hasonlat, mivel Baskíria a honfoglaló magyarok indulási szállásterülete mellett van.)

4) Az összes arab, perzsa, kínai, görög-bizánci, frank írótól származó korabeli forrás egybehangzóan türk és ugor népnek neveznek minket. (A más nyelvekben megtalálható Ungar, Vengri, stb ebből származik. A szlovákok ma is Ugorsko-nak nevezik a történelmi Magyarországot, a románoknál is használatos a "ungar", "maghiara" elnevezés felváltva is a magyarokra). És maguk a magyarok is türk származást állítottak magukról. A székely zászlóban például látható a hagyományos türk szimbólum, a csillag és a hold, a színe pedig türkiz, a türkök szent színe. A kerecsensólyom (Turulmadár) szintén a türkök által lakott közép-ázsiai sztyeppéken honos.

5) A genetikai vizsgálatok az eredetünket (Tóth, 1965; Éry, 1978; Lipták, 1979) mind Közép-Ázsiára tették (a türkök őshazájába, amely nem magyarázható Urál alatti keveredéssel). Ellenben a finnekkel a legcsekélyebb rokonságot sem lehet kimutatni.

A finn származás mellé ezzel szemben csak a nyelvi egyezést lehet felhozni, minden más irány a türkök felé vezet.

Fontos mellétenni, hogy a magyar nem az egész(!) uráli nyelvcsaládra, csak a türk népek közelében élő törzsekére (hantik, manysik) hasonlít, az északabbra élőkére (például magukéra a finnekére) alig hasonlít, ami érthetetlen lenne, ha uráli nyelvről lenne szó, és nem csak az egymás közelsége okán keveredő nyelveket jelentené a mai egyezés.

És akkor még bemutattam neked azt is, hogy a székely és a kun zászló ugyanolyan, mint a türk világ többi zászlaja (türkiz szín, félhold, csillag)

Azt állítottad, hogy ez általános. Ezt a wikipédiáról:

"Üzbegisztán zászlajában a kék a türk nép színe" (Üzbég)

"A kék a türk népek közös színe." (Kazah)

"A kék szín a türk világot jelenti..." (Azeri)

"A kék a mongolok és más türk népek hagyományos színe" (Mongol)

Engedelmeddel most nem másolom be azt a kéttucat türk zászlót, amivel prezentáltam, hogy a székely zászló pontosan ugyanazt a stílust képviseli.

Azt felelted, a székelyek nem magyaroknak tartják magukat, hanem hunoknak. Igen, de a kutatások szerint sem genetikailag, sem nyelvileg nem különülnek el a többi magyar néptöredéktől.

Tehát mégis mi bizonyítja, igazolja az uráli származást:

- A néprajzkutatás? Az türk származást mutat.

- A zenestílus, verselés ritmusszerkezete? Az türk származást mutat.

- Az állatállomány? (Így például a honfoglaló előkelők sírjaiban talál Akhal-teke lófajta?) Az türk származást mutat.

- Az öltözködés? (Süveg, kaftán, csizma.) Az türk származást mutat.

- A harcmodor? Az türk származást mutat.

- A genetikai kutatások? Az türk származást mutat.

- A szájhagyomány? Az türk származást mutat.

- Az ókori világ írásai, a távol-keleti Kínától a belső-ázsiai arab és perzsa írókon át a nyugati görög, frank, és morva írások a magyarokkal kapcsolatban? Az türk származást mutat. (Többen igen részletes leírást adnak a magyarok házasodásai, kereskedési szokásairól, úgyhogy biztosan közvetlen kapcsolatban álltak velük.)

- A logikailag felépítettség? (Hihetőbb, hogy az összes ogurral, ugurral, ugirral, ogorral együtt a magyarok elei, az ugorok is türk származásúak, pláne a fentiek után.) Az türk származást mutat.

- A nyelv? Na, az egyetlen, amire lehet építened. Csakhogy:

1) A nyelv könnyen változik.

2) A magyar nyelvben közel annyi ótörök (kb. 300) szó van, mint uráli (nagyjából 500-at ér el). Nagyon sok továbbá az ismeretlen eredetű szavak száma, amihez hozzá kell tenni még, hogy azóta sok türk nyelv kihalt.

A magyar nyelvtan ugyanúgy hasonlóságokat mutat a magánhangzó-harmóniában, a toldalékolásban, és a birtoklást kifejező ige hiányában, mint az uráli nyelvekkel.

Magyarul: Zsebemben sok kicsi alma van

Törökül: Cebimbe Cok Kücük Elma Var (csebimbe csok kücsük elma var)

Itt nem is a hasonlóság az érdekes, hanem a teljesen azonos toldalékolás:

zseb - ceb

zsebem - cebim

zsebembe(n) - cebimbe

Egy vogul-magyar hasonló mondat:

Hurem né vitnel huligel husz hul pugi.

