Miért mondja egyre több ember, hogy jobb volt az élet a rendszerváltás előtt?

Sokan írták , hogy nem volt munkanélküliség . Persze arról elfeledkeznek , hogy 5 ember munkáját 15-en végezték el . Bujtatott munkanélküliségnek hívják manapság .

Totális áruhiányról is sokan megfeledtkeznek . Ha akartál venni egy kurensebb árucikket azt csak protekcióval , csúszópénzzel tehetted . Nem kell nagy dologra gondolni csak egy videoton hifi toronyra , vagy egy színestévére , esetleg egy simson robogóra . Persze ezk a termékek nem voltak valami nagy különlegességek , de az akkori körülmények között ezek is annak számítottak .

A hétköznapi ember azért nem érezte az elnyomást , mert az az egész országra volt rákényszerítve . Pl. az ország helyzetéhez képest hatalmas katonai kiadásokra kényszerült . A szovjetunió előírta , hogy mennyi fegyvert kell tőle megvenni . Persze az árakat a nagytestvér szabta meg . A cserearány katasztrófába taszította a gazdaságot .

A magánbankoktól felvett hitelekből tudtuk fedezni a szovjetuniónak fele nyújtandó "ajándékainkat" .

Az árak mesterséges alacsonyan tartása miatt is gazdasági csőd fele haladt az ország . A boltban kapható 100 forintos termék előállítása 120 forintba került .

Szövőnő mesélte, aki 30 évet lenyomott a gyárban, hogy a szövött anyagba beleszőtték a CCCP jelet, úgy ment exportra. Nagyanyámnak úgy volt mindig zsír új kispolszkija, hogy befizetett egy újra amikor megkapta az elsőt, majd amikor azt megkapta, többért eladta az előzőt mint egy befizetés, és megint befizetett egy újra.

Vedd figyelembe, hogy két módon lehet elérni, hogy az emberek ne jussanak hozzá a termékekhez. Vagy úgy, hogy a termékek ára magas, hegyekben állnak a polcokon és nem tudják őket megvásárolni, vagy úgy, hogy a termékek ára alacsony, mindenki meg tudná őket venni, de a boltok üresek. Mindkettő csak egy technika, de a lényeg azonos, a széles néprétegeknek nem jut a javakból.

Az életszínvonalat nem lehet összehasonlítani. 35 vagyok, éltem benne. Ma sírhatsz, hogy kevés a pénz meg minden drága, de ha lefaragnád mindazt a kiadást, ami 30 éve nem is létezett, rögtön lenne miből félretenni. Nem volt számítógép, netelőfizetés, 80 tévécsatorna díja, mobil, mobilszámla, divatmárkák, divatitalok, külföldi utak, autó, nyugati termékek, stb... Mindent a magyar gazdaság termelt, amit a KGST hagyott, ez nagyon hatékony is lehetett volna. Öreg mérnök barátom hívta fel rá a figyelmem, hogy az egész metrót mindenestül a magyar ipar készítette! A kocsikat magukat a ruszkiktól voltunk kénytelenek venni, de a GANZ sokkal jobbat tudott volna.

Magyarország a második elveszített világháborús tönkremenése után HÁROM év alatt újjáépült, újraindult mindenféle termelés, önellátókká váltunk. Ha egy vesztes nép ennyi energiával rendelkezik, akkor azt a legjobb mind elvenni tőle, ez kitűnő üzletpolitika a mai napig. Tehát a ruszkik vagonokba rakták a 3 év után mindazt amit lehetett és kivitték az országból. A következő valós eset mutatja a rendszer aljasságát: Egy komplett vasúti szerelvényen mentek ki az áruk a Szovjetúnióba, majd a határon visszafordították, ráírták, hogy "A SZOVJET DOLGOZÓ NÉP AJÁNDÉKA". Kommunizmus egy irányban volt, feléjük, a megszállt népek energiáit a hidegháborús verseny hadászati költekezéseinek feneketlen gödrébe hányták.

