A magyar nép mióta létezik?

Kedves Kérdező!

Azért nehéz ezt megválaszolni, mert nem úgy keletkezett egy nép, hogy kedden még nincs, szerdán pedig ott terem. Ez egy folyamat volt. Szóval hol határozzuk meg a "magyarság" kezdetét?

A magyarok ősei, az ugurok első írásos említése i.sz. 350-ben történt, egy kínai történetírásban, ahol feljegyzik, hogy a széthulladozó hun birodalom helyén megalakuló új, avar birodalomban jelentek meg, mint nagyszámú nép, akik benépesítették a föld nagy részét.

Tudjuk, pontosabban valószínűsítjük, hogy az ugurok előtte beletartoztak a korábbi nagy hun törzsszövetségbe (ebben sok más türk nép, például az avarok is részt vettek.) Innen eredhet az Attila-monda.

Illetve a mai ujgurok, melyek most ott élnek, a mai Kína területén (feltételezhetően az ősnép, minden ugor, ogur, ugur törzs számára), szintén kapcsolatot őriznek a magyarokkal. (Dr. Hoppál Mihály, mikor Ujgurisztánban néprajzkutatást végzett a magyarok eredetét keresendő, a helybéliek azt mondták neki, hogy a hunok lévén ők testvérek vele, azaz ez egy nagyon ősi közösségtudat.)

Nos, ezek az ugorok egyszer, mikor megerősödtek, fellázadtak az uralkodót adó var (avar) törzs ellen, hogy ők legyenek a birodalom urai, de az avarok egy másik türk néppel szövetkezve legyőzték őket, és nyugatra kergették. (Később újabb lázadást indítottak az ott maradt ugorok, ezt a kök-türkök verték le, azt remélvén, hogy beházasodhatnak az avar uralkodócsaládba. Nem így történt, ezért ők maguk döntötték meg az Avar Birodalmat, és alapították meg a Kök-Türk Birodalmat.)

A nyugatra vándorolt ugorok feltehetően így kerültek kapcsolatba az uráli eredetű népekkel, és így alakulhatott ki a finnugor nyelvcsalád, mely azonban nem genetikai kapcsolat, csak az egymással való érintkezés okán kialakult nyelv.

Hogy az ugorok így kerültek Európába, azt az is bizonyítja, hogy nyugati írás ekkor (560 körül) szól róluk először, pont, mikor keleten a lázadás volt. A görög történetírók megemlítik, hogy az ugorok egy keleti lázadás miatt menekültek, de nem részletezik az eseményt. A kínai történetírók pedig azt beszélik el, hogy a lázadás után nyugatra mennek, és onnantól nem írnak semmit velük kapcsolatban. Tehát egészen valószínű, hogy így jutottak el az Urálhoz.

A magyarság mint nép kialakulása nyelvileg, és nagyjából identitásilag is, ide köthető, a Magna Hungáriába. Ez nagyjából az i.sz. 600-as évek.

Később a különböző Urál lábánál élő ugor törzsek (a magyarok elei) levonultak Levédiába, és szétverték az onogurok (jelentése tíz ogur) törzsszövetségét (tulajdonképpen ugyanazokról az ugorokról van szó, csak egy másik törzsszövetség volt), és a helyükön megalapították a saját otthonukat, a bizánci nyelvben Dentumoger néven emlegetett országot (ezt csak az utókor nevezte el a fejedelmük, Levedi neve után Levédiának).

Erről azt mondják, hogy "hét magyar"-t jelenthet, és így bontják, "dentu+moger". De számomra valószínűbb, hogy más ugor törzsszövetségekből kiindulva (a kutrigurok - "kilenc ugor"; onogurok - "tíz ugor"; utrigurok - "harminc ugor") a helyes felbontás ez: dentum-oger, ami annyit jelenthet (az előbbiek tapasztalatán), hogy "hét ogur".

