Mi a vélemény Horthy Miklósról? Pozitív vagy negatív személy volt?

ma 22:14

Köszönjük a kommunista esti mesét :)))

22:50

"Nekem visszataszító az egész ókonzervatív modora, felfogása, a feuadalizmusimádata"

Hát ha visszataszító, akkor fanyalogj.

De ha 1922-ben körülnéztél volna Közép-Európában, akkor láttad volna, hogy alapvetően két út van: vagy ez, vagy a fasizmus. Mivel a tömeg forradalmat akart (vagy komcsit, vagy fasit), ezért el kellett nyomni. Erre vállalkozott a konzervatív rezsim. Az egész a kisebbik rosszról szólt. Nem abban a formában vetődött fel a kérdés, hogy Horthy vagy az LMP, hanem abban a formában, hogy konzervatívok vagy szélsőjobb.

"Nem tetszik a körülötte kialakult személyi kultusz"

A személyi kultusz mindig egy eszköz. Ebben az esetben a stabilitás eszköze volt. Az egész rendszer a stabilitás kérdésére volt rágörcsölve. Mint mondtam, ha a rendszer bukott volna, jöttek volna a fasiszták. Végül jöttek is.

"Nem tetszik úgy általában sem az akkori tekintélyuralmi rendszer, az ellentmondást nem tűrő, homogén propaganda."

Az akkori kontextusban nem választhattad volna a liberális demokráciát, ez ugyanis egyszerűen nem volt választható opció a 2 vh. közti Európában a Rajnától keletre.

"Nem tetszik a korszak önként vállalt antiszemitizmusa."

1919-ben valószínűleg te is antiszemita lettél volna a Tanácsköztársaság hatására. Egyszerűen ez volt a közhangulat.

Ez is egy olyan dolog, amiről el lehet filozofálni 2011-ben, az internet előtt ülve a kényelmes karosszékben, másfelől meg volt egy vörösterror, aminek a vezetői véletlenül főleg zsidók voltak (egyébként a zsidó hitközség hivatalos kiáltványban határolódott el a komcsiktól, de ezt sajnos nem sokan hallották meg). Semmi sem ok nélkül vagy viccből alakult úgy, ahogy. Ronda dolog az antiszemitizmus, de ha te, a mostani liberális demokrata elveiddel, 1920-ban élnél, akkor valószínűleg pont a demokrata elveid miatt utálnád a kommunistákat, és helyeselnéd a numerus clausust.

"Politikai vakságra utal, hogy mindent egy lapra, az irredentizmusra tett fel Horthy. Érthető persze, hogy akkor erre volt egy természetes igény, de erre nem kellett volna ennyire rájátszani, és az ország szekerét e miatt kizárólagosan a hitleri birodalomhoz kötni."

Köthette volna a németekhez, meg köthette volna a szovjetekhez. Ez a két lehetőség volt. Harmadik nem volt. Tessék választani. Mmmm, egyik finomabb a másiknál, ugye?

Egyébként az oroszokra kellett volna tenni a tétet, segítettek volna Erdélyt megszerezni.

"És a több százezer zsidó halálán kívül felrovom Horthynak a több százezer nem zsidó halálát is. Miért is kellett nekünk megtámadni a Szovjetuniót?"

Az elképzelés az volt, hogy ha Magyarország kimarad a háborúból, akkor Romániát és Szlovákiát a háború után megjutalmazza Hitler.

"Tényleg fel kellett ajánlanunk Hitlernek a hadseregünket ágyútölteléknek? Nem feltétlenül. Lehetett volna ebben is ügyesebben politizálni."

Ha a magyar vezetés tudta volna előre, hogy Hitler veszít, akkor ügyesebben is politizálhatott volna. De nem tudták, és ezzel nem voltak egyedül.

Egyébként ebben a kérdésben nem mentem fel Horthyékat, hiszen pl. a bolgár kormány úgy gondolta 1941-ben, hogy Németo. veszíteni fog. Amikor Sztálin fegyverszünetet akart kérni a németektől Bulgárián keresztül, akkor a bolgárok nem adták át az üzenetet, mondván, a SZU úgyis nyer.

