Aki úgy dönt, hogy nem költözik el külföldre annak milyen egészségügyi ellátása lesz a jövőben? (azt jósolják 2013-ra nem lesz egészségügy) És van aki hisz az életpályamodellben? Az orvosok sem hisznek benne csak ígérgetésnek gondolják.

Utolsó mondatommal csak egy bibliai részletre céloztam,(Pál első levele Timoteushoz 6:7) ami az eszembe jutott a gazdagságról:

"mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle."

Amúgy ha sokfelé jártál a világban, akkor nyilván tudod, hogy a vagyonosodás történelmi szempontból hogyan zajlott a gazdaságilag fejlett országokban, és hogyan zajlott itthon Magyarországon a rendszerváltás után.

Nyugaton évszázadok óta tartó természetes társadalmi folyamat volt a kapitalista rendszer kialakulása, és a vagyonok megalapozása, ott egészen más a mentalitás éppen ezért. Ezekívül arrafelé a "kisember" megbecsültsége is egészen más.

Magyarországon egy ugymond, "kvázi" egyenlőség elvére épülő társadalomra, 40 év államszocializmus után, történelmi hagyományok nélkül "rászabadították" a legvadabb kapitalizmus 1990 után.

Ennek kevés nyertese, de rengeteg vesztese lett, és szinte aberrált társadalmi viszonyokat teremtett. A magyar társadalomnak még valószínűleg generációkra lesz szüksége, mire talán kinövi a deformitásait.

Magyarországon jószerével nem működtek, és ma sem működnek azok a folyamatok, amelyek során nyugaton kialakultak a vagyoni viszonyok.

Nálunk egyesek jobbára mások rovására hirtelen feltörtek, mások pedig lezuhantak a semmibe.

Ne is csodálkozz azon, hogy így állnak hozzád sokan. Honnan tudhatnák, hogy te becsületesen szerezted-e a pénzed (ezt csak te tudhatod), honnan tudhatnák, hogy te hogyan állsz a nálad szegényebb emberekhez, melósokhoz, stb.

Általánosítás működik mint mindenütt, és előítéletesség uralkodik a társadalom torz szerkezete miatt, ami egy történelmi örökség.

Oda vissza működik ez. Gondolom te sem gondolsz egy útmellett lapátoló ember, vagy egy biztonsági őr láttán arra, hogy talán ő egy született tehetség, akit a sorsa oda vetett, ahol éppen van.

Ezek miatt a dolgok miatt ez a társadalom nem funkcionál, és amiért nem funkcionál, fennmaradnak ezek a dolgok. Talán évszázadok alatt sem növi ki ezt ez az ország.

Ez nem a valamikori Amerika, ahol önerőből felemelkedhet bárki aki tehetséges, és nem is Japán, ahol a postázóból végigjárhatja valaki a szamárlétrát.

Ez Magyarország, ahol a többség ott marad abban a kasztban ahová született, főleg akkor ha becsületes, vagy dolgozni akar.

A gazdagok gyerekei gazdagok lesznek, akinek pedig nincsen háttere, az maximum okos lehet, vagy olvasott, ha van ideje olvasni a kulizás mellett.

Igazán nem zavar, hogy gyakran nem értesz egyet. Az egyetértésből csak nagyon unalmas eszmecserék alakulhatnak ki.

Én például most azt gondolom, hogy mindenki a saját szemszögéből saját tapasztai tükrében látja a világot. Te például őszintén azt gondolod, hogy azért, mert neked sikerült önerőből kiemelkedned, akkor ez bárkinek sikerülhet, mert a rendszer jó. Más emberek, akik sikertelenek, azt gondolják, hogy senkinek sem sikerülhet, mert a rndszer rossz.

Szerintem a rendszer, (főleg a Kárpát-medencében) változó.

A rátermetség, alkalmasság önmagában nem garantál semmit. Inkább a rendszerváltás, és a 90' es évek egy olyan időszak volt, amit az átalakulás jellemzett.

Ez az időszak megnyitott sok lehetőséget, amelyekkel az arra alkalmasak (tehetségüknél, helyzetüknél, vagy szerencséjüknél, esetleg arcátlanságuknál fogva alkalmasak) tudtak élni.

Szerintem egyik a másik nélkül nem működik, vagyis ha nem nyílik lehetőség, akkor nem tudnak a tehetségek sem megmutatkozni. Amikor pedig relatíve sok a lehetőség, akkor nemegyszer olyanok is befutnak a "szerencse hátán", akik amúgy soha semmire nem vitték volna.

Szerintem a te történeted is egy szerencsés "csillagállás" alatt indult, ahol a képesség, és a lehetőség egyszerre volt adott.

Azonban a "rendszer" mára "megszilárdult", ma már (részben a válság miatt) sokkal kevesebb a lehetőség, ma már sokkal nehezebb az általad említett szakadékot "átugrani" mint volt például akár csak tíz éve, mert a szakadék is folyamatosan nő.

Nyilvánvalóan nagyobb a "távolság" ma egy szegény, és egy gazdag ember között, mint ezelőtt bármikor.

A szegénység, és gazdagság egyébként egészen relatív. Élnek a földön sokan, akikhez képest én gazdag vagyok, és vannak, akikhez képest te nem vagy az.

Saját magamról tudom, hogy hiába próbálnék becsületesen dolgozni, hiába szeretem a szakmám, hiába dolgozok szinte művészi szinten,(évfolyamelső voltam), hiába vannak jó ötleteim, ha nincsen kereslet, nincsen vásárlóerő. Megszűnt egy iparág, valakik felszámolták alólunk, amíg tanultuk.

Persze vannak ötletek, átvinni más területre a tapasztalatokat, más módon hasznosítani, nem vagyok egy elveszett ember, de a mai környezetben ez pénz nélkül ez lehetetlen.

Arról nem beszélve, hogy én szakember vagyok, a munkához értek, a műhelyben vagyok otthon, nem az irodában. Nem is vágyom oda. Szeretnék dolgozni abban amit szeretek, amihez értek, de hobbinak marad az egész, miközben mint biztonsági őr, támaszthatom a falat, és örülhetek, hogy van fal, amit támaszthatok, miközben a főnök lenyúlja a járulékokat, (adót, stb...) és abból él vidáman.

Közben elnézem a villákat kinőni a földből, és tudom, hallom, hogy hogyan keletkeztek, keletkeznek ezek a vagyonok nagy többségében, miközben másnak még lehetőség sem jut.

Ne csodálkozz, hogy nem lelkesedem a rendszerért, nem kívánom a fennmaradását.

A rendszerváltáskor itt arról volt szó, hogy a "javak" egyenlő elosztásának rendszere után a "lehetőségek" egyenlő elosztásának rendszere következik.

Mifelénk sajnos kevés lehetőség kínálkozik.

Ez van.