Vajon Petőfi Sándor mennyire gondolná magyarnak azokat, akik csak akkor tartják fontosnak a magyarságukat, amikor a gaz szélsőségesekkel kell vitatkozni, hogy ki a magyar?
Petőfi Sándor:
Élet vagy halál!
A Kárpátoktul le az Al-Dunáig
Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!
Szétszórt hajával, véres homlokával
Áll a viharban maga a magyar.
Ha nem születtem volna is magyarnak,
E néphez állanék ezennel én,
Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb
Minden népek közt a föld kerekén.
Szegény, szegény nép, árva nemzetem te,
Mit vétettél, hogy így elhagytanak,
Hogy isten, ördög, minden ellened van,
És életed fáján pusztítanak?
S dühös kezekkel kik tépik leginkább
Gazúl, őrülten a zöld ágakat?
Azok, kik eddig e fa árnyékában
Pihentek hosszu századok alatt.
Te rác, te horvát, német, tót, oláhság,
Mit marjátok mindnyájan a magyart?
Török s tatártól mely titeket védett,
Magyar kezekben villogott a kard.
Megosztottuk tivéletek hiven, ha
A jószerencse nékünk jót adott,
S felét átvettük mindig a tehernek,
Mit vállatokra a balsors rakott.
S most a hála!... vétkes vakmerénnyel
Reánk uszít a hűtelen király,
S mohó étvággyal megrohantok minket,
Miként a holló a holttestre száll.
Hollók vagytok ti, undok éhes hollók,
De a magyar még nem halotti test.
Nem, istenemre nem! s hajnalt magának
Az égre a ti véretekkel fest.
Legyen tehát ugy, mint ti akartátok,
Élet-halálra ki a síkra hát,
Ne légyen béke, míg a magyar földön
A napvilág egy ellenséget lát,
Ne légyen béke, míg rossz szívetekből
A vér utósó cseppje nem csorog...
Ha nem kellettünk nektek mint barátok,
Most mint birókat, akként lássatok.
Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen,
Mely birtokodra s életedre tör.
Föl egy hatalmas, egy szent háborúra,
Föl az utósó ítéletre, föl!
A századok hiába birkozának
Velünk, és mostan egy év ölne meg?
Oroszlánokkal vívtunk hajdanában,
És most e tetvek egyenek-e meg?
Föl, nemzetem, föl! jussanak eszedbe
Világhódító híres őseid.
Egy ezredév néz ránk itélő szemmel
Atillától egész Rákócziig.
Hah, milyen múlt! hacsak félakkorák is
Leszünk, mint voltak e nagy ősapák,
El fogja lepni árnyékunk a sárba
És vérbe fúlt ellenség táborát!
(1848. szeptember 30.)
Petőfi Sándor:
A Nemzethez
Konduljanak meg a vészharangok!
Nekem is egy kötelet kezembe!
Reszketek, de nem a félelemtol;
Fájdalom és düh habzik szivembe'!
Fájdalom, mert düledék hazámra
Uj viharnak közeledtét látom,
És düh, és düh, mert tétlenkedünk, mert
Nem szakad le szemünkrol az álom.
Pillanatra fölriadt e nemzet,
S szétnézett, mi zaj van a világban?
És a másik oldalára fordult,
S mostan ujra aluszik javában.
Ébredj, ébredj, istenverte nemzet,
Aki ott az elsok közt lehetnél,
S kárhozatos lomhaságod által
Mindig hátul és alant hevertél!
Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz,
Soha többé nem lesz ébredésed,
S ha ébredsz is, annyi idod lesz csak,
Míg nevedet sírkövedre vésed!
Föl, hazám, föl! százados mulasztást
Visszapótol egy hatalmas óra,
"Mindent nyerni, vagy mindent veszítni!"
Ezt írjuk föl ezer lobogóra.
Oly sokáig tengodtünk mi úgy, hogy
Volt is, nem is a mienk az ország;
Valahára mutassuk meg már, hogy
Senkinek sincs semmi köze hozzánk.
Vagy ha végzés, hogy el kell enyésznünk,
Irtsanak ki hát ezen világból!...
A haláltól, nem tagadom, félek,
De csupán a becstelen haláltól.
Haljunk meg, ha nem szabad már élnünk,
Haljunk meg oly szépen, oly vitézül,
Hogy azok is megsirassanak, kik
Eltörölnek a földnek szinérül!
Legyen olyan minden ember, mintha
Zrínyi Miklós unokája volna,
Harcoljon ugy minden ember, mintha
Egyedül rá támaszkodnék honja!
Oh de akkor, akkor nem veszünk el,
Akkor élet és dicsoség vár ránk,
Akkor saját örök birtokunk lesz,
Ami után eddig csak sovárgánk.
