Miért kellene elnézést kérnie a magyarságnak a holokausztért?

A holokauszt idején még nem éltem. Min ahogy azok nagy része sem, akiknek most kártérítést fizetünk. Miért is?

Húsz éve olyan helyzetbe kerültem, hogy mindenem elvesztettem, egyik napról a másikra az utcán voltam. Azóta már összegüriztem egy családi házat, új egzisztenciát. Kártérítés nélkül.

Ilyen jogalapon indíthatnánk kártérítési pert Mongólia ellen a tatárjárásért, Törökország ellen a 150 éves törökdúlásért, Francia ország ellen Napóleonért.

Van egy olyan érzésem, hogy ezzel az állandó antiszemitázással, újabb és újabb támadásokkal már csak az egyre nagyobb ellenszenvet vívják ki azoktól is, akik távol tartották magukat a politikától, vagy éppen az ő etnikumukhoz tartoznak. Lassan már visszafelé sül el a fegyver.

Meggyőződésem, hogy most sem az egyszerű zsidó emberek szítják a feszültséget, hanem egy kis csoport, akik a pénzügyet, a gazdaságot a kezükben tartják.

A kérdésre visszatérve - Magyarország már elnézést kért.

Fizetett kártérítést - milliárdokat, amivel a Mazsihisz soha nem tudott elszámolni. Egy fillérrel sem.

Nem kétséges, hogy vannak, akik ezen jól meg akarják szedni magukat. Az sem kérdés, hogy vannak, akik sportot űznek abból, hogy egyetlen (hosszú ideig tartó) eseményért az egész világ lelkiismeretét (és még jó, ha csak azt) kérjék számon. Nyilvánvaló, hogy vannak végletekig elfogult és agresszív emberek, akik minden valós, vagy (főleg) vélt sérelmet, sőt csak kitalált eseményt is minden erővel számon akarnak kérni másokon.

AZONBAN! Csak hasonlóan elfogult emberek dőlnek be a maszlagnak, hiszik azt, hogy az ilyen, betű szerinti igényeknek indoklás nélkül meg kell felelni. Mindig az volt a véleményem, hogy a holokausztért felelni kell, de egyetlen percig sem gondoltam, hogy pusztán a magyarságomért a legcsekélyebb bűnbánást kellene éreznem. Akkor sem, ha ezt üvöltenék harsányan a fülembe (nem teszik). Pusztán azért nem, mert tudok gondolkodni, különbséget tudok tenni valós, megalapozott (általában tárgyszerű és érzelemmentes) megfontolások és cinikus, alap nélküli követelések között. Utóbbiak nem léteznek számomra, akárhányan, akárhogyan akarják.

A tetteket többnyire több motiváció vezérli, sokszor szerepe van a tudatlanságnak, előre nem látásnak, vagy éppen kicsinyes előnyök megszerzésének. Formálisan akár igaz lehet Horthy zsidó-mentése is, ha nagyon csőlátók vagyunk. De ahogy korábban részletesebben kifejtették, egész addigi politikája vezetett az Európában első zsidótörvényhez, a deportálások jól szervezettségéhez, ebből menteni már nem számít dicsőségnek. Nem beszélve a kevéssé hangoztatott nemzetközi kényszerítő körülményekről. Éppen ezért neki, kormányának, és barátainak van miért bocsánatot kérnie. Nekünk elég,ha nem vállalunk közösséget vele. Mert ha igen, akkor nem közvetlenül a holokausztért, de az őket vezérlő elvekért, az általuk folytatott gyakorlatért, amellyel eszmei közösséget vállalunk, hozzájuk válunk hasonlókká. Például, ha lelkesen ünnepeljük, igényeljük az e körből származó személyek rehabilitálását.

#11-hez! Ha már a római jogra hivatkozunk, nem árt árnyaltan ismerni azt. A római jogelv nem sérült! Csak éppen az ember erkölcsi értékrendje változott kétezer év óta, ezért tartotta szükségesnek a ma embere pontosítani azt, éppen a II. világháború borzalmai okán, és abból kiindulva általános érvénnyel. Annyi történt, hogy - az egyszer s mindenkorra való elrettentés céljából - bizonyos konkrét cselekményeket olyan súlyosnak, az emberiség elleni bűntettnek tekintettek, amelyre (és csak erre!) külön eljárás vonatkozik. Ennek egyik eleme, hogy a bűntett soha nem évül el, végig üldözhető, nem rehabilitálható. Másik, hogy az elkövetés helyétől és idejétől függetlenül büntethető (azaz kivonják a helyi jogrend hatálya alól). Ennek persze nem egyszerű a technikája, de fontos eleme a konszenzus. És mindaddig így lesz ez, míg az emberiség értékrendje mást nem követel. Ezért, és nem másért érvényes a nürnbergi per, ezért lehet ma is üldözni már magatehetetlen embereket is. És egy dolog az el nem évülő bűntett, és más dolog a pillanatnyi állapotból következő méltányosság (hogy magunk is ne váljunk hasonlatossá).