Három nő a vízből hálóval húsz halat fog.

Itt is működik a ragozás: huligel - hálóval.

Vagy az osztják magyar:

Pegte lau lasinen menl tou szilna.

Fekete ló lassan megy a tó szélén.

szilna-szélén, lasinen-lassan.

És egy távolabbi rokon: finn-magyar

Jään alla talvella elävät kalat uiskentelevat.

Jég alatt télen eleven halak úszkálnak.

Szóval a nyelvrokonság kérdését nem a hasonló mondatok és mondatfelépítések, mégcsak nem is a hasonló szavak aránya fogja felépíteni.

Ha érdekel megkérdeztem egy hivatásos NYELVÉSZT a témáról. A lényeg a következő: ha egy nyelv közvetlen ősét keressük, akkor meg kell nézni, mi az ami változhat a nyelvben, és mi az ami nem (vagy csak nagyon nehezen). A nyelvtan könnyen változhat, pl. szenvedő szerkezetet magyarul régebben ritkán használtunk, ma viszont egyre gyakrabban alkotunk ilyeneket pl. anol hatásra. Nyelvtani elemek is bekerülehtnek a nyelvbe mondjuk egy átvett szóval, amit pl. raggal/képzővel veszünk át, és használni kezdjük. Ilyen pl. a magyar nyelvbe is bekerült a latin eredetű -ista, -izmus, amit lelkesen alkalmazunk is (pl: Horthyzmus).

A következő a szókincs: első ránézésre talán ez változik a legkönnyebben, hiszen könnyű idegen eredetű szavakat átvenni, vagy a mieinket lecserélni. Csakhogy van a szavaknak egy rétege, ami csak nagyon nagyon nehezen változik, mégpedig az alapszókincs. Ezek azok a szavak, amik nélkül a mindennapi életünk bármilyen körülmények között elképzelhetetlen. És itt van a fő érv: azon szavaink, amik az alapszókincset alkotják nagyrészt finnugor eredetűek. Ez olyan, mint amikor egy autóban cserélgeted az alkatrészeket, és végül az eredeti autóból nem marad más, csak a motorja, de ettől az még ugyanaz az autó lesz (rendszámot nem cserélt ugye). Ilyen szavak: legfontosabb igék, testrészek, rokonság megnevezése, az olyan környezetet leíró szavak, amik mindenhol állandóak (növényzet, táj stb.), illetve évszakok, napszakok stb.

Ezek a szavak nagyrészt mind finnugor eredetűek, és a többi finnugor nyelvben is megtalálhatóak. Ami a magyar nyelvbe bekerült török szavakat illeti: ezek legnagyobb hányada (majdhogynem mind) olyan, ami utólag kerülhetett a nyelvbe, amik nélkül elképzelhető a nyelv működése, mivel ezek kifejezetten a mezőgazdasághoz vagy lovasnomád életmódhoz kötődő szavak. Ilyen pl: fék, nyereg, alma, borjú, disznó, búza, árpa stb. Ezek mind olyan szavak, amiket egy gyűjtögető életmódot folytató nép nem feltétlenül ismer, ám amikor áttér a vándorló lovas életmódra, akkor hirtelen egy csomó új szót kell kölcsönöznie valahonnan (nyilván azoktól, akiktől ellesi ezt az életformát - ótörök népek). Ezekkel a szavakkal aztán nyelvtani elemek is bevándorolhatnak a nyelvbe. Ugyan ezt a jelenséget lehet ma is megfigyelni , itt is rengeteg új angol eredetű szó kerül a nyelvbe, ám ettől mégsem lesz a magyar nyelv germán (ld. busz, taxi, metró, scanner stb).

És a legfontosabb érv: a magyar költők által írt szövegekben, pl: Petőfi verseiben a finnugor szavak aránya 90% körüli, a mindennapi beszédben meg 75%. A számokat Kristó Gyula: Magyarország Története 895-1301 c. könyvből vettem (Osiris Kiadó, 1998).

Tehát hiába van 300 török eredetű szó a nyelvben, ha azokat a mindennapi életben kevesebbet használjuk.

Persze lehet találni olyan szavakat is, amik az alapszókincset alkotják, mégis török eredetűek, hiszen az alapszókincs is cserélődhet, de sokkal nehezebben, mint a nyelv többi része.

És most jöjjön a török mondat kifejtése:

Egyrészt szögezzük le, hogy egy mondatból végső konklúziót nem lehet levonni, ld: én is hoztam finn mondatot, így ez 1-1 (bár én még 2-vel megtoldottam).