A bolgárok politizáltak a legügyesebben (területi nyereséggel fejezték be a háborút!), Horthy tényleg ügyetlenebb volt náluk. De abban nem vagyok biztos, hogy túl sokan vannak, akik máshogy döntöttek volna a helyében.

"mert Sztálin ezt Horthynak egyértelműen kilátásba helyezte"

Igazából 1944-ben mindenképpen meg kellett volna lépni a kiugrást, és itt Horthy gyengének bizonyult. Én ezt tartom az egyik legnagyobb hibájának.

Elvették az ország 2/3 át, az az minden bányakincset stb stb a világon példátlan bukó. Volt egy gazdasági világvállság, hogy a háború romjairól ne is beszéljek.

Egy sehol nem jegyzett Európa.

Ennek ellenére.

Európa élmezőnyébe tartoztunk a jövedelmek tekintetéében.

Persze nem volt kolbászból a sövény, a fent leírtakhoz képest az Európai elitbe tartoni? És talán liberálisabbak voltunk az USA nál is hisz ott még sok államban nem közlekedhettek busszal a négerek, stb stb.

Ha a hején és az idejében, illetve a történések tükrében vizsgálódunk, akkor az a kor egy csoda volt. Ha most olyan lett volna ez a 22 év, már valahol a Spanyol és Olasz életszínvonal tályékán járnánk.

"Európa élmezőnyébe tartoztunk a jövedelmek tekintetéében."

Ez nem igaz. Magyarország elmaradott volt, bár kevésbé, mint a szocializmus idején.

"És talán liberálisabbak voltunk az USA nál is hisz ott még sok államban nem közlekedhettek busszal a négerek, stb stb."

Ráadásul az amerikai egyetemeken is volt numerus clausus, csak erről nem szokás beszélni.

"Ha a hején és az idejében, illetve a történések tükrében vizsgálódunk, akkor az a kor egy csoda volt."

Helyén. Egyébként nem volt csoda. Rengeteg égetően fontos problémára egyszerűen semmi válasza nem volt a kormányzatnak, csakis az elnyomás.

"Ha most olyan lett volna ez a 22 év, már valahol a Spanyol és Olasz életszínvonal tályékán járnánk"

Tájékán, spanyol és olasz.

Nem az utóbbi 22 évvel van a baj, hanem az 1949 és 1989 közötti 40-nel. Magyarország a 30-as években fejlettebb volt Spanyolországnál és kb. egy szinten volt Olaszországgal.

Miért lenne kommunista mese,ha valaki azt írja le,ahogy akkor tapasztalta? A történelemkönyvek NEM az igazságot írják! Ma divat fényezni azt a korszakot,de ez nem az igazság.

Talán olvassatok Tömörkényt,Móricz Zsigmond, Móra Ferenc,Gárdonyi műveit. Hitelesen írják le az úri osztály és a többiek életét.

Az alábbiakban nem az én írásom:

"SZÁMVETÉS - egy tanulságos összeállítás Horthy 17 évéről

Tizenhét év. Ez a történelemben semmicske, apró idő néha megtelik nemzetpusztító tragédiákkal, mint egykor Mohácstól a török berendezkedéséig, de megtelhet nemzetet felemelő építkezéssel, mint máskor: az 1832-es reform-országgyűléstől a szabadságharcig eltelt több mint másfél évtized.

