1990 óta miért mondták mindig hogy jobb lesz, de minden 4 évente csak rosszabb?

Erre a kérdésre elég nehéz jól válaszolni. Annak akinek van egy munkája, ami a minimálbér másfélszeresét már megfizeti, nem mondom, hogy jól megy neki, de megélni pont meg tud. Akinek ez nincs meg, annak sajnos tényleg rosszabb, mert vagy hitelekből él, vagy ilyen-olyan feketemunkából vagy bűnözésből.

A probléma szerintem az, hogy azt a fajta jólétiséget, amihez hozzászoktunk, jelenlegi formájában nem lehet fenntartani. Szóval, hiába mondja Orbán, hogy "a nyugdíjak vásárlóértékét megőrizzük", ha ezt mondjuk az elkövetkező 20-30 évre teljesíteni akarjuk, akkor az irgalmatlan nyugdíjjárulékokat fog még jelenteni a demográfiai helyzet miatt (egyre több idős, egyre kevesebb fiatal, akik lassacskán még vándorolnak is kifelé).

Viszont abban a percben, hogy a jóléti funkciók leépítésre kerülnek, az emberek ezt megtorolják (lásd.: Görögország. Szerintem most ott fogják kipróbálni az új fajta gazdasági modelleket, a jóléti rendszerek leépítése már folyamatban van, lásd 13-14. havi járandóságok megvonása, ami megint csak egy rossz döntés következményeit próbálta javítani igazságtalanul, de ez már más terület és nem is voltam benne ebben a vonalban még),

Egyszóval az a lényeg, hogy szerintem az a munka, amire nincs szükség elkezd majd folyamatosan leértékelődni, úgyhogy a jövőtervezés a mostani években még fontosabb, mint bármikor. Hogy ez jó vagy rossz-e, majd történelmi távlatból megítélik a 200-1000 évvel későbbiek, már ha leszünk addig...

18:23 vagyok. Épp arról beszélek, hogy átalakulás van, ezt nagyjából mindenki látja. Az, hogy a szemetesek pl. minimálbérért dolgoznak, még most van, később akár ez is változhat, bár nem valószínű.

Leértékelődés alatt azt értem, hogy a túlfizetett munkák, amiknek a költségét leginkább hitelből finanszírozzák egyszer majd beárazódnak. Lásd.: 4-es metró vagy a 2-es metró felújítása, ahol persze a mezei dolgozók megkapták a nagyjából éhbérüket, míg a vezetők és cégtulajdonosok vígan zsebrerakták a maguk jókora zsákmányát. Aba Botond prémiuma pl.: csak a bedobott csont volt, hogy rágódjon azon a nép, hogy az mennyire igazságtalan, hogy egy veszteséges cégből csak egy még inkább veszteségeset csinált, nem hűtlen kezelés ügyben nyomoznak, hanem prémiumokat osztanak.

A munka leértékelése lehet rossz kifejezés volt, inkább az átértékelés szót kéne használni. Azt belátom, hogy nem látok rá a témára, mivel annyi időm azért nincs, hogy megengedhessem magamnak, de egy ilyen általános irányt felfedezni vélek.