Másrészt: talált az illető egy ragot, ami hasonlít. Ez sem egyértelmű érv, mert lehet véletlen, vagy átvétel. Példának felhoznám a horvát nyelvet, ahol pl. az érteni ige: razumjeti, ragozva: értem-razumijem. Ők a ti-t vágják le, mi a ni-t, és mindkét nyelvben -m-et teszünk a szó végére. Ez alapján a magyar és a horvát rokonok? Hát nem. És ugyanezt el lehet játszani még számtalan nyelvvel.

Egyébként: a zseb török eredetű ez tény, de nem ótörök, hanem oszmán török (tudod az a 150 éves kis török kirándulás is hatással volt a nyelvre). Cok - egy alapszó lehet, de mint írtam az alapszókincs is tud lassan változni, így ez sem érv. Alma: a finnugorok nem ismerhették a növényt, így csak az ótörökö segítségével ismerhettük meg. Var - véletlen egybeesés. a magyar van szó ugyanis finnugor eredetű (finnül on). a kettő az évezredek alatt ennyire eltávolodott egymástól, de ez nem elképzelhetetlen (az angol one (van) szót a középkorban még on-nak ejtették, és ha ez a változás az angol nyelvben párszáz év alatt végbement, akkor néhány évezred a mi esetünkben bőven elég idő).

Hát ezért kár volt több mint egy órát írni...

"Ha érdekel megkérdeztem egy hivatásos NYELVÉSZT a témáról."

- A kedves nyelvész-ismerősödnek László Gyula szavaival válaszolok:

"Természetesen lehet, hogy valóban így volt, de erre semmi bizonyság nincsen, és más megoldások is elképzelhetők a rokonság létrejöttére. Éppen ezekkel kapcsolatban támadtak kétségeim, amelyeket kis könyvemben bővebben kifejtettem. Volt nyelvész, aki zokon vette ezt tőlem, mondván, hogy ne nyelvészkedjem, mert ahhoz nem értek; csakhogy valóban nem nyelvészkedtem, ők történészkednek, amiben csupán jó szándékú műkedvelők."

Azaz a nyelvészek ne szóljanak ilyenbe úgy bele, mint döntőbírók, mert egy nép eredetében a nyelvkutatás a legkevésbé alapozó. Vegyük példának a bolgárokat: türk eredetűek, de nyelvük teljesen szláv.

A nyelv a legkönnyebben cserélődő, változó elem. Például hol vannak ma már jászul, kunul, besenyőül beszélők? Hova tűntek a volgai magyarok, akiket Julianus megtalált?

De mondok mást: a baskíriai csuvas, ahogy már említettem, az egyetlen még ma is élő ogur nyelv. Ugyanott élnek, mint ahonnan a magyarok vándoroltak el. És most jön az érdekesség: nyelvük annyira hasonlít az uráli nyelvekre, hogy sokáig csak "eltörökösödött" finn törzsnek tartották. Nos, ugyanez igaz az ugor magyarokra. Minden, hangsúlyozom, minden ogur, ugur, ugir, ogor nép senki által meg nem kérdőjelezetten türk. Pont a türk identitású, türk kultúrájú, türk harcmodorú, türk életmódú ugorok lennének ez alól kivételek? Nem túl hihető...

És emellett minden más bizonyíték is a türk származás felé mutat. A genetikai kutatások is. Ha a magyarok csak az Urál lábánál keveredtek volna a türkökkel, miért ujgurisztáni eredetet mutatnak a genetikai vizsgálatok? Az nem az Urál alatt van, sokkal mélyebben, Belső-Ázsiában.

És persze az uráli népekkel semmilyen rokonság nincs kimutatva. Mondhatod, hogy a tatárjárás meg törökdúlás miatt, csakhogy érdekes módon ugyanez a türk (ujgur, nem oszmán!) genetikai kapcsolatot nem törölte el.

Vannak gének, amik évezredek alatt sem változnak.

"És a legfontosabb érv: a magyar költők által írt szövegekben, pl: Petőfi verseiben a finnugor szavak aránya 90% körüli, a mindennapi beszédben meg 75%."

- Hát ez az, hogy tisztázni kell: a "finnugor szavak" eleve részben uráli, részben ótörök szavak, nem csak(!) uráli eredetűek. (tudniillik azokat nevezzük finnugor szavaknak, amiket a finn-ugor törzsek (hantik, manysik, magyarok) nyelvében közösen fellelhetők. Csakhogy ezen szókészlet nem minden tagja található meg a finn nyelvben, azaz nem tisztán és kizárólagosan uráli eredetű.

Másfelől, mint mondtam, ha bolgár költők verseinek szókészletéből próbálnánk meg felderíteni a bolgár nép származását, tévútra jutnánk.