Föl hazám, föl nemzetem, magyar nép!
Lépj a síkra gyorsan és egyszerre,
Mint a villám oly váratlanúl és
Oly erovel törj ellenségedre.
Hol az ellen, kérdezed? ne kérdezd,
Mindenütt van, ahová tekintesz,
S legnagyobb és legveszélyesebb az,
Ki mint testvér símul kebleinkhez.
Köztünk van a legnagyobb ellenség,
A cudar, az áruló testvérek!
S egy közulök százakat ront el, mint
A pohár bort az egy cseppnyi méreg.
A halálos itéletet rájok!
Százezerszer sujtson bár a hóhér,
Bár a házak ablakán foly is be
Az utcáról a kiáradó vér!
Könnyü bánni külso elleninkkel,
Ha kivesznek e belso bitangok...
Félre most, lant... futok a toronyba,
Megkondítom azt a vészharangot!
(Pest, 1848. augusztus)
válasza:Szerintem ez nem fog sokakat izgatni.
De ha már valaki magyar és beleszorult a nacionalizmusból, akkor legyen nacionalista és vállalja. Én nem nemzet szerint értékelem az embereket.
válasza: válasza: válasza: válasza:"kossuth az egy megélhetési politikus volt :D széchenyi,az tényleg kemény csávó volt meg normálisan látta a dolgokat."
Kossuth kb olyan mint most a jobbik. Őt akkor egy eléggé radikálisnak tartották.
válasza:Kossuth az a politikus volt, aki nem ismert kompromisszumot, és ki akarta vívni a magyaroknak a szabadságot a Habsburgokkal szemben.
Azt gondolta, hogy a Habsburgok legyőzhetőek, és ebben igaza is volt. A magyar hadsereg legyőzte a Habsburgokat, a magyar szabadságharc a Habsburgok sikeres diplomáciai manővere miatt bukott el, gondolok arra, mikor bevonták a háborúba a magyarok ellen a cári Oroszországot is.
Magyarországot az oroszok győzték akkor le, ezért is volt az, hogy a magyar tisztek az oroszok előtt tették le a fegyvert és nem az osztrákok előtt.
Kossutth semmivel sem volt rosszabb Széchenyinél. A céljuk ugyanaz volt, de ezt Kossuth egyenesebben, határozottabban, és radikálisan képzelte el. Ő nem akart tökölni. Ha az oroszok nem avatkoznak közbe (és ezt 48-ban még a legokosabb kortársak sem láthatták előre, vehették biztosra), akkor Kossuth terve megvalósul, és szabad, független Magyarországként kezdhettük volna meg a 20. századot. Ha ígyis lett volna első világháború, nagyon valószínű, hogy nem a németek és az osztrákok oldalán játszottuk volna ezt a "játékot", és úgy bizony Trianon sem lett volna.
Kossuth útja rizikós volt és véres, de semmiképp sem volt elmebeteg vagy halva született ötlet, és győzelem esetén valószínűleg az egész világtörténelem (igen, ez cseppet sem túlzás) másképp alakul, nemcsak a Magyarság története.
válasza:"Kossutth semmivel sem volt rosszabb Széchenyinél. A céljuk ugyanaz volt"
Pl: közteherviselés, felszabadítás, magyar gazdaság fejlesztése, magyar nyelv védelme, stb.
Csak az elképzelés a hogyanon volt más.
Közteherviselés: Széchényi a részlegest támogatta, Kossuth a teljes.
Felszabadítás: Szé. úgy gondolta, hogy az emberek fizesség meg, Ko. viszont úgy, hogy az álla.
GAzdaág fejlesztése: SZé. Az iparban, míg Ko. a mezőgazdaságban és a védegyletben.
Magyar nyelv: Szé. is támogatta de csak úgy, hogy ne szegüljön ellent ausztriának, Kossuth inkább radikális volt.
válasza: válasza:Azokat semmiképp.
Azon nincs mit vitatkozni,h ki a magyar.
A magyar az akit annak tart a közvetlen környezete, attól függetlenül minek tartja magát.
A magyar az akinek magyar az anyanyelve.Aki magyar alapkultúrával (történelem, irodalom, népzene)rendelkezik és aki a magyarok érdekeit nem veszíti szem elől.
Furcsa, h ilyen magától értetődő alapdolgokon is vannak akik tudnak vitatkozni.
válasza:,,Azt gondolta, hogy a Habsburgok legyőzhetőek, és ebben igaza is volt. A magyar hadsereg legyőzte a Habsburgokat, a magyar szabadságharc "
Mit nem mondasz...nahát nahát!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!