Magyarország miért nem lehet olyan fejlett és gazdag, mint Dél-Korea?

Ott nem barmolták szét az oktatási rendszert (mondjuk az is igaz, hogy ott a sulikban olyan fegyelem van, hogy nem szívesen tanulnék ott, egyetemi kollégiumban pedig szigorúan tilos szexelni).

Másrészt az USA rengeteg pénzt beleölt az ország felzárkóztatásába.

Dél-Koreában semmi irigylésre méltó dolog nincsen, lehet, hogy nagy iparuk és informatikai fejlettségük van, de az átlagember életkörülményei ott sem jobbak, mint nálunk, ráadásul a koreai kultúra sajátosságai és a kapitalizmus kelet-ázsiai verziója miatt nagyon nagy stresszben élnek az emberek, hatalmas szociális korlátok és tekintélyelvűség van ott, olyanok, amiknél talán még a középkori magyar kultúra is liberálisabb volt.

Dél-Koreában például elképzelhetetlen dolog, hogy egy gyerek ellentmond a szüleinek, akkor is, ha már huszonéves, elképzelhetetlen, hogy ellentmond egy alkalmazott a főnökének, akkor is, ha az a "főnök" csak egy ranggal magasabb nála.

Emiatt a túlhajszoltság és hangyaszorgalom miatt tartanak ott, ahol tartanak, de szerint mi sokkal jobban élünk, hiába nincsenek saját fejlesztésű robotjaink és egy Samsung-kaliberű cégünk.

Magyarországon fél évszázadig komcsi tervgazdálkodás volt, ami annyira szétbarmolta az egész országot, hogy ezt még direkt sem csinálhatták volna jobban.

Dél-Korea pedig egy kapitalista kirakatország volt, amivel mutatták, hogy nézzétek meg Észak-Koreát, bezzeg Dél! Kedvezményes jenki hitelekből lettek ők is fejlett ország... ami nekünk nem adatott meg, pedig lehetőségünk lett volna rá (Marshall terv).

"Japán, Tajvan, Dél-Korea, Szingapúr, stb. Az ő útjukat kell követni."

Had gratuláljak! Egy több mint ezer éves európai ország az ázsiai "utat" válassza, amikor ég és föld a két kontinens közötti kulturális, gazdasági stb. hagyományok! Az ázsiai országok vették át anno az európai szokásokat, és nem fordítva :)!

Ehhez csak annyit, hogy az említett ázsiai országok mezőgazdasági adottságai csapnivalóak. Japán és Tajvan nagy része erdős hegyvidék, csak a keskeny partvidéken van némi művelhető sáv. Szingapúrról nem is beszélve. Ők kényszerből választották a high tech utat, ugyanakkor majd mindenből (alap élelmiszerekből is) behozatalra szorulnak.

Nekünk ellenben világviszonylatban is kitűnőek a mezőgazdasági adottságaink, és bűn lenne nem kihasználni őket. Már csak azért is, mert jóval könnyebben tudnánk e téren sikereket elérni, mint az ipari szektorban, ahol kb a nulláról kéne indulni. De ha mi nem, majd kihasználja más. Máris tolonganak a külföldiek, hogy magyar földet vegyenek, zsebszerződések révén a termőföld harmadára már rá is tették a kezüket.

Nem azt mondom, hogy az innovációba nem kéne fektetni, mert az is fontos lenne. De mielőtt valami újat akarnánk meghonosítani, talán előbb azt kéne rendbe rakni, ami már (még) megvan.

Teljesen félreértesz.

Nem azt mondom, hogy legyünk agrárország, és kizárólag a mezőgazdaság fejlesztése révén váljunk hűdegazdag országgá. Hidd el, én is tisztában vagyok vele, hogy a jelenlegi technikai színvonal és gépesítés mellett a lakosságnak csak töredékét tudja foglalkoztatni, még a rá épülő feldolgozóiparrar együtt is.

Mindössze azt mondom, hogy a gazdaság rendbetételét ezzel kéne kezdeni. Hogy miért? Nem tudom, hallottál-e olyanról, hogy komperatív előnyök? Ez alatt azt kell érteni, hogy egy ország arra az ágazatra koncentrál, amiben a többiekéhez képest jók az adottságai, így az adott szférát viszonylag könnyen versenyképessé fejleszti. Márpedig nekünk jók a mezőgazdasági adottságaink.

Persze volt olyan időszak, amikor homlokegyenest az ellenkezőjét csináltuk, az agrár szférát teljesen elhanyagoltuk, és olyan iparágakat fejlesztettünk, melyeknek a feltételei szinte egyáltalán nem adottak. Például az 50-es években, amikor a nehézipart erőltettük, a többi rovására. Meg is lett az "eredménye". Aztán a hatvanas évektől korrigáltak, és jött az új gazdasági mechanizmus. Amiről persze megint lehet vitatkozni, de tény, hogy jobban figyelembe vette az ország adottságait.

A GDP-ről és a mezőgazdaság részarányáról:

Aki valamelyest tanulta, hogy hogyan számítják a GDP-t, az legalábbis sejti, hogy ez egy nagyon csalóka szám, és erősen torzít. A tercier szektor erősen felülreprezentált, holott valójában az állít elő legkevésbé bármiféle új értéket. Persze szükség van rá, mert egyedül az ipar és a mezőgazdaság nem tud kellő mennyiségű embert foglalkoztatni, ám végeredményben a tercier szektor is másik két szektor által megtermelt javakat fogyasztja, azokból él.

Ezért cserébe persze -ahogy a nevében is benne van- szolgáltatást nyújt. Ám ez a lényegen nem változtat, a gazdaság 3 szektorában dolgozók csak annyi terméken osztozkodhatnak, amennyit az első 2 ténylegesen megtermel. Teljesen logikus, hogy a gépesítés során egyre hatékonyabb a termelés, az ipar és mezőgazdaság egyre kevesebb munkaerőt igényel, így a többit a 3.-nak kell felszívnia. A GDP-t tekintve pedig azt látjuk, hogy a tercier szektor aránya a gazdasági teljesítményben egyre nő. Ám még egyszer hangsúlyozom, ez a szektor a másik kettőből él!

Ennyit a GDP és foglalkoztatás részarányról.

Sajnos Magyarország jelenleg ott tart, hogy lassan még azokból a termékekből is behozatalra szorul, amit itthon is versenyképesen elő lehetne állítani, sőt, amiből nagy mennyiséget exportálhatnánk. Mint a rendszerváltás előtt. Persze akkor még KGST tagok voltunk, nem EU-tagok. Most nagyon nehéz a dolgunk, mert olyan országokkal kell versenyeznünk, melyek egyrészt fejlettebbek nálunk, másrészt túltermeléssel küszködnek, így nem hogy exportálni nem nagyon tudunk oda, de még a belső piacainkat is nehezen védjük meg tőlük.

Szóval egyre inkább kezdek egyetérteni azokkal, akik azt mondják, hogy a legjobb lenne kilépni, és inkább keletre nyitni.