Egyetlen egy érv szól félig-meddig az uráli származás mellett, a nyelv (ami változhat).

Emellett minden más(!) bizonyíték a türk származás mellett, köztük a nyelv is részben.

Miért kell hát erőltetni egy olyan elméletet, ami egyszerűen nem áll meg a lábán? Miért az egynek higgyünk a tízzel szemben?

"Egyébként: a zseb török eredetű ez tény, de nem ótörök, hanem oszmán török"

- Ez megint egy hibája a nyelvészeknek: fogalmuk sincs, hogy 1000 évvel ezelőtt egy temetőben fekvő csontváz milyen nyelvet használt. A génkutatók tudják, milyen volt a génállománya. A néprajzkutatók látják, milyen volt a kultúrája. A nyelvész csak találgat.

Te mikor fogod végre fel, hogy én most NEM a magyar nép etnogeneziséről beszélek, hanem a magyar nyelv eredetéről.

"A nyelv a legkönnyebben cserélődő, változó elem. Például hol vannak ma már jászul, kunul, besenyőül beszélők? Hova tűntek a volgai magyarok, akiket Julianus megtalált?"

Pont hogy a nyelv cserélődik a legkevésbé, és a kultúra cserélődik a legkönnyebben. Ha egy nyelv eltűnik (most ragadjuk ki a kunt), azt mindig megelőzi a kultúra eltűnése is. Kunul beszélő emberek még éltek a török kiűzése után Mo-n, holott ekkor régi kultúrájukat már rég feladták. Persze a kun nyelv kihalt, de ez várható volt: minden irányból magyarok vették őket körbe, így ha bármelyik városban elakarták adni portékájukat fel kellett adni a nyelvüket.

Vagy ott vannak a Római idők: az emberek vallásukat a kereszténységre cserélték birodalom szerte, a nyelvüket mégis megtartották. Életmódjuk/szokásaik teljesen megváltoztak, mindezt üldöztetések közepette.

"Azaz a nyelvészek ne szóljanak ilyenbe úgy bele, mint döntőbírók, mert egy nép eredetében a nyelvkutatás a legkevésbé alapozó."

A történészek meg az ilyen kis laikusok mint te pedig ne szóljanak bele a nyelvészetbe, amihez nem értenek. A nyelvészek rég tudják, hogy a genetikai/kultúrális származása egy népnek nem feltétlenül egyezik a nyelvének eredetével. Ennek ellenére az ilyenek mint te azt mondják (mert te lényegében ezt mondod, ha nem akkor meg fogalmazz világosabban): a magyar népnek genetikailag nincs köze a finnugorokhoz (eddig stimmel :D), de a török népekhez van (ez is logikus, oké), és itt a buktató amit ti hisztek: a magyar nyelv nem lehet finnugor eredetű. Na itt van a bukta elásva. Igenis lehet. Gondolj bele: az újlatin nyelvek beszélőinek köze sincs a latinokhoz. Ennek ellenére a francia/spanyol/román stb. nyelvek mind újlatinok, mind a latin nyelv leszármazottai. Még a falusi paraszt is átvette a nyelvet, holott latint valószínűleg életében nem látott. Ennek ellenére a francia nyelv a latinból származik, ahogy a román és a spanyol is.

Ugyan ez igaz a magyar nyelvre is: bár genetikailag közünk sincs a finnugorokhoz, attól még a nyelvünk finnugor eredetű.

"De mondok mást: a baskíriai csuvas, ahogy már említettem, az egyetlen még ma is élő ogur nyelv. Ugyanott élnek, mint ahonnan a magyarok vándoroltak el. És most jön az érdekesség: nyelvük annyira hasonlít az uráli nyelvekre, hogy sokáig csak "eltörökösödött" finn törzsnek tartották. Nos, ugyanez igaz az ugor magyarokra. Minden, hangsúlyozom, minden ogur, ugur, ugir, ogor nép senki által meg nem kérdőjelezetten türk. Pont a türk identitású, türk kultúrájú, türk harcmodorú, türk életmódú ugorok lennének ez alól kivételek? Nem túl hihető... "

