Mi a vélemény Horthy Miklósról? Pozitív vagy negatív személy volt?

15.13: Ez a brosúra nem 1952-ben született. Még egy korábban nagyra becsült, 90 éves vak, végtelenül gyenge főrabbit is auschwitzi "munkára" akartak vezényelni Szegedről. Budapestig jutott...

[link]

15:20

Teljes mértékben egyetértek! Hozzátenném ugyanakkor, hogy ne ringassuk magunkat abban az illúziókban, hogy az a rendszer tökéletes volt, sőt, korántsem volt az és bizony az ország vezetése (Horthy is) elkövetett néhány olyan hibát (főleg a háborúban), amely sajnos egy újabb nemzeti tragédiához vezetett (az is igaz persze, hogy sok számunkra negatív esemény bekövetkezéséről nem tehettek). Mégis mindezek ellenéra azt gondolom, hogy Horthy Miklós volt Magyarország utolsó igaz magyar vezére, 1944-től kezdve vagy nyilas, vagy kommunista vagy liberális tetvek irányították ezt az országot (és irányítják még ma is).

sokan érvelnek amellett, hogy Horthy hogy talpra állította az országot, és ezért mindent el kell nézni neki, meg envezzünk el róla mindenfélét.

Csakhogy akkor ugyanilyen elven kéne Rákosi kultusznak is lennie, meg szobroknak, tereknek. Ugyanis ő meg a II. vh után rommá lőtt országot állította talpra meglepően gyorsan, építette újjá a hidakat, vasúti hálózatot, a lerombolt lakásokat, stb..

Jah, hogy Rákosinak azért voltak negatív cuccai is, és akkor talán ennek fényében talán mégse kéne annyira ajnározni?.. akkor Horthyíval mégis mi van?

Egy háború után jövő erősen centralizált vezetés törvényszerűleg gyors építkezést fog eredményezni, ahogyan Hitler, Rákosi vagy akár Horthy idején is láttuk. Nem kell ehhez nagy varázslat, egyszerűen hogy ha van egy erős központi erő, ami azt mondhatja, hogy lesz@rom, ha az eszközeim nem mindig éppen szalonképesek, azt is, hogy mondjuk a lakosság egy nagyobb részét kizsákmányolom, lesz látható eredmény. Hogy utána közép- és esetleg hosszútávon milyen társadalomhoz, milyen gazdasági fejlettségű és szerkezetű országhoz vezet, az más kérdés, azt mind a Horthy rendszert megélők, mind a Rákosi féle rendszert megélők tapasztalták.

Nem véletlenül volt a köztársaságbeli Rómában is a diktátor intézménye, hogy ha valami nagyon nagy gáz volt, ahol erős központi hatalom kellett, akkor ott fél évre diktátort választottak, aki megoldotta a problémát, majd mielőtt még az egész amúgy békeidőben működő rendszert elszúrta volna, vissza kellett adnia a hatalmát.

Az se igaz, hogy Horthynak nem lett volna más választása, mint a németekhez kötnie ilyen szorosan a szekerét. Horthy egyszerűen be volt sz@rva, hogy vajon elég mélyen nyalunk-e be a németeknek, vajon kellőképp masszírozzuk-e már a prosztatájukat a nyelvünkkel, hogy nehogy gondoljanak egyet majd a háború végén, hogy amit adtak, azt el is veszik. És ezért teljesen feleslegesen hadat üzent a Szovjetuniónak (pedig Sztálin is felajánlotta a területi revízió lehetőségét), majd teljesen feleslegesen ágyútölteléknek kiszolgáltatta a második magyar hadsereget, csak hogy nehogy véletlenül ne feleljünk meg a németeknek.

Ezt bizony nehéz máshogy értelmezni, mint a hazaárulás talán (de mindenképp egyik) legdurvább példájának a történelmünk során, hogy a német érdekekért teljesen feleslegesen beáldozta több, mint 100 000 honfitársunk életét, akiket a németek rongyként kezeltek, és dobtak félre aztán, amikor már nem kellettek (ugye a beszámolók a menekülő maradék túlélőkről, hogy hogy bántak velük a németek, mint a kutyákkal).

Egy még csak nem is feltétlenül különösebben ügyes, hanem csak egy értelmes, nem beszűkölt látókörű vezető ebben a helyzetben azt csinálta volna, mint a románok, mint az olaszok, és mint az összes többi: alibizett volna, hintapolitikát csinált volna, hogy ne mi legyünk a németek lábtörlője, a legodaadóbb csicskása a németeknek.

Egyedül Horthyéknak nem volt ehhez elég képességük, görcsösen próbáltak megfelelni a németeknek.

És akkor még a zsidótörvényekről, amiket jóval a németek előtt hozott, vagy pl. a A kamenyec-podolszkiji mészárlásról már nem is beszéltünk, ami még mindig bőven a nyilasok vagy bármi előtt volt.

Azt elfogadom, hogy nem egyszerű időkben került hatalomra, pontosan olyan időkben, amikor az, hogy valaki valóban tehetséges-e vagy nagy államférfi, az pont ilyen időben tudott volna nagyon jól megmutatkozni.

Horthy viszont sajna nagyon nem volt az, hiába próbálják utólag politikai célokból szerecsenmosdatni, és annak beállítani.

Alapvetően nekem nem negatív figura. 20-után helyreállt hellyel-közzel az ország, egyedül az általatok szidott konzervatív,régies magatartása lett volna jó út, ha az eredeti államformához stbhez vissza tudott/tudtunk volna térni.

Németekkel nem lehetett mit kezdeni, exportunk/importunk= gazdaság nagy százaléka tőlük függött (akárcsak most) vagy melléjük állunk, vagy szovjetek mellé, "többiek" irreálisan messze vannak tőlünk (Anglia stb)

Zsidótörvények : nem akarta elfogadni, a kormány nyomta át többedjére rajta, (önmaga is mentett személyesen ki zsidókat az országból, hamis okmányok stb)

Kiugrási kísérlet: Lehetett volna sokkal előbb, sokkal ügyesebben- ezt nagyon elbaltázták, nem csak ő, hanem az akkori politikai elit.

Összességében szerintem a magyar diplomácia mindig gyökerek gyülekezete volt. 1700as évektől kezdve folyton gyenge képességű ember volt megbízva a külügyekkel. Jelenesetben: Hadüzenet SZU-nak? Hadüzenet USA-nak? Idiotizmus.