Hogy a lét és a biztonság milyen volt 45 után, olvass csak utána a kuláklista, GULAG, padlássöprés, kollektivizálás, hortobágyi kitelepítés, ÁVH, csengőfrász, ablakadó, felszabadulás, malenkij robot, sztahanovista szavaknak. Később (56 után) lassacskán lazult a keménység, pláne azokkal, akik tapsoltak, bólogattak és kussoltak, de csak igen aktív hurrázás árán juthattál bármire. A 80-as évek kánaánját a nyugati hitelekből élvezhettük, a többit már leírták. Kádár mindenben feszegette a szovjetek tűrőképességét, de a csodát neki sem sikerült megcsinálni, cseberből vederbe estünk. Most az EU veszi el amit akar, a nemzetközi bankrendszer kormányoz, a választott kormány csak igazodni próbálhat. Ha valami nem tetszik az uraknak, leminősítenek, jól megiratják valamelyik újságjukban, lenyomják a forintot, majd végül jól összebüntetnek. Elérik amit akarnak. Régen tankkal, most bankkal.

Mert annak az egyre több embernek jobb volt. Legalábbis az ő szempontjai szerint.

Nagyon nehéz következményeket összehasonlítani és annak alapján, de főleg egyes konkrét példák alapján ítélkezni.

Először nézzünk konkrét eseteket. Összehasonlítani csak olyan időszakokat érdemes, amelyben nagyjából azonos szempontok érvényesültek. 1945-1989 időszakát három részre érdemes bontani, az újjáépítés, a Rákosi és Kádár korszak időszakára. A konszolidált Kádár korban (1963 után) a "politikai büntetés" nagyon durva formái előfordultak, de nem a rendszer, hanem a túlbuzgó aberráltak tettei voltak. A "politikai büntetés" olyan kifinomult eszközökkel zajlott, ami életet, fizikai egészséget talán nem követelt, de lelki megviselést, annak fizikai következményeit igen. Végig kell gondolni, mit jelentett egy írónak, ha Aczél elvtárs eltiltotta a megjelenéstől (Acél annyira nem volt hülye, hogy az írástól tiltsa el). Vagy, ha valaki értelmes gyerekének valahogy sose sikerült az egyetemi felvételi. Vagy valaki környezetének minden ostobája vezető lett már, neki a fizetése is csak a kötelezővel emelkedik.

A működés megértését nagyban segíti például Mészáros Márta "Utolsó jelentés Annáról" című filmje, amelyet hét végén vetített az M1.

Ugyanakkor volt kmk (közveszélyes munkakerülés), ezért formálisan mindenkinek volt munkája és fizetése (ennyiben a rendszer következetes volt). Volt hallgatólagos közmegegyezés (ez rendkívül fontos, ez minden stabilitás és jó közérzet alapja), igaz a rendszerre végső soron annyira káros, hogy a bukásához vezetett. Ez pedig (kissé nyersen fogalmazva) így szólt: Minden az államé. Minden a párt irányítása alá tartozik. Ti viszont lophattok, csalhattok, hogy jobban éljetek. De tudnotok kell, aki túlzásba visz, vagy balek, az bizony ráfázik. Itt a magyar ember leleményessége és a vezető erő alkalmazása egyszerre volt kihasználva, ez minden leleményes embernek tetszett. A fizetés kevés volt, de ellensúlyozásképp volt GMK, ahol a gyári (Tsz) ember külön pénzért elvégezte azt, amit egyébként a fizetésért kellett. Nem mentek a Tsz-ek, ezért lett háztáji. És sokan brahiból is kiváló munkát végeztek ezeken a helyeken. Adtak 50 dollárt a külföldi úthoz, amiből Bécsig se lehetett eljutni. Viszont csak a szemtelen arabokat kergették meg kissé, náluk pedig annyi valutához juthatott a jóember, amennyihez pénze volt. Nem voltak műszaki áruk, de a határon csak az ötvenegyedik hűtőgépet vette el a vámos. Neki is szüksége volt rá.

Ilyen rendszer viszont ellenőrizhetetlen, és nincs egyensúlyban. Néha megszaladt a ló, akkor kellett egy kis hitel, de eleinte rendbe szedtük a szénát. Az egyensúlytalanság miatt ez egyre nehezebb volt, erre a 70-es évektől rájött a nyugat is, és rendesen rájátszott. Úgy hívták, hogy űrverseny. Ki tud előbb a legmesszebbre, a leghosszabb ideig eljutni. Az űrhajózás rendkívül költséges mulatság. Bele is rokkantunk.