Azt, hogy a magyarok magukat ugoroknak hívták még mindig csak a tte állításod. Én linkeltem neked két cikket is, ahol le van írva miért nem neked van igazad, ezekre nem reagáltál semmit. Ez nekem azt sugallja, hogy elolvasni se vagy hajlandó mert aláaknázná a te véleményedet. Az egyetlen érved a dentumoger, ami lássuk be elég gyenge lábakon áll. Egyrészt ha valaki latinosított volna, azt nem a szó közepén tette volna. Másrészt azt sem írtad le, hogy akkor a dentum szó mégis mit jelent. Mutasd meg nekem melyik nyelvből származik, és mi a jelentése. Ez a "ha így bontom fel akkor az én elméletemet támasztja alá, már csak egy török nyelvet kell találni ahol a dentum hetet jelent" típusú érvelés nagyobb a létező legnagyobb légvár. Ezek után mit papolsz, hogy a nyelvészek csak találgatnak, miközben te ugyanezt csinálod? Arról nem is beszélve, hogy te még a forrást is rosszul jelölted meg (erre is én hívtam fel a figyelmedet, hogy a kifejezést Anonymus használta és nem konstantin). Anonymus pedig nem volt egyébként sem kortárs, szóval ő nem igazán megbízható. Amíg nem közlöd a dentumogerben a dentum szó jelentését, és hogy mely nyelvből származik szerinted, addig nincs értelme a vitának.

"És emellett minden más bizonyíték is a türk származás felé mutat. A genetikai kutatások is. Ha a magyarok csak az Urál lábánál keveredtek volna a türkökkel, miért ujgurisztáni eredetet mutatnak a genetikai vizsgálatok? Az nem az Urál alatt van, sokkal mélyebben, Belső-Ázsiában. "

Megint kevered a szezont a fazonnal. A nyelvtörténet nem egyenlő a genetikai történettel, de erre a franciás példám szerintem elég egyértelmű.

"És persze az uráli népekkel semmilyen rokonság nincs kimutatva. Mondhatod, hogy a tatárjárás meg törökdúlás miatt, csakhogy érdekes módon ugyanez a türk (ujgur, nem oszmán!) genetikai kapcsolatot nem törölte el.

Vannak gének, amik évezredek alatt sem változnak."

Az előző válaszom ide is jó.

"Hát ez az, hogy tisztázni kell: a "finnugor szavak" eleve részben uráli, részben ótörök szavak, nem csak(!) uráli eredetűek. (tudniillik azokat nevezzük finnugor szavaknak, amiket a finn-ugor törzsek (hantik, manysik, magyarok) nyelvében közösen fellelhetők. Csakhogy ezen szókészlet nem minden tagja található meg a finn nyelvben, azaz nem tisztán és kizárólagosan uráli eredetű. "

És itt egy újabb tévedés: de igen, kizárólagosan Uráli eredetűek. Érdekes módon egyetlen testrész sem török eredetű. Példaként a finn nyelvet használom, ami elég távol esik a magyartól: kéz - käsi (keszi), fej - pää (pee), szem - silmä, vagy más típusú szavak: fa - puu, tojás (eredeti magyar nevén monyók): muna, menni - mennä (menne) stb. Azok a szavak amik nem uráli eredetűek, hanem törökök, azoknak az eredetét már leírtam (szépen figyelmen kívül hagytad mert a te kis elméletedet aláássa).

Az még mindig egy röhej, hogy te a finn-ugor törzsek közé beveszed az ugor törzseket, a finn ágat meg kirekeszted, és még így is finnugornak hívod. Legalább hívnád csak ugornak, és mondanád azt, hogy a finn nyelvek külön vannak az ugortól. Egyszerűen annyira kevered a szakkifejezéseket, hogy laikusságod messze földről világít. Ez egyszerűen akkora egy légvár, amit még a világ nem látott.

"(tudniillik azokat nevezzük finnugor szavaknak, amiket a finn-ugor törzsek (hantik, manysik, magyarok) nyelvében közösen fellelhetők"

Újabb tévedés: azokat a szavakat nevezzük finnugor eredetűnek, amik a legtöbb finnugor nyelv szókészletében fellelhetőek. Amik csak a hanti-manysi-magyar szókészletben lelhetőek fel, azok már csak ugor eredetű szavak. Megint egy újabb szakkifejezés, amit rosszul használtál, ezáltal olyat adva a nyelvészek szájába, amit soha nem használtak.

"Másfelől, mint mondtam, ha bolgár költők verseinek szókészletéből próbálnánk meg felderíteni a bolgár nép származását, tévútra jutnánk. "

Egyrészt nem, mert részben keveredtek a szlávokkal, másrészt én még mindig nem genetikai származásról beszélek, hanem a nyelv származásáról.

"Egyetlen egy érv szól félig-meddig az uráli származás mellett, a nyelv (ami változhat). "

Én is ezt mondom, a nyelv uráli, azon belül is finnugor származású.

"Emellett minden más(!) bizonyíték a türk származás mellett, köztük a nyelv is részben. "

Igen, a genetikai származást tekintve, de a nyelv származása még mindig finnugor.