Épp ennyi, tizenhét évünk adódott - hatalmas csapások sora után - végre újból egy független Magyarország felépítésére. Nem volt könnyű: infláció, munkanélküliség, válságok, kis háborúk, merényletek környékeztek bennünket, nagyhatalmak és kelletlen szomszédaink acsarkodtak ránk. De sikerült. Hazánk lakossága e másfél évtizednél alig több idő alatt 1.639.479 fővel növekedett. Alap- és középfokú iskoláink száma 7418-ról csaknem a duplájára: 13780-ra; óvodáinké 975-ről 1140-re emelkedett. Új kórházat 160-at is építettünk a kezdetekkor meglévő 187 mellé, s bennük megkétszereződött az orvosok száma. 2628 km elsőrendű országutat építettünk, vasútvonalaink hossza 8671 km-re nőtt, ebből 243 km-t villamosítottunk - magyar találmány alapján. Dieselmozdonyok gyártásában pedig világelsők lettünk! Duna-tengerjáró flottánk összeköti vízi útjainkat a világtengerekkel. Államadósságunkat az időszak felére kifizettük, sőt el tudtuk engedni a gazdák összes tartozását. Megteremtettük a mindenkire egyaránt vonatkozó szociális ellátórendszert, biztonságos működéshez szükséges vagyonnal látva el a nyugdíj- és betegségbiztosítókat. Ingyenes gyógyszert kapnak az egyre növekvő számú cukorbetegek. Budapest (gyógy)fürdővárossá vált. Nyaralótelepeket építettünk a munkásoknak a Dunakanyarban, a Soroksári Dunaágban; a tisztviselőknek a hegyvidékeken és a Balatonnál. Filléres vonatok szolgálják a hétvégi kikapcsolódást. A köz szolgáinak (közüzemek dolgozó, köztisztviselők, közalkalmazottak) vasúti, üdülési, biztosítási, közüzemi díjbéli és egyéb kedvezményekkel honoráltuk áldozatos munkáját. Mindehhez a világ egyik legértékállóbb valutájának megteremtése is járult. Politikai téren önállóságra törekedtünk. Korlátok közé szorítottuk a szélsőséges pártok működését, megtiltottuk a horogkereszt használatát, és az Egyesült Államokat másfél évtizeddel megelőzve (!) eltöröltük a máskülönben csupán ideiglenesen bevezetett numerus clausust.

No persze nem az 1990-2007 közötti tizenhét évről szólnak ezek az adatok, hanem egy másik időszakról. Horthy Miklós kormányozta ekkor a világháborút, spanyolnáthát, eszeveszett vörös terrort, és Trianont elszenvedő Magyarországot - vagyis a 1920 és 1937 közötti, a még új világháborútól mentes korszakról szól az írás. Adataim pontosak. A �boldog� Kádár-korszak alatt kiadott enciklopédiafélékből szemelgettem őket, legfőképp az 1982-ben megjelent Magyar Történelmi Kronológiából (Akadémiai Kiadó). A milliószámra előforduló munkásmozgalmár szócikk közé nyilván nem a gaz Horthy fasiszta érát dicsérendően pöttyentették ezt a néhány adatot, így bátran elfogadhatjuk hitelesnek mindet. Természetesen felhasználtam saját jegyzetanyagomat is. Lássunk ezekből is egyet! Nagyanyám, Sárközy Istvánné, született Bleszkányi Irén - a Csobánc utcai elemi iskola tanítónője -275 pengő nyugdíjra volt jogosult. Egy pengő ma 1200-1300 Ft-nak felel meg, bár az írásom megjelenésig ez még változhat gyurcsányilag. Unokája (kétszer hosszabb munkaviszonnyal, néhány diplomával és egy vasas szakmával) mintegy a negyedét-ötödét kapja ennek a nyugdíjnak. Jó-jó - mondhatja az iskolázott olvasó - de az elnyomó értelmiség (tanítónő) kivételezett helyzetben volt, a szegény munkások pedig folyamatosan nyomorogtak. No, jómagam egy megbélyegzett osztályban érettségizvén (Antall József volt az osztályfőnökünk) kényszerűségből Angyalföldön dolgoztam évekig, s tanultam szakmát. S nemcsak szakmát tanultam az öreg szakiktól, hanem azt is, hogy az esztergályos kétszeres úr volt (Herr Dréher/r/), és glaszékesztyűben, keménykalapban ment be dolgozni a Lángba, Ganz-Mávagba - s az általa gyártott diesel-vonatok máig vidáman szolgálják a dél-amerikai közlekedést.

Üres óráiban nem maszekolt, hanem énekelt a gyár kórusában, evezett a gyár csónakházában, sportolt a kötelezően (úgy bizony!) előírt s felépített gyári sportpályán - tehette, mert a feleségének nem kellett dolgoznia. Gyermekei pedig - óh, borzalom! - a hazáról tanultak az iskolában. A hazáról. Természetesen - mai szóval - "vesztesei" is voltak e kornak. Gyámolításukra ott voltak az ONCSA-házak, az ínség-akciók, a tehetségmentő szolgálatok... Tehettünk, amennyit tehettünk. Hisz ne feledjük: ebből a tragédiákkal induló 17 évből 3-4 év a Nagy Gazdasági Világválság - épp a közepén! Hogyne lettek volna "vesztesek"! Hisz az egész Magyarország vesztes volt!