Itt aztán hosszú időre a megerősödő Kazár Birodalom (szintén egy türk eredetű nép) hatása alá kerültek. Valószínűleg generációkon keresztül a kazár uralkodó mondta meg, ki lehet a "hétugorok" fejedelme. Amikor azonban a birodalom gyengülni kezdett, a "hétugorok" nem fogadták el - az elbeszélések szerint a jelölt, Levedi átadta a lehetőséget Álmosnak, de nem túl hihető, hogy önként -, így a hétugorok új fejedelmüknek Álmost választották (aki az írások szerint köztiszteletben állott, és bölcs volt), majd vérszerződést kötöttek (lehet, hogy ez csak később, a honfoglalás közvetlen előzményeként esett meg, ez egyelőre még nem tisztázott), és elindultak együtt Etelközbe. Ez is tekinthető épp a magyarság "születésének", hisz igazán egy néppé, és önállóvá ekkor váltak, ekkor alakult meg a majd 450 évig uralkodó dinasztiánk is.

Nos, Etelköz (jelentése Folyóköz, az ótörök nyelvben az Etel folyót jelent, innen ered Attila neve, amely szentségére utal, mivel akkoriban a folyók titokzatosságukkal és élethez való szükségességükkel szentek voltak, de más kultúrákban is, például Artúr király kardját a folyóba dobták, mikor meghalt), tehát ez a föld rendkívül kellemes volt, a szikkadt sztyeppékhez képest a bő vízzel öntözött, füvekben dús tájra sokaknak fájt a foga. A magyarok (talán innentől kezdve használhatjuk ezt a nevet, ugyanis a magyar eredetileg Álmos törzsének, a megyernek volt a neve), pedig nem voltak elég erősek mindenkivel harcolni. A besenyők folyamatosan támadták ezt a vidéket, felkészültek hát, hogy elköltöznek innen. Majd 893-ban, mikor egy arab támadás következett messze keleten, az ott maradt úzok ellen, (az eredeti nevükön oguzok - az ótörök nyelv szóvégi "r" hangjait a későbbi időkre gyakran "z" cserélte, vagyis szintén az ogur nép egyik töredékéről van szó), akik aztán megtámadták a besenyőket, saját veszteségeiket pótolva. A besenyők, hasonló logikát követve, minket támadtak meg. Ez volt az a pont, amikor a magyarok elhatározták a honfoglalást (a másik időpont, amire a vérszerződést teszik, ez).

Mivel északon nem volt jó az éghajlat, délen a Fekete-tenger volt, keleten pedig épp az ellenség, így nem volt kérdés, hogy nyugatra kell menniük. A Kárpát-medencét jól ismerték korábbról (gyakran portyáztak arra, illetve a nyugati hatalmak is sokszor hívták őket, zsoldos hadként), tudták, hogy a földje jó, sok folyó átszeli, bőségesek a legelői, és a magas heggyűrű miatt jól védhető. Tudták azt is, hogy nagyrészt lakatlan, főleg szlávok élnek rajta elszórtan, akik nem voltak harcos nép. Készen volt tehát a terv.

894-ben követeket küldtek fehér lóval Szvatopluk morva fejedelemhez, a Kárpát-medence akkori urához, hogy engedje be a magyarokat, adjon át vizet, füvet, földet. (A pusztai népeknél szokás volt, hogy a gyengébb néptől - a meghódolás jeleként - egy marék földet, füvet, egy kancsó vizet kértek, a felesleges vérontás elkerülése érdekében. Ezt leírja Hérodotosz is a perzsákkal kapcsolatban. A fehér ló nem "cserébe" volt, az csupán egy ajándék volt, amit mindig illet adni, csupán azért, hogy a fejedelmet megtiszteljék, és hajlandó legyen a követeket fogadni.) Ebből alakult ki a Fehér ló mondája később.

Nos, Szvatopluk azt hitte, hogy a magyarok csak alattvalóként kívánnak bejönni (mint ahogy például mi beengedtük a kunokat később), ezért igent mondott, így az akkor portyázó magyar csapatok már haza sem tértek, hanem a Kárpátok lábainál, afféle "előőrsként" ott teleltek.

