Büszkék vagytok arra, hogy magyarnak születtetek?

hát ez az... itt nem arról van szó hogy mit érzel a hazád iránt. persze, valamilyen szinten mindenki büszke a származására, és a büszkeséghez elég is a történelem.

szerintem sokkal átfogóbb kérdést kellene feltenni, mégpedig: Jó az nekünk hogy magyarok vagyunk?

és msot őszintén. jó?:) jó nekünk egy olyan országban élni ahol a kormány bárki más érdekeit a miénk elé helyezi? ahol hazudnak az embereknek, csak hogy béke legyen? jó nekünk hogy nyugdíj nélkül fogunk éhenpusztulni? jó nekünk magyarnak nevezni magunkat, amikor ezzel nyilvánvalóan magunk alatt vágjuk a fát? csak szimplán objektíven nézve... az egész ország rohad. belülről. itt még csak nem is a magyar mentalitásra gondolok, nekem ugyan azzal is van bajom, a középeuropai mentalitás alapvetően elég szélsőséges hogy találjak benne kivetni valót, de nem erről van szó. Hanem arról hogy mi megy itt... hogy milyen a politikánk, méginkább hogy ez milyen megélhetést biztosít. és ha a jövőbe nézünk? hogy a gyerekeink boldogak lesznek-e Magyarországon, vgy azon fognak aggódni hogy hogy tartsanak el minket, hogy tartsanak életben nyugdíj és egészségügy nélkül.

lehet valaki büszke a nemzetére, én sem tagadtam le soha hogy magyar vagyok, annak semmi értelme.

de félretéve a szép nemzeti érzelmeket. objektíven jó ez nekünk itt?

ha valaki erre a kérdésre feltétel nélkül azt válaszolja hogy nanáá hogy jó, akkor áldásom rá, végülis neki éhenhalni is lehet jobb ha hisz benne hogy megéri, mert legalább magyar lehettett, de én ebből nem kérek.

Nem, mert arról senki nem tehet, hogy hova születik.

Büszke nem a származásomra vagyok, hanem arra, amit elértem, amit megtanultam, vagy aminek elérésében másnak segíteni tudtam, vagy például hogy végre egy hétvégén sikerült a szüleimet másfél napig visszafogni a veszekedéstől.

Büszke vagyok!:) A kultúránkra, a művészetünkre, a történelmünkre, a tájainkra. Meg igaz h élelmesek kárörvendők, panaszkodók a magyarok, de a humorunk is egy, ugyaugy gondolkodunk, ugyanaz a temperamentum, és sok nyugati ország lakóit sajnálom, h nem ilyen szép helyen kell leélniük az életüket.

Nem a gazdaság a legfőbb probléma, hanem a kishitűség, az hogy az emberek beveszik a média manipulációt. Ami minden nap azt a félelmet kelti bennük h nem tehetnek semmit. Ez a legkárosabb. Nem fognak össze egységesen közös ügyekért az emberek. Nem teszik oda magukat!

Manapság az országokat nem fegyverrel, hanem a médiával agyilag igázzák le. És a félelem ugye bénít.

Ilyenkor miért nem gondolunk arra, hogy sokkal nehezebb helyzetekből is kimásztunk, tatárok törökök, és ujraépitettük az országot. És ha azok az ősök is ilyen kishitűek, táposak lettek volna, és elkényelmesedettek a tv előtt akkor nekünk most nem lenne itt hazánk, lakóhelyünk kultúránk semmink. Az én ereimben ugyanaz a vér folyik mint az ősökében!!!:)

Olvasva a sok panaszkodást...mindenki csak a jót akarja itt lefölözni, de mikor a hazájának lenne szüksége a segítségre akkor van ezer kifogás. Nem adóra, meg pénzre értem, hanem tettekre, de nem is háborúra!

De persze egy fecske nem csinál nyarat! A változáshoz mindenki kell pozitiv gondolkodással!

Ami elszomorítóbb még Aug 20. Hogy ünneplik a magyarok az államalapítást. Örömünnep kéne hogy legyen!!!

Nem minden a pénz, sajnos van akinek igen. Fogyasztói társadalom agymosós hatása, hogy a közösségi értékeket sokan nem látják.

Amugy úgy érzem, h nemzeti öntudat növekedőben van, és ennek nagyon örülök! Üdvözlöm a határon túliakat is, összetartozunk:)!

Hogy büszke vagyok e arra hogy magyarnak születtem?

Na rakjuk tisztába a dolgokat.Ez nem büszkeség kérdése.Nem rajtam múlott hogy hova születtem,csak az múlik rajtam hogyan élek.Ez kb olyan kérdés hogy lányok büszlék vagytok arra hogy lánynak születtetek?Meg fiúk ti annak hogy fiúk lettetek?

Nem az az érdem hogy minek születtünk hanem azok hogy milyenek vagyunk.

Nehogy azt olvassátok ki ebből hogy nem örülök magyarságomnak,pont hogy visszafogott vagyok.Nincs jogom sziplán annyival menőzni hogy ide születtem,majd akkor hízik a májam ha jó magyar leszek.Segítek népemen hazámon amikor kell.