Mennyire volt párt-illetve osztályharc szemléletű a történelem oktatás az "átkos"-ban?

'56 = ellenforradalom.

Elég?

Mivel hivatalos ideológia volt a marxizmus, ezért a történelemoktatás marxista volt.

De igazából 3 ideológiai hatás jellemezte a történelemoktatást. Az egyik a marxizmus volt, a másik a kálvinista történetírásból kinőtt "kuruc" szemlélet (Habsburgok = elnyomó gyarmatosítók, múlt = szenvedés, 1711 = vereség, 1849 = vereség, 1867 = hazug, rossz kompromisszum, 1918 = dicsőséges őszirózsás forradalom), a harmadik a szlávbarátság (pl. tényként tanították Guszev kapitányt).

A magyar történelem lényege az volt, hogy 1000 év szenvedés után (amiben csak néha csillant egy kis reménysugár, pl. a Dózsa-parasztháború idején) 1945-ben felszabadult az ország, és azóta minden rendben.

A világtörténelmet pedig úgy oktatták, hogy kezdetben volt a nagyon érdekes-izgalmas-okos, de sajnos rabszolgatartó ókor, utána jött a feketénél is feketébb, szörnyűséges sötét középkor, ami eltartott a polgári forradalmakig, következett a szintén szörnyű, de már fejlődő kapitalizmus, végül 1917-ben elkezdődött a jó világ.

Igazából a történelmet nem tisztán marxista szemlélettel oktatták, mert egyfajta naiv jakobinus szemlélet is uralkodott (pl. abban, ahogy az ókort, a középkort és a felvilágosodást kezelték), meg persze fontos volt az oroszbarátság hangsúlyozása (Az 50-es években azt tanították, hogy a tatárok orosz támadások miatt vonultak ki Magyarországról stb.).

Az 50-es években az oroszok jelentőségének hangsúlyozása odáig ment, hogy mindent az oroszok találtak fel: a gőzgépet Polzunov, a repülőgépet Mozsajszkij, a rádiót Popov stb. stb.

Olvass el egy mai középiskolás történelemkönyvet! Csapd fel mondjuk az athéni demokrácia kialakulása résznél!

Szégyen milyen marxista szemléletű az egész.

Teljesen.

Alapvetően a paraszt/rabszolgalázadásokat feleltették meg az éppen aktuális kor "népi forradalmainak". Vagyis az elnyomó királyságok ellen folyamatos volt a népi ellenszenv, de a gonosz imperialista birodalmak mindig vérbe fojtották a nép akaratát, egészen a "szent tehén" Lenin elvtársig.

Ő aztán elhozta a békét, a szabadságot, a jólétet az embereknek, továbbá elűzte a kellemetlen szájszagot és az orrodat is tisztíccsa.

Attól függ, hol nézed.

A szakképzett történettudományban már nem annyira, vagy egyáltalán nem. A középiskolai történelemkönyvekben viszont sajnos 100%-osan.

Elég erőteljesen. Én a 70-es évek végén jártam gimnáziumba. Ott belénk sulykolták azt a marxi tételt, hogy minden eddigi társadalom története osztályharcok története. És valóban, a történelem minden mozzanatát az őskortól napjainkig ebbe az osztályharcos szemléletbe ágyazták be a tankönyvek. Minden korban küzdöttek valakik valakikkel, és ebből állt a tanítás gerince. Ettől erőteljesen hatalomorintált volt a szemlélet, és meglehetősen egysíkú, unalmas a tanítás; a hétköznapi életről, a valós folyamatokról keveset lehetett megtudni a történelemórákon.

Az úgynevezett munkásmozgalom történetét aránytalanul felnagyították, a tanácsköztársaság pár napja, a "Nagy Októberi Szocialista Forradalom" szinte minden órája, előzménye részletes tananyag volt. A magyarországi kommunista hatalomátvétel és az azt követő időszak vagy a szovjet rezsim minden lépése diadalmenetként jelent meg.

Bár jó történelemtanárunk volt, de az ő felfogását is eléggé ez a szemlélet uralta, meg hát a felvételi követelmények miatt sem mert nagyon elszakadni ettől a sematikus, és időnként torz felfogástól.

Az irodalomkönyveink ugyanebben a felfogásban tanították az irodalmat. Az elnyomás és a kizsákmányolás ellen küzdött pl. Molière éppúgy mint mondjuk Arany János. Itt annyi volt a különbség, hogy a tanárok ezt már szabadabban félretették, zárójelbe helyezték, sőt időnként nyíltan ki is mondták, hogy marhaság, ami a könyvben van.

22:13-as válaszom a 22:09-esnek szólt.

"Aki szerint a középkor nem volt sötét, és az egész "marxista propaganda" az hogyan magyarázza, hogy az ókor vége felé Róma lakossága elérte az egy millió főt, és ezek után nem volt egymillió lakosú város a bolygón egészen a 19. század eleji Londonig?"

Ad egy: A "sötét középkor" egy angolszász terminus, amit a római kivonulás és a viking hódítás közötti Angliára találtak ki. Azon kívül nem létezik.

Ad kettő: Az urbanizáció mértéke mióta fokmérője bárminek is?

"Csak nem volt olyan jó kor a középkor, hogyha ilyen kevés ember élte meg a felnőttkort olyan szaporulat mellett, hogy minden családnak 5-8 gyereke volt..."

Igazából az általad olyannyira istenített ókorban is ugyanez volt a helyzet. Az átlagéletkor ugyanis Róma fénykorában is 30 év körül volt, viszont aki megérte az 5 éves kort, az többnyire elélt 60-70 éves koráig, ha közben nem halt meg háborúban, vagy szülésben, ami viszont a kezdetektől a 19-20. századig így volt.

A különbség pusztán csak az urbanizációs szintben mutatkozik meg az ókor és a középkor között abban a témakörben, amit te feszegetsz.

A kora középkor valóban egy elég nagy civilizációs visszaesés volt. Viszont messze nem olyan nagy és olyan borzalmas, mint ahogy a marxista történetírás be akarja állítani és egyáltalán nem felel meg a "sötét középkor" terminus jelentésének.