És hogyan is állunk azzal a rémületes Horthy-fasizmussal? Mindenekelőtt szögezzük le: a fasizmus és nácizmus két különböző dolog, elemi tudatlanság és gonosz indulat összekeverni a kettőt. Horthy alatt nálunk se fasizmus, se nemzeti szocializmus nem volt! Szálasi más eset: az valóban náci típusú rendszer volt. Később, és idegen hatalom katonai megszállása alatt. (Csupán zárójelben, dőlt betűkkel fűzöm ide: ma Magyarországon új politikai fogalom született meg: a nemzeti szocializmus ikertestvére, a nemzetellenes szocializmus). Nem volt hivatalos ideológia a történelmi jog- és szokásrendszer durva leváltására, majd erőszakolt helyettesítésére. Nem uralta egy, egyetlenegy politikai irányzat a médiumokat, és hallatlan választék: 1500 lap, s ebből mintegy 400 politikai jellegű jelent meg e korban! És bizony nem tartotta rettegésben semmiféle terrorrendszer a lakosságot. Csupán az értékeket tisztelő, azokat megőrző s továbbadó konzervatív világ volt. Beszélő a neve: értékkonzervatív.

Természetesen nem volt XXI. századi értelemben vett demokrácia, már csak azért sem, mert a XX. század elejéről van szó. A mai fogalmak visszavetítése egy más korra elemi tudatlanság vagy gonosz indulat - valószínűleg mind a kettő! Mai politikailag korrekt mércénk szerint valóban antidemokratikus a szélsőséges pártok korlátozása. Akkor nemzetet mentett. Valóban volt cenzus (1920-tól 50 %), viszont nem döntötte el végzetesen az ország és a nemzet sorsát néhány tányér levessel vagy lejárt szavatosságú tésztacsomaggal, esetleg a nyugdíjasoknak adott 500 Ft-os utalvánnyal vásárolt szavazat. Tekintélyuralmi rendszer? A Kormányzó csupán egyszer küldhette vissza megfontolásra a képviselőháznak a törvényjavaslatokat - emlékezzünk Göncz papára, mit művelhetett az Antall-kormány törvényeivel! A puszta tekintélyt pedig megérdemelte, mint tisztakezű, becsületes, erős akaratú magyar vezető!"

23:47

"Egyébként az oroszokra kellett volna tenni a tétet, segítettek volna Erdélyt megszerezni. "

Ez igaz, csak azt is tegyük hozzá, hogy eleinte a magyar vezetés, Telekivel az élen, nagyon igyekezett arra ügyelni, hogy Nagy-Britannia (és Amerika) felé is fedezze magát. A nyugati hatalmak pedig a szovjetekkel való összejátszást nagyobb és megbocsáthatatlanabb bűnnek tekintették, mint a németekkel való kényszerű együttműködésünket.

Horthy, Bárdossy és a magyar vezetés zömének hibája az, hogy nem ismerték fel 1941. június 22., a német-szovjet háború kitörésének jelentőségét és azt a világpolitikai fordulatot, amely ezzel előállt.

Ha már itt tartunk, én pszichikailag máig se értem azt az egész kort. Miközben állandóan zengtek a keresztény énekek, ment az ájtatoskodás, a papok az uralkodó osztály tagjai voltak, a közben hogy lehetséges, hogy a zsidó honfitársainkat brutális kegyetlenséggel mindenükből kifosztották, szörnyűséges gyűjtőtáborokba kényszerítettek, majd zsúfolt vagonokban a halálgyárba indították őket ideértve a 90 éves aggastyánt vagy az 1 éves csecsemőt is?

És valahogy azt se értem, hogy 1943/44-ben hogyhogy nem volt senkinek halvány fogalma se róla, hogy Németország katonailag megbukott, hogy a szovjet csapatok kilóméterekre vannak tőlünk, és hogy a rendszernek netán tán vége is lehet?

ma 11:32

Amit ideírtál, az tömény hülyeség egy 1952-es brosúrából.