Kádár rendszerben mennyivel jobb a magyar élet mint a mostani Orbániban?

Szerintem is a '70-es évektől kezdve egyre jobb volt az élet.

Rendszert kérdeztél, tehát ne a technikai vívmányokat hasonlítsuk össze, pl. hogy most van mindenhol internet, míg akkor nem volt, vagy hogy most pl. sokkal jobb diagnosztikai berendezések is vannak a technikai ill. orvostudományi fejlődésnek hála...

A Kádár-rendszerben pozitívum volt az Orbán rendszerrel szemben:

- fejlődött a nyugdíjrendszer - ezt konkrétan a szocializmusban vezették be.

- Tényleg nem volt munkanélküliség

- Még a romáknak is volt munka.

- A lakhatás kb. mindenkinek meg volt oldva, még ha nem is egyszerűen, legalábbis elég sok tanácsi lakás épült, és utaltak ki, és nem lehetetlenítették el azt sem, hogy az ember maga húzzon fel házat.

- Az egészségügy fejlődött

- A közbiztonság sokkal jobb volt, igaz, elég sűrűn éreztették is a rendőri jelenlétet.

- Az alapvető cikkek kb. mindenki számára biztosítottak voltak.

- családi üdülés elérhető áron

Ami mindkettőben megvan:

- megfigyelés (csak akkoriban besúgók által, most meg ezt simán megteszik kamerákkal, és egyéb tech. rendszerekkel, sőt, sokkal alaposabb munkát is tudnak így végezni, miközben az emberek sokkal óvatlanabbak, tehát a rendszer bár kevésbé agresszív, sokkal hatékonyabb lett, de az orvostudománynak is a hatékony gyógyítás a célja, nem az, hogy fájjon a gyógyítás.)

- Agymosás

- korrupció

Megjegyzem: a kádári rendszernek volt mentsége: a szovjet elnyomás. Az Orbán-kormánynak nincs semmi mentsége.

Ami rosszabb volt:

- Nem lehetett olyan könnyen utazni

- Nehezebben és korlátozottan lehetett beszerezni valutát

- kisebb volt a termékválaszték

- az éjszakai közösségi közlekedés olyan pocsék volt, hogy ki se mozdultak az emberek otthonról, de ez lehetett cél a is.

- nem igazán lehetett vállalkozni.

A Kádár-rendszer igénytelen volt a maga szintjén de az állami szolgáltatások működtek és a hétköznapi embereket nem piszkálták, mint mostanában.

A rendszer igénytelenségében mégis jelen volt egyfajta stabilitás, amit 1989-ben el is lehetett felejteni, - lényegében azóta tartják az ország mindenkori vezetői folyamatos bizonytalanságban az itt élőket.

A Kádár rendszer 1956-tól kezdődött, ŕvejen keresztül tartó megtorlási hullámmal, amiről már nem sokás beszélni.

1968 után valóban beindult egy fellendülésnek, életszínvonal emelkedésnrk látszó folyamat, amiről már nekem is vannak emlékeim, igaz még gyerek voltam, de láttam a felnőttek hogyan élnek.

Valóban élvezték, hogy több lehetőséget kaptak, és dolgoztak is jó sokat.

Vidéki gyerekként a nagyvárosi életről nem sokat tudtam, de nem is kis faluban éltem bár voltak ott is rokonaink, de egy 18 ezres kisvárosban laktunk, és ott is az volt a berendezkedés, hogy az emberek ledolgozták a munkaidőt, haza mentek, és ledolgoztak még egy műszakot otthon.

Szinte minden háztartás egy kis gazdaságként funkcionált, állatokat tartottak, művelték a kertet, stb.

Élvezték, hogy legalább már ezt szabad, és nem szólnak bele föntről, hogy mikor ehetnek húst.

