Nem lenne jó szervezni egy Gyakorikérdések-Politika találkozót?

érdekes lenne ám :)

Hát ,hogy a gyksok nem kezdenének el politizálni ugyan már, ahogy az ezotériáról ,vallásról, nemi szokásokról sem értekeznének hiú ábránd,valami miatt összevesznének...

Tömegbunyó lenne belőle és szép nagy kiterjedésű talán még Budapest rendőrállományát is padlóra küldjük:D

Mellesleg a gyűlésen mit csinálnánk hogyan fizetnénk a gyűlés költségeit .

Hol tartanák meg a partit többezer résztvevővel?

Honnan tudnánk aki ott van tényleg fent van a gyk-n?

És lenne két kérdésem:

Szerintetek ki lenne az első akit felismernének a felhasználók?

Ki lenne az aki biztos nem menne haza (egy darabban) a gyűlés után?

Nem kellene mindenkit (hiszen sok az egyválaszos felhasználó), hanem mondjuk az első 50, vagy első 25 legaktívabb felhasználót. Nem lenne bonyolultabb, mint egy osztálytalálkozó.

Csak persze figyelni kellene arra is, hogy akik már itt se mutatnak kultúrát, azokat nem is engedni emberek közé, ne játsszunk a tűzzel.

Épp ma álmodtam azt, hogy visszarepülve a '90-es évek közepére, még a pártok megalakulása és pályafutásának kezdetére, közelebbi kapcsolatba kerültem egy velem szöges ellentétben álló politikai gondolkodású lánnyal, és arra gondoltam: vajon hol romlott el? Mikor és miért kezdték el egymást ölni a különböző világszemléletek képviselői.

Elvégre is a szélsőséges eszméket (a szélsőbal, a szélsőjobb, és a gyökértelen kozmopolitizmus/liberalizmus) leszámítva, mind az országunknak békés építése, csinosítása, élhetőbbé tétele a célja, csak más-más utakon látjuk az elérését.

Ahogyan már korábban is írtam valahol: a mi népünk még nem nőtt fel a demokráciához. A pártokra úgy tekintünk, mint a focicsapatokra, nem az eredményét támogatjuk, hanem a színeket. Az általunk támogatottaknak vereségét személyes kudarcnak, a győzelmét saját sikerünknek tudjuk be (más egyéb önállóan elért cél híján). A tetteket nem objektíven, hanem pártelhelyezkedés szerint ítéljük meg/el, mint ahogy, a focis hasonlatot továbbgörgetve, a játékosokat is a térfélen való elhelyezkedésük alapján mondjuk gólkirálynak, vagy botlábúnak, csinálhat akármit.

Addig, amíg ilyen komolysággal tekintjük az egészet, és csak mint egy verseny, egy izgalmas adok-kapok számunkra ez, addig nem a demokrácia a hibás, hanem mi magunk. Mentségünkre legyen mondva: a hiba ott gyökerezik, hogy nekünk nem volt annyi időnk ebbe beletanulni, ebben szocializálódni, mint a nyugati országoknak. A baj az, hogy igényt sem látok rá, hogy változtatni akarnánk a jelenlegi gyakorlaton...