A magyar törzsek pedig a következő nyáron, 895-ben már el is indultak, nőkkel, gyermekekkel, jurtákkal, állatokkal együtt, és megjelentek, hogy birtokba vegyék a földjüket.

Szvatopluk ebben az évben meghalt, ekkor épp fiai veszekedtek a trónért, így érdemleges ellenállás nem volt, hamar a magyarok lettek az urak a medence keleti felében.

900-ban, mikor Arnulf keleti frank király halálával meggyengült a frank uralom Pannóniában, amelyet ekkor megszálltak a morvák, a magyarok azt a felét is elfoglalták a medencének (a morvákat egy csatában legyőzték, majd a Morva Birodalmat egészen elpusztították a mai Csehországig feljutva, felégették, és az megszűnt létezni.)

Ekkor jött létre az egységes kárpát-medencei teljes magyar uralom, az új Magyar Fejedelemség. Ezt is tekinthetjük a magyarság megszületésének.

907-ben egy 100 ezres közös frank-morva had indult el a Kárpát-medencébe a magyarok kiűzésére, és a korábbi állapotok visszaállítására. A rettegett keleti harcmodorral, a "magyarok nyilaival" szemben azonban katasztrofális vereséget szenvedtek, és száz évig nem lépett eztán idegen had magyar földre.

A csatában azonban súlyos sebet szenvedett Árpád fejedelem is, aki nemsokkal később meghalt. Nemcsak megszerezte ezt a hazát a magyaroknak, de élete árán meg is tartotta. Igazi honalapító.

Mindez, amit itt fentebb leírtam, természetesen csak egy rövid összefoglaló, amit bővebben is ki lehetne fejteni, de ezzel most itt nem akarom tölteni a sorokat.

Röviden tehát nehéz meghatározni egy időpontot a magyarság születésének, három ilyen alkalmat is lehet annak tekinteni, vagyis teljesen szubjektív hogy ki mit tart annak, és ez igazából egy hosszú folyamat volt.

Természetesen a magyarok elődei éltek már Jézus előtt is, de mint külön nép, nem valószínű, hogy léteztek volna.

Pro patria: a magyarok soha nem hívták magukat ugoroknak. A dentumoger felbontása biztos nem dentum+oger. Először is görögül a hét hepta, tehát a szóösszetétel nem lehet bizánci eredetű. Másodszor: dentum nagyon latinosan hangzik. Érdemesebb lenne valahol utánajárni, mit is jelent közelebbről ez a dentu, milyen nyelvből származhat, valószínűleg valami török nyelvből, de egész biztos nem dentum formában. A harmadik dolog: a dentumoger nem konstantin művéből származik, hanem Anonymustól, és ezt vette át Kézai Simon is.

A nyelvészetben használt ugor szóval eredetileg azt a területet jelölték, ahol az obi-ugorok laknak, és később ez vált nyelvészeti alakká:

[link]

A magyarok külső elnevezése pedig az onogurok nevéből ered, amelyben először kiesett az o: ongur, majd nyugatabbra a franciák hozzá írtak egy néma h-t és kiesett az u: hongur->Hongrie, ezt pedig az angolok átvették: Hungary

A szlávok is ugyan így indultak: onogur->ongur, ezután a ng összeolvadt (a g nazálissá vált, mint a "leng" szóban) Ungar->Ugar->Ugor, Ugorsko.

[link]

55%-os, ezt egy másik kérdésnél már megvitattuk, egy rakat korabeli forrást hoztam fel, és néprajzi példákat is, hogy a magyarok de, nevezték magukat ugoroknak, és keleten-nyugaton is türköknek, ugoroknak tartották. Olyan, hogy finnugor "nép", nem létezik, csak nyelvi keveredés, ezt is bemutattam.

Te ellenben semmilyen bizonyítékot nem hoztál fel. Nincs türelmem megint lefolytatni azt a vitát, amivel már a másik kérdésnél is köznevetség tárgyává tetted magadat.