A hungarista államban mi/milyen volt a nők szerepe?

Azért gondolkozzunk már! Én megértem 23:09-et, csak azt nem értem, hogy ha annyira nem akar tanulni, akkor minek megy egyetemre. Nyugodtan férjhez lehet menni, nem egy ismerősöm viszi már óvodába a gyerekét 22 évesen. Felnőttként az, hogy apuka így akarta, nem indok.

De a másik oldalról is meg lehetne közelíteni a dolgot. Speciel én fél év alatt begolyóztam attól, hogy csak a háztartással foglalkoztam. Az időmet kitöltötte, de halálosan untam. Semmi értelmét nem látom, akkor inkább elmegyek dolgozni, és fizetek egy háztartási alkalmazottat a béremből - de nem robotolok, hanem alkotómunkát végzek.

Nyilván ez nem mindenkinél opció, mert egy pénztáros például ugyanúgy robotol a munkahelyén, mint a háztartásban, és nagyra becsülöm azokat, akik képesek erre, mert engem egy éven belül a diliházba szállítanának ezzel.

Nem helyes felfogás az, hogy minden nő versenyezzen a férfiakkal a karrierépítésben. De az sem, hogy minden nő otthon üljön a fakanállal.

Ne csak fekete-fehérben gondolkozzatok már. Nem számítógépek vagyunk, hogy bináris agyunk legyen :)

"A nők szerepe kimerült az anyaságban, és a nyugodt, kellemes otthon fenntartásában."

Ma is ez kellene, hogy legyen a természetes.

"És mi a gond azzal, ha a nő szerepe kimerül az anyasággal? Én nő vagyok és esküszöm, bármit megadnék, ha nem kéne egyetemre járnom, dolgoznom, hanem csak a családomnak élhetnék. Szerintem egy nőnek isteni ajándék a családja, nem értem, hogy ezek a modern feminista libák miért nem fogják ezt fel.

Imádok főzni, díszítgetni, de alig van rá időm, mert vagy suliban vagyok, vagy melózom. 20 éves vagyok, már gyerekem lehetne, de nincs, mert a társadalom nem ezt várja el.

Teljesen kifordult a világ."

Ebben igazad van. De a vicc az egészben, hogy a nők többsége egyáltalán nem akar így élni, csak elvárják tőlük. Egy valamire való nő szívesebben maradna otthon és ténykedne a gazdaságban, vagy törődne a gyermekekkel, de egyszerűen a társadalom belekényszeríti egy természetellenes szerepbe őket.

Nem kell történelmet tanulnom,mert éltem 1944-45-ben. Lehet,hogy most hungarista államnak nevezik egyesek,de én Szálasi nyilas uralmaként éltem át. A magyarok többsége nem értett vele egyet. Semmi köze nem volt a magyarságérzet növeléséhez! A nők szerepe pedig semmivel nem volt jobb akkor,mint előtte vagy utána. Nem is törődött velük.

Legfeljebb néhány idióta történelemhamisító hiszi ezt.

Az anyaság eszméje pedig Rákosi alatt élte fénykorát!

Az akkori jelszó: Asszonynak szülni kötelesség,lánynak dicsőség!

A nők had döntésk el maguk,hogy milyen életet akarnak élni.

Ahhoz,hogy valaki csak háztartást vezesssen és gyereket neveljen,nem elég,ha ez a szíve vágya!

Kell hozzá nagyon jól működő házasság,megfelelő jövedelem. Kell,hogy ne zavarja,hogy minden fillér kiadásra a férjétől kell pénzt kérnie. Ha a férj nagyon szűkmarkú,akkor sem lehet egyetlen szava sem,mert ő csak eltartott,és otthon kényelmesen el van. Nem volt ez régen sem minden nőnek rózsás állapot.

Milyen jó olvasni, hogy vannak még akik így gondolkodnak!

Én 23 vagyok, egy gyereket nevelek, háztartásbeli vagyok. Én eleve olyan párt kerestem magamnak aki elfogadja, hogy én így gondolkodom. Viszont így teljes a harmónia, mert mire ö hazajön minden készen van, egymásra is tudunk viszonylag sok idöt fordítani. És nem az van, hogy mindketten hazaesünk hulla fáradtan a melóból, majd összekapunk azon, hogy melyikünk mosogasson el, a gyerekröl stb. nem is beszélve. Szerintem ez nem élet. És igen, az lenne a normális ha minden nö eldönthetné mit szeretne és adott lenne mindkettöhöz a feltétel. Most csak azok tehetik meg, hogy otthon maradjanak, akiknek a férjük picit átlagon felül keresnek. Sajnos ez van.

Szerintem teljes mértékben adottak a lehetőségek mindkét gondolkodású nőnek.

Aki tanulni akar, karriert építeni, dolgozni, az csinálja azt. Teremtse elő a tanuláshoz szükséges pénzt, utána építgesse a karrierjét, legyen megfelelő munkája, és ha mindennel elégedett, jöhet a család (vagy éppen a szingliség). Ha esetleg előtte besikerülne a gyerek, akkor nem élte ki magát, a vágyait, nem érezné magát teljesen jól, nem lenne felhőtlenül boldog.

Aki csak eltartott akar lenni, otthon akarja vezetni a háztartást és nevelni a porontyot, annak pedig adott a lehetőség olyan férfit keresni, aki erre vevő és vállalja ezt. Neki nem lesznek "elfojtott vágyai", hogy nem dolgozik, nincs karrierje, nincs pénze, nincs munkája, ő így lesz boldog a saját kis életében, mert ő így fogja fel a dolgot. Szerintem mindkét hozzáállás teljesen helyénvaló, emberek vagyunk, és szerencsére különbözünk.

Én is az a fajta lány vagyok, aki besokallna attól, ha egész életében otthon kellene ülnie és "kinyalni a férje seggét", szépen és nőiesen fogalmazva. De nem vagyok karrierista, nem motivál az, hogy rengeteg pénzt keressek és dúsgazdag legyek, annyit szeretnék előteremteni, amiből esetleg majd akkor is el tudom tartani a gyermekem vagy gyermekeim, ha az apuka elhagyna minket vagy valami oknál fogva szétmennénk (bár ne így legyen). Egyszóval az a minimum, ami a boldoguláshoz és a boldogsághoz szükséges, azt saját magamtól is össze szeretném szedni, mert ki tudja, hogy meddig számíthatok a párom segítségére...

21/L