Az egész gazdálkodás mögött viszont volt egy ki nem mondott kényszer, szüksége volt a háztartásoknak azokra a forrásokra, amelyeket ezek a gazdaságok biztosítottak, csak a fizetésekből megélni sok családnak volt szinte lehetetlen küldetés.

Nyár végén eladták az állatok egy részét, és bevásárolták a gyerekek cuccait az iskolához.

Mostanság nosztalgiáznak sokan a Kádár korszak lakás "bőségéről".

Az egyszerűen nem igaz, nagyon sok lakásban élt együtt három generáció, a nagyszülők, szülők, és a gyerekek, és százezres tömegben ingáztak a vidéki otthon és a nagyvárosi munkahelyek közelében lévő munkásszállások között.

Ezen a '70-es évek lakásépítő programja sem tudott segíteni.

A lakásépítések egy része amúgy is "muszáj" kategória lett, a '70-es években több olyan árvíz is volt, amelyek falvakat döntöttek romba.

A házépítések sem voltak olyan olcsóak, mint az mostanság divat emlegetni.

A házunk 1973-ban épült.

Az alaptőkét több éven keresztül, a leadott sertések árából összegyűjtött összeg adta, amihez járult a banki kölcsön, 20 éves lejárattal.

Ezzel a későbbi építők nagyon rosdzul is járhattak, mert a rendszerváltás korszakához az is hozzá tartozik, hogy a bank felmondta a mrgkötött szerződéseket, és két lehetőséget ajánlott

1 - kifizetik egy összegben a tartozás felét, a másik felét elengedik.

2 - amennyiben nem tud fizetni az ügyfél q teljes tartozást jelentősen megemelt kamatokkal kötelezik visszafizetni.

Mi elég nehezen, de valahogy visdza tudtuk fizetni, ismét a háztáji gazdálkodásból jött pénzekkel, de akik évekkel később építették a házat, beragadtak az adósságcsapdába.

Mindenkinek volt munkája.

Igaz, sőt bűncselekmény kategória volt a közveszélyes munkakerülő.

Má kérdés, hogy a dolgozó tömegek milyen hasznot termeltek az államnak.

Erről sokáig nem beszéltek a politikusaink, de az egész akkori jólétünk alapja a felvett világbanki kölcsönök sorozata volt, a gazdaság összességében évről-évre veszteségeket halmozott fel.

A városunkban is volt olyan üzem, ahol 200 dolgozóból 12 portás volt 20 takarító, irodisták, pártfunkcionárusok, és a termelésen dolgozott kb 80.

Ez ment országos szinten.

Nekem nincsenek kifejezetten rosdz emlékeim a Kádár korszakról, de a nosztalgiázások azon részét bem értem, hogy mitől is lett annyira jó, hogy azt emlegetik sokan vissza.

Földes utak voltak a településeken, sok utcában nem volt vezetékes gáz, sőt volt, ahol még vezetékes víz sem -ez a '80-as években változott, de annak második fele már bem a Kádár éra.

Teljesen megszokott volt, hogy elmentünk vásárolni, és több terméket nem kaptunk, közöttük alap élelmiszer is lehetett.

Akkoriban nem csináltunk abból problémát, de a mai normák hol vannak már az akkor megszokott, "természetes" állapotoktól?

Egy lakásban három generáció, a gyerekeknek, ha jutott egy közös szoba, az már fél-luxus, sokan a konyhában aludtak, lavorban mosdottak, pottyantós WC, stb.

Az, hogy nyugatra nem lehetett utazni, csak egy dolog... sokaknak pénze sem volt rá, a "nagy jólétben" komolyan kellett spórolni egy külföldi nyaralásra.

Mi voltunk a legvudámabb barakk, és ezt valamilyen szinten élveztük is, én is tudok nosztalgiával vissza gondolni azokra az évekre, de jobbnak csak abból a szempontból monsanám, hogy az emberek azt értékelték, hogy az azt megelőző évtizedekhez képest lett könnyebb a sorsuk... majd