Aztán pedig a propaganda (és némi felszínes saját tapasztalat) hatására a magyar (és más "szocialista") ember elkezdte jobban kívánni a csillogó kapitalizmust, eljött tehát 1989. Lett kapitalizmus, de valahogy a bevezetésekor megfeledkeztünk olyan alaptulajdonságáról, mint eredeti tőkefelhalmozás (Antall: kell magyar burzsoázia), pénzpiaci irányítás, profitorientált gazdasági működés, amely sajnos nem tudja figyelembe venni a gazdaságilag elmaradott térségeket, képzetleneket, szociális érzékenységet és más pénzzabáló dolgokat. Így hát nekünk elsősorban ez jutott (Európa legmodernebb szolnoki papírgyárának Dániába vitele, jól működő cukorgyárak francia megszüntetése, elektronika, gépgyártás, világhírű Tungsram, gyógyszeripar külföldi kézre kerülése (játszása), és mindenekelőtt a pénzpiac irányításának átvétele. Az OTP besorolt, ma ő is a hiénák részese, A CBA kitanulta a Tesco Auchan és a többiek technikáit, ő is külföldi terméket kínál jobbára - de megtanulta a propagandát is).

A mese még nagyon sokáig folytatható. Azt szokták mondani, a mese sűrítve, felnagyítva ad elő nagy tanulságokat. Kérdés, mikor értjük meg, mikor tanulunk belőle.

Hát akkor, amikor nem születnek ilyen kérdések, mert a legtöbben tudják a helyes választ.

Éltem 20 évet a rendszerváltás előtt és nem mondhatom ,hogy az akkori rendszer miatt volt jó a közérzetem.

Sok igazságtalanság és rossz emberi tulajdonság élte világát akkortájt.

Meg kellet változtatni a rendszert mert nagyon elég volt már a mellébeszélésből egy igazságosabbra amiben talán érvényesülni tudnak azok is akik szorgalommal tudással képzelték el életük jobbrafordulását.Néhányan sejtettük ,hogy lesznek vesztesek, mert nyugaton is vannak és voltak mindig is szegények és kiszolgáltatottak.

Hát nem az történt aminek kellett volna. Hanem az ,hogy az addigi kommunista vezetők közel állván a tűzhöz és jólinformáltan szépen átmentették pozicióikat és egymás közt elosztva olyan kapzsi és lelketlen módon semmivel és senkivel nem törődve privatizálták itt meg az állami vagyont, hogy mára már alig maradt elherdálni való.A mostaniak legnagyobb bánatára.

És még most is itt mászkálnak közöttünk és egyesek még politizálnak is.

Azoknak viszont jó volt a kommunizmus akik anélkül képtelenek lettek volna boldogulni. Mert annak a rendszernek köszönhetik ,hogy faluszéli nincstelen cseléd sorból ,pantallós panelprolivá avanzsálhattak.És mivelhogy tehetségesen nyaltak és bólogattak cserébe,különféle egyéb kedvezményekben részesültek.Na ezek csapják a legnagyobb rinyazajt mostanában.

Én a akkor voltam fiatal.És azt mondhatom, aaz a rendszer a hiányosságaival, hátrányaival együtt is jobb volt a mostaninál.Leginkább a 80-as évek közepétől a 90-es évek elejéig,kb (akkor már nem kellett szombaton is munkába, iskolába menni :)

Az átlagember fizetése nem volt magas, de ki lehetett belőle jönni, mert nem voltak ilyen magas árak.Anyámnak kb 5000Ft volt a fizetése, de pl a buszjegy 1FT-ba került, a fagyi 2 Ft,cipő 500Ft, igényesebb könyv 80-100Ft ért már lehetett kapni.És az áruknak jó volt a minőségük.

60-70-es években nagymamám a takarítói fizetéséből össze tudott hozni annyit, hogy házat vett és szépen be is bútorozta.Jutott utazásra, külföldre mentünk minden évben.Tudtunk félre tenni.Nem voltunk gazdagok egyáltalán, de jó középszinten éltünk, semmiben nem volt hiányunk,igaz,gazdálkodtunk is, ami sokat jelent.

Akkoriban a szakmunkást is megbecsülték a munkahelyén, létezett még a kiváló dolgozó minősítés.Ma csak egy kuli a szakmunkás, aki max. seggberúgást kaphat, dicséret képpen.