"Miért kell hát erőltetni egy olyan elméletet, ami egyszerűen nem áll meg a lábán? Miért az egynek higgyünk a tízzel szemben?" Mert minden tudós szerint a nyelv finnugor származású. Az iskolában is ezt oktatják, nem véletlenül.

"Ez megint egy hibája a nyelvészeknek: fogalmuk sincs, hogy 1000 évvel ezelőtt egy temetőben fekvő csontváz milyen nyelvet használt. A génkutatók tudják, milyen volt a génállománya. A néprajzkutatók látják, milyen volt a kultúrája. A nyelvész csak találgat."

Aha, szerinted. Csakhogy ez a szó arab eredetű (dzsaib, ugyancsak zseb jelentésben), az arabok adták át a perzsáknak, majd a perzsák a törököknek dzseb alakban. Ezen kívül a kérdés: miért lett a dzs-ből zs? Erre egy válasz van: a magyar nyelvben nem volt dzs ezek szerint, máskülönben az eredeti hangalak maradt volna meg. A honfoglaláskor még volt a nyelvben dzs, de az meglágyulet és "gy" lett belőle, utána pedig évszázadokig akármikor találkozott a magyar a dzs-vel, mindig zs-vel hejettesítette. Tehát a magyar nyelvbe csak akkor kerülhetett ez a szó, amikor nem ismerte a dzs-t.

"Pont hogy a nyelv cserélődik a legkevésbé, és a kultúra cserélődik a legkönnyebben."

- Nem igaz, és be is bizonyítottam. Leírhatod még párszor, attól még nem lesz így. Elég csak megnézni a történelmi példákat, amiket felhoztam (skótok, írek angol nyelve, bolgárok szláv nyelve, franciák újlatin nyelve, noha kultúrájukat megőrizték. Hozzánk közelebb álló példa a csángó népcsoport, ami kultúráját megőrizte, de nyelvét elhagyta. Az, hogy a nyelv egy cserélhető, elhagyható eszköz volt, míg az igazi összetartozástudatot a közös kultúra adta, nem én "találtam ki".

"Vagy ott vannak a Római idők: az emberek vallásukat a kereszténységre cserélték birodalom szerte, a nyelvüket mégis megtartották. Életmódjuk/szokásaik teljesen megváltoztak, mindezt üldöztetések közepette."

- Erre válaszoltam, utoljára ismétlem magamat (lehet, túl sok információt írok egyszerre a kapacitásodnak, vagy csak hanyag vagy): ott a kereszténység az identitás nélküli, perifériára szorult, innen-onnan származó szegények, esetleg felszabadított rabszolgák között terjedt.

Népek esetében már más volt a tészta. A keresztény hitre térítést megpróbáló Kékfogú Harald dán királyt is elűzték, a papjaival együtt, hiába épített masszív erődítéseket, hatalma megőrzése érdekében.

És bemutattam a pogánylázadást is, ahol a magyarok őseik szokásainak (többek között a türk[!] varkocs viselésének) visszaállítását követelik.

"a magyar nyelv nem lehet finnugor eredetű."

- Soha nem állítottam. Azt mondtam, hogy a finn-ugor egy kevert, uráli-török nyelv. Az ugorok türkök voltak, lényegtelen, hogy te ezt elismered-e, vagy sem. Ezért van a finn-ugor nyelvkeverékben annyi uráli és ótörök szó egyszerre(!), és ezért hasonlít mindkettő(!) nyelvre szabályaiban, ragozásában.

És ezért nem tisztán finn.

"Azt, hogy a magyarok magukat ugoroknak hívták még mindig csak a tte állításod."

- Nem, alátámasztottam tucatnyi perzsa, görög, frank, morva, kínai, arab (azaz a világ minden részéről származó, egymást erősítő és alátámasztó) forrásokkal.

"Az egyetlen érved a dentumoger"

- Hazudsz, ennyi vagy.

"Egyrészt ha valaki latinosított volna, azt nem a szó közepén tette volna."

- Nem gyanús, hogy összetett szó?

Íme, Hérodotosz:

"A hatalmas kiterjedésű földet Kolaxiasz három királyságra osztotta fel fiai között, és azt hagyta legnagyobbnak, amelyen a szent aranyat őrzik. [...] Eszerint az ázsiai nomád szkíták massagetáktól szorongva átkeltek az Araxész folyón [...] A kimmerek népe valamennyi halottját a Tyras folyó mellé temette [...] Az Istros valamennyi ismert folyam közül a legnagyobb [...] azután Tiarantos, az Araros, a Naparis, és az Ordéssos [...] Van a Borysthenés folyó, és a Hypanis között van egy Exampais nevű hely [...]"

Egyszerűen akkor ez volt a stílus, a saját nyelvére alakította az ismeretlen szavakat. "Nyelvész"...