A magyarságnak - ha egyáltalán - tehát ebben az értelemben, és nem primitív, betű szerinti értelemben van felelőssége. Nagyon fontos, hogy ezt nem befolyásolják más népek, nemzetek, vagy kormányok tettei. Az ő esetük ettől függetlenül tárgyalandó, legfeljebb annyi összefüggés lehet, hogy eggyel több ok az elévülhetetlenség elvére, ha ilyen sokan követték el.

1. Személy szerint te nem vettél részt a zsidók deportálásában (feltételezem). Akkor neked nem kell bocsánatot kérned mások (akár rokonok) bűneiért. De ki is kéri tőled személy szerint, hogy kérjél bocsánatot?

2. A magyar államnak, mint jogi entitásnak kellett bocsánatot kérnie, és ezzel jelezve, hogy igen, az államapparátus hibázott. Nem egy ember, nem három, hanem az egész állam. Tudtommal már bocsánatot kértek, és senki nem követeli az újabb bocsánatkérést – ha igen, akkor meg le lehet sz@rni magasról.

3. Az embereknek tudnia kell arról, hogy mi történt, és látnia kell, hogy ez rossz volt. Ha ezt belátják, és tudják, milyen lépések vezettek ide, milyen személyes lépések adódtak össze, akkor el lehet kerülni, hogy még egyszer megtörténjen ilyen.

4. A holokauszt túlélőinek jár kárpótlást (magáért a túlélésért), utódoknak nem. Az utódok akkor kaphatnak kártérítést, ha valamilyen elkobzott vagyonról be tudják bizonyítani, hogy az övék volt – de ez nem csak a zsidóságra igaz, hanem bárkire.

09:04!

A Mazsihisz a központi pénzekkel nem tudott rendesen elszámolni, de ezt nem az állam adja, hanem az államon keresztül kapják meg. A kettő nem ugyanaz.

negyedik:

óriásit tévedsz. Nem Horthy hozta a zsidótörvényeket, hanem a Parlament.

valamint nevetséges, hogy háborús ballépésekért kövezik, mikor más frontokon meg sokkal többet tett. Mai napig lehetne akkor felelősségre vonni katonai vezetőket, mert halálba küldenek katonákat. A világháborúkban is sok más ilyen volt. Pl elsőben a britek gyakorlatilag a húsdarálóba vitték katonáikat franciaországba...

"A Mazsihisz a központi pénzekkel nem tudott rendesen elszámolni, de ezt nem az állam adja, hanem az államon keresztül kapják meg. A kettő nem ugyanaz."

Igazad van.

A magyar adófizetők adják, és az államon keresztül kapják meg.

A kettő valóban nem ugyanaz.

4. válaszoló nagy tévedésben van, miközben történelmet emleget, mégis ténybeli tévedéseket ő vét. A hiteles tények mást mondanak.

Csak megjegyzem zsidótörvény ide vagy oda, ez védte meg jóformán őket, mert máskülönben németek intézkedtek volna még időben. Európában itt volt a legenyhébb bánásmód velük ezzel együtt, bizonyítja ezt az is, hogy ide menekültek környező országokból zsidók.

Máshol törvények és német nyomás nélkül végezték ki vagy deportálták zsidókat. Lásd: Románia, Szlováki stb.

Horty a deportálást megtagadását emberségesség miatt és nem nyugati nyomásra cselekedte. Egyedül németektől volt nyomás. Maga a mészárlások csak azután jöhetett, hogy egy ámokfutó átvette német segítséggel a hatalmat.

Hogy mért kellene elnézést kérnünk:

Mert sok magyar zsidó túlélte a 2. vh-t akiknek a szenvedéseikért sok őrült magyar is felelős volt, ezért kollektíve szűk látókörűségükben az egész nemzetünket kárhoztatják, kollektív bűnösnek tekintik népünket. Pedig inkább megköszönhetnék nekünk, hogy a legkisebb rossz érte őket egész Európában nálunk. Máshol hírmagjuk se maradt gyűlölködni. Személyes sorsokból fakadó gyűlölködés marad sok túlélőnek akik a környezetükben ért fájdalmakért a környezetüket okolták, ezt pedig tovább adják generációkon keresztül.

12:23! Rossz példa.

1. Kevés az örmény köztünk.

2. Az örmény népirtást csak a törökök tagadják.

Hidd el, Örményországban az örmény holokausztot sokkal komolyabban veszik, mint a zsidót.