Nem röhej, hogy egyesek itt nyafognak, hogy mennyire utálják ezt az országot, milyen szar itt minden, a Nyugat sokkal jobb, de mégse mennek ki?
A komcsi időkben úgy mentek ki emberek, hogy nem volt más tulajdonuk, csak a ruha ami rajtuk volt, most meg bármit vihetsz magaddal bárhova. Lehet, hogy akkoriban voltak menekülttáborok, akik segítettek letelepedni a menekülteknek, de ezek kb. egy hajléktalanszálló színvonalával értek fel, most viszont annyi forintot váltasz valutára, amennyit akarsz, azt viszel magaddal, amit akarsz, és oda mész ahova akarsz, akkor mégis mire fel a nyafizás?
A komcsi időkbeli menekülésekhez képest már akkor is kinti létbiztonsággal indulsz ki, ha van a zsebedben 100 euró, 1-2 hónapra kifizetve egy albérlet, meg makogsz 10 szót németül, ez egy olyan embernek aki "ennyire utálja az országot" és mindennap azzal henceg, hogy ő majd elmegy innen nem igazán számít nagy kiadásnak nem?
Ez a kérdés inspirálta a kérdésemet:
http://www.gyakorikerdesek.hu/utazas__eszak-amerika__3010212..
Én ismerek 1 házaspárt akik pár éve kimentek Amerikába , nyertek a zöldkártya lottón.Mind a ketten huszonévesek voltak.Kimentek és mind a ketten egy helyen dolgoztak , egy Mekiben.Az amerikai meki jobban fizet mint a magyar , kb kb fél évet dolgoztak a mekiben , azalatt a fél év alatt elsajátították teljesen az angol nyelvet és jártak tanfolyamokra.Majd munkahelyet váltottak szép lassan.Most az egyikük üzletvezető a másikuk valami menedzser asszisztense.Egyiküknek sem volt diplomája , hanem csak érettségi meg meg valami OKJ végzettség , angolul mindkettőjüknek középfokú nyelvvizsgája volt és úgy mentek ki.
Először tényleg úgymond aljamunkát végeztek de az az idő elég volt nekik hogy felvegyék Amerika ritmusét ,beilleszkedjenek nagyjából , amikor már megszoktak ott akkor vállalhattak nagyobb felelősségű munkát.
Ma már van nekik hitelmentes házuk , 2 kocsijuk és gyermek.
"Definiálni kéne az alja munkát."
Definiálom neked: óper, kurv@, kutyasétáltató, bevásárló, cseléd (női/férfi), kertimunkás (nem kertész!), ilyenek.
Én megyek. De nem olyan egyszerű ez, most tartok 700 ezernél és az első nap el fogok költeni 600 € - t.
Nem azért megyek ki, mert utálok itt lenni, hanem mert emberi számítás szerint itt már nem lesz semmi, és nincs is miért itt maradnom.
Régebben annyiból volt könnyebb, hogy országonként volt a menekültstátusz és egy német, vagy svéd menekültstátusz hatalmas segítség volt. De befogadó ország volt Kanada és Ausztrália is.
Ez ma már nincs.
14-es: ez azért a ritka kivétel. Én éltem kint, igen, alja munkát végeztem. Oper voltam. De megtanultam felsőfokon a nyelvet. És bizony volt sok olyan ismerősöm, aki kiment, dolgozott napi 14 órát, a munkahelyén pár rutin mondat hangzott csak el.Aztán hazament a magyar lakótársaihoz, és 2 év után még alapfokon sem tudta a nyelvet.
Az tévedés, hogyha kint élsz, ragad rád a nyelv. Nem igaz, ott is meg kell érte küzdeni. Aki szakma, és nyelvtudás nélkül megy ki, az kint is nehezen fog boldogulni.
Nekem az a véleményem erről, hogy attól hogy kimennek Nyugatra, nem oldódnak meg az itteni gondok. Valakinek ez is számít, nem mindenki akarja otthagyni az országot.
Ezt nem lehet mindenkivel megértetni, de van ilyen.
"attól hogy kimennek Nyugatra, nem oldódnak meg az itteni gondok"
Valóban nem. De ha maradnak sem oldódnak meg a gondok. Ez a probléma, hogy a helyzet nem, hogy nem javul, de látványosan romlik.
Lassan a diplomás fizetésekből is épp csak megélni lehet. Senki nem azért dolgozott a diplomájáért, hogy "csak megéljen".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!