"Másrészt azt sem írtad le, hogy akkor a dentum szó mégis mit jelent. Mutasd meg nekem melyik nyelvből származik, és mi a jelentése."

- Nem tudom, honnan tudhatnám? De te majd bizonyára felvilágosítasz. Arra remélem emlékszel, hogy az ogur nyelvek közül ma csak egyetlen egy szókészletét ismerjük, a többi kihalt.

Amiket találtam:

törökül és krími tatárul - jedi,

kazahul, kirgizül - jeti

mongolul - doló

távol-keleti tatárul - cide

baskíriai csuvasul - shichë, sižä

finnül - seitsemän

észtül - seitse

magyarul - hét

És most várom, te mit alkotsz. Ha már szerinted latin szó, elvégre is olyan latinos.

"Azok a szavak amik nem uráli eredetűek, hanem törökök, azoknak az eredetét már leírtam (szépen figyelmen kívül hagytad mert a te kis elméletedet aláássa)"

- Jaj, te kis ügyes:) Felsoroltál innen 5 szót, onnan is 5-öt, és ezzel mutatod, hogy a cirka 500 uráli, meg a 300 ótörök, milyen jelleget ölt. Meggyőző!

És végül az, ahogy kifejtetted, hogy a honfoglaláskor még ismerték a magyarok a "dzs"-t, majd "elfelejtették", majd hirtelen újra "eszükbe jutott", az különösen megmosolyogtatott.

Ej - nem elemezhető

mi - uráli alapszó, vogul maná, osztják mele (‘melyik?’), votják ma, finn mi(kä), észt, lapp, szamojéd mi (‘mi?’).

a - Ősi finnugor, sőt tágabban uráli örökségünk az "az"ban szereplő mélyhangú magánhangzó. Eredetileg nyelvünkben is o vagy akár u lehetett, erre vallanak mutatószó-rokonai: ott, oda, úgy. A z a középkor folyamán lekopott.

kő - Ősi örökség a finnugor korból: vogul kü, zürjén ki, mordvin kev, finn, észt kivi (‘kő’).

tyúk - Ótörök eredetű szó: kun, oszmán-török, üzbég tavuk (‘tyúk’). A magyarba egy ősi, csuvasos jellegű *tivuk alak kerülhetett, mert ebből lehet levezetni egyfelől a ~, másfelől a nyelvjárokban élő tík, tik alakot

anyó - Ősi szavunk az uráli korszakból, a rokonnyelvi megfelelők azonban többnyire különféle nőrokonokat jelentenek (lásd ángy). Az is lehet, hogy az ~ és megfelelői mind gyermeknyelvi eredetű szavak, és az egyes nyelvek külön életében keletkeztek.

kend - kegyelmed rövidítése, kegyelem: A szócsalád igei természetű kegy- töve bizonytalan eredetű. Talán a kell ige szóhasadással elkülönült alakváltozata, viszonyuk olyan lehet, mint a jegy és jel szavaké, ám a megfelelő jelentésbeli párhuzam szótörténetileg nem igazolható, tehát ismeretlen eredetű

a - már volt

szobában - Sok nyelvben otthonos vándorszó: ófelnémet stupa (‘fűthető szoba’), német Stube (‘szoba’), középkori latin stuba (‘fürdőszoba, szoba, kamra’), angol stove (‘kemence, kályha’), ófrancia estuve (‘kemence’). Végső forrása tisztázatlan, de hihetőleg germán eredetű. Az átadó nyelvet nem tudjuk meghatározni.

lakik - Alighanem ősi örökség a finnugor korból: finn lakka (‘födém, eresz, tető’), észt lakk, laka (‘tető, menedék’). A régi magyarban a lak és lak(ik) egy igenévszó két alakja volt.

itt - Az ez mutató névmás e tövének i változatából lett -t locativusi képzővel, amely intervokális helyzetben, az itten, ittend, itteneg bővült változatokban kettőződött meg.

ez - Magánhangzós töve ősi örökség az uráli korból: osztják i, zürjén, mordvin e (‘ez’), votják e (‘ilyen’), szamojéd e-ke (‘ez itt’). Az ~ z eleme névmásképző (mint az az esetében), itt, így, ide származékainak i hangja vagy egy ősnyelvi változat folytatása, vagy önálló magyar alakulat.

bent - Ősi, finnugor eredetű szavunk, a rokonnyelvi megfelelők gyakran maguk is ragos alakok: zürjén pelsin (‘-ben’), votják poli (‘bele’). A feltehető finnugor tő pel-, a szókezdő mássalhangzó zöngésedése a l hatásának tulajdonítható, mint a bal, bőr esetében. A belviszonnyal kapcsolatos határozói ragok, -ben, -be, -ből a ~ ragos formáiból vonódtak össze, és lettek az eredeti névutóból raggá.

