Szükség van-e az istenhitre a modern, nyugati, liberális demokráciákban?

Nos igen, talán nem túl jó a hasonlat, de hit nélkül éppúgy nem lennénk emberek, mint érzelmek nélkül.

Hogy ki definiálta istent?

Talán egy ős- vagy ókori zseni. Vagy isten saját maga. Egyre megy. Az idea a lényeg, és nem az hogy ki mondta.

A köznapi értelemben persze én sem vagyok vallásos, mint ahogy ateista sem.

Tudományos érv legalább annyi szól mellette, mint ellene. Nem véletlen, hogy nálunk nagyobb tudósok között sok vallásos ember volt.

Elég, ha csak a kvantumfizikát nézem. Minél mélyebben meg akarjuk ismerni az anyag természetét, és a végén már nem találunk semmi anyagit, csak információt.

Jó tudom nem ez volt a kérdés, csak a tudományosság,korlátaira céloztam.

Egy biztos a törvények az emberi társadalomra is érvényesek. Ezeket isten (vagy valaki, mondjuk egy földönkívüli) megfogalmazta nekünk. A mai társadalomban is szükség lenne ezek betartására. Sok embert - mivel e törvények betartása sokszor nehezünkre esik - csak úgy lehet megnyerni az ügynek, hogy misztifikáljuk a dolgokat. A jónak üdvözülés, a rossznak kárhozat, pokol a következménye. Ez igaz is, de nem isten büntet, vagy jutalmaz, hanem a törvények be- vagy nem betartásának a következménye. Amíg az emberek ezt nem értik, addig igenis pozitív dolog a vallás. Legalább annyira szükség van rá, mint a büntetés, a börtön elrettentő erejére.

Én nem ismerek jobb törvényt mint istené. Ha valakinek tudomása lenne csak szóljon nyugodtan. A káosz az anarchia nem megoldás sem az univerzumban, sem a társadalomban.

A vallás, a vallásos világnézet erejének egyértelmű újjáéledését a '70-es évek közepe-vége felé tehetjük, amikoris előretörtek a pünkösdista mozgalmak, melyek mára világszerte több mint 500 millió tagot számlálnak. Ezen mozgalom erőssége abban rejlik, hogy nagyobb hangsúlyt fektetnek az Istennel való találkozás élményére, mely a hagyományos keresztény egyházakból a reformáció kiiktatott a szentek ábrázolásának tilalmával és a díszetlen templomokkal. Ezzel egyrészt utat nyitott a Max Weber által a „világ varázs alóli feloldásának" nevezett folyamatnak, másrészt kielégületlenül hagyta az emberek misztika iránti igényét és azzal, hogy a szertartásról a prédikációra került a hangsúly, megszűnt az Istennel való személyes találkozás lehetősége (a katolikus egyház érezte ennek jelentőségét, amit jól példáz egy barokk stílusú templom túldíszítettsége, így a pápista többségű országokban nem is nyert akkora teret az ateizmus, mint a protestánsokban). A pünkösdista mozgalom azonban maximálisan kielégíti az emberek ezen irányú igényét, így nem csoda, hogy híveik létszáma folyamatosan nő.

Az ateizmus koporsójába a legtöbb szöget paradox módon éppen maguk az ateista rendszerek ütötték. A náci Németország és a kommunista Szovjetunió szörnyűséges tettei világítottak rá, hogy milyen az Isten nélküli világ. Bebizonyosodott, hogy állami szinten nem képes az ateizmus a vallásból eredő erkölcsöt pótolni, mivel azt a hatalom akármikor kihasználhatja saját érdekében.