Az utcák tiszták voltak, pedig nem jártak csapatokban közmunkások takarítani(mivel nem volt olyan), de a lakók ügyeltek a házukra és környékére (abból a rendszerből származik a "tiszta udvar, rendes ház" cimke, amit talán már láttál néhány ház kapuján,ezt a várostól kapta aki kiérdemelte).

Nagyobb volt a közbiztonság.Nem voltak hajléktalanok.

Munkahely jutott mindenkinek.

Voltak gyáraink,iparunk, jól működő mezőgazdaságunk, szinte nem volt, amit ne tudtunk volna megtermelni magunknak,méghozzá nagyon jó minőségben.Nem ettünk export szemetet és a cipők, ruhák nem máltak le rólunk egy heti viselés után.

Hát nagyjából ennyi.

Ja és akkoriban fontos volt a közösségi összetartozás, a suliban is arra tanítottak minket.A munkában, suliban nem voltak ennyire túlterhelve az emberek.Miután hazamentünk, nem arra vágytunk, hogy bezuhanjunk a tv elé, inkább elmentünk látogatóba valakihez, és beszélgettünk, játszottunk.Most van mindenféle új technikai kütyünk, de sok szempontból mégis szegényebbek vagyunk, mit a múlt rendszerben.

Én akkor voltam gyerek, és nem láttam, hogy a szüleim ennyire küszködtek volna, mint mi. Valójában a 80-as években már nem nagyon volt elnyomás, az orosz katonák is itt voltak, de nem bántottak senkit, igyekeztek rendesen megférni a lakossággal. Előtte viszont elég rossz lehetett, menj el a Terror Házába. Anyukám félt is nagyon, soha nem lehetett semmit kérdezni, pedig az iskolában az osztálytársaim már rendesen politizáltak. Én nem értettem belőle semmit, de anyu mindig lepisszegett, hogy baj lesz belőle, ha ilyesmiről beszélünk. Nem értettem miért. Valójában akkor már nem is lehetett volna belőle baj.

Pl. nem értettem, hogy miért kell nekünk oroszul tanulni, amikor én sokkal szívesebben tanultam volna angolul vagy németül. Választ azt nem kaptam, inkább beírattak délutáni angol órákra.

Emlékszem, hogy vettek fel lakáshitelt, és akkor tényleg nagyon spóroltunk, vacsira csak vajas kenyér, hús csak hétvégén. Viszont 5 év alatt visszafizették a hitelt, most egész életre eladósodhatsz. 20 évig nem lehet csak zsíros kenyeret enni. Vagyis lehet, de elég kellemetlen. Valóban nem volt egyébként ennyi minden, és ezért az ember nem is érezte, hogy nincs rá pénze. Pl. emlékszem nagy ritkán lehetett banánt kapni, akkor verekedtek érte az emberek. Külföldi nyaralás? Nem nagyon lehetett, inkább csak a keleti országokba, nyugatra csak később. És meg volt szabva, hogy mennyi pénzt válthatsz át, nem lehetett ám akármennyit vinni! Emlékszem amikor Ausztriában voltunk nyaralni az ülés alatt csempésztük át a videómagnót, mert nálunk még nem lehetett kapni.

Nem voltak ekkora jövedelembeli különbségek. Aki dolgozott, az meg is élt belőle.

A 100 %-os foglalkoztatottság valóban mesterségesen volt fenntartva. Az irodákban. Anyu gyárban dolgozott, ott tervek voltak, és keményen be kellett tartani. De azt mondta, hogy az irodában csak üldögélnek, és kávézgatnak egész nap. Ezt a munkamorált most is meg lehet találni állami hivatalokban, pláne, ha idősebbek az alkalmazottak. Alig csinálnak valamit, és mégis sírnak, hogy mennyi a munkájuk.

Ha valaki beteg volt, vagy elment szülni, nem kellett félnie, hogy éhen hal.

Persze nincs értelme sírni, hogy jobb volt, mert csak az utolsó néhány év volt jó, amikor enyhültek a dolgok. És ez így valóban nem volt fenntartható. Ezért is omlott össze a rendszer. De az valóban baj, hogy nem a normális nyugat-európai kapitalizmust, hanem a mexikói típusút vettük át. Hatalmas vagyoni különbségek, felső 10 ezer, és alsó néposztály. Gyakorlatilag nálunk nincs középosztály. A szociális érzékenység pedig teljesen eltűnt a munkahelyekről.