lám - látom, lát: Talán ősi örökség az uráli korból: szamojéd lettampá (‘őriz’), litobiz (‘figyel’). A nagyon távoli rokonnyelvekből vett példák miatt az egyeztetés eléggé bizonytalan.

csak - Fontos és régi, de ismeretlen eredetű határozószónk.

jó - Ősi örökségünk az ugor korból: vogul jomasz, osztják jam (‘jó’). Az átvett ősi ugor alak *java vagy *jova lehetett, az előbbi vezetett a főnévi jó–java tőváltozatokhoz

az - már volt

isten - Bizonytalan eredetű szó.

jót - már volt

ád,ad - Ősi finugor szavunk: finn antaa (‘ad’), votják ud- (‘enni ad’), mordvin andoms (‘táplál’).

hogy - Ugyanabból a névmási tőből alakult, amelyből a ha, hány, hol, hová, honnan. Ez a névmási tő ősi uráli örökség: vogul kan, osztják koji (‘ki?’), zürjén kod (‘hol?’), finn kuin (‘honnan?’), szamojéd kú (‘hová?’).

föl - Ugor kori örökség: osztják pol (‘magas’). A szóeleji p đ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog, fogas

vitte - A ~ rövidebb vi- töve (pl. vi-het, vi-vő) ősi örökség a finnugor korból: vogul vij, osztják vejem (‘vesz’), votják vaj-, mordvin vije- (‘hoz’), észt viima (‘hoz’)

a - már volt

kend - már volt

dolgát/dolog - Szláv vendégszó: bolgár, szlovén, orosz dolg (‘adósság, kötelesség’).

Itt - már volt

szaladgál/szalad - A ~ szal- tőeleme finnugor eredetű, és a rokonnyelvi szavak az állatok üzekedésével kapcsolatos jelentéskörben mozognak: zürjén tsuedni (‘felizgat’), udmurt tsuavnisz (‘koslat’).

föl - már volt

és - Az is alakváltozata, amelynek es formája is van a régiségben és a nyelvjárásokban, az ~ ebből jött létre a magánhangzó nyúlásával. Eredete ismeretlen.

alá - Ősi örökség az uráli korból: szamojéd alyn, osztyák il, votják ul, mordvin al, észt ala (‘alsó rész’).

még - ezt is finnugorra vezetik vissza, csak kicsit hosszadalmasan

a - már volt

ládára/láda - Német eredetű: Lade (‘láda, szekrény, fiók’).

is - Az és kötőszó jelentés szerint elkülönült alakváltozata, eredetibb közös es formájukból lett zártabbá válással. Az és eredete ismeretlen

fel - már volt

száll - Ismeretlen eredetű szócsalád, noha bizonyára régi eleme nyelvünknek, ‘repül’ jelentése késői és másodlagos.

eszébe - Ótörök jövevényszó: ujgur, csagatáj, kun, kirgiz esz (‘ész, értelem’).

jut - Ősi ugor örökségünk: vogul joht-, osztják jogat (‘jön’).

kotkodácsol - hangutánzó szó, tkp. magyar eredetű

S - lásd és

nem - Ősi örökség a finnugor korból: vogul ne-, osztják, zürjén nem-, votják no.

verik - Bizonyára ősi szavunk, de eredetéről semmi biztosat nem tudunk.

ki - A feltehető kiv- alapszó (lásd kívül) ősi örökség az ugor korból: vogul kün (‘kifelé’), osztják kim (‘külső rész’).

a - ld. korábban

szobából -ld. feljebb.

Most összegezzük: összes szó:44db=100%

Uráli alapszó (mind az uráli, mind a finnugor nyelvekben megtalálhatóak): 8db - 18,2%

finnugor szó (uráli nyelvekben ezek már nincsenek benne): 13db - 29,6%

ugor kori szó (magyar/hanti/manysiban van csak jelen): 7db - 15,9%

ótörök eredetű (török és magyar nyelvekben szerepelnek): 2db - 4,5%

szláv eredetű: 1db - 2,3%

német eredetű: 3db - 6,8%

ismeretlen eredetű (akár finnugor származású, ótörök származású vagy egyéb származású is lehet): 10db - 22,7%

Tehát ha az urálit és a finnugort összevonjuk, akkor látjuk tisztán, mennyi az a szó, ami tisztán finnugor (ezek a szavak mind a finn/udmurt/mari/mordvin/magyar/manysi/hanti nyelvekben megtalálhatóak valamilyen formában): 47,8%

szemben a törökkel: 4,5%. Ez azért elég beszédes...