A kommunizmusban hogy volt a szavazás?

Miért gondolja bárki is, hogy párttitkár volt az, aki máshogy emlékszik a múltra, mint ő?

Egyszerűen kivitelezhetetlen volt szerintem, hogy bárki megtudja, én kire szavazok. Mi értelme is lett volna, hiszen egypártrendszer volt, szavazhattam, hogy az MSZMP jelöltjére szavazok, vagy az MSZMP jelöltjére szavazok.

Kedves utolsó, most tudnak igazán mindent rólunk, jobban meg van szervezve minden, már csak a technika tökéletesítése miatt is. A számítógépünkhöz is hozzáfér, akinek erre jogosultsága van, és hidd el, sok ember tud turkálni a gépünkben és az adatainkben.

Lehet, hogy azért, mert rajta kívül mindenki így emlékszik.

Tudod akkor még számozott szavazólapok voltak, és felírták, hogy ki melyiket kapta. Innentől lehetett követni, hogy valóban szavazott-e arra, akire kötelező volt, vagy figyelni kell, mert bomlasztó elem.

Először is: párttitkár úr. Mielőtt elkezdesz mocskolódni, tanulj meg helyesen írni. Másodszor: nő vagyok. Harmadszor: nem voltam párttitkár, még párttag sem.

Negyedszer: azért volt akkora a részvételi arány, mert az emberek elmentek szavazni, a legtöbben azért, mert úgy éreztük, hogy ez jogunk és kötelességünk.

Amúgy meg rettentően irritál, hogy az, aki nem ért egyet egy politikai kérdésben a másikkal, rögtön lekomcsizza.

Ha legalább annyi idős vagy, mint én: áruld el nekem, miért nem akkor járt a szád? Utólag nagyon könnyű bátornak lenni.

1. A mondatot nagy betűvel kezdjük.

2. Mondat közben, igekötő után nem teszünk "!" jelet.

3. És-sel nem kezdünk mondatot.

4. Mielőtt új mondatot kezdenél, az új mondat előtt hagyj

szóközt.

5. Nagyon elkanyarodtunk az eredeti témától, én be is feje

zem veled a vitát, nem süllyedek le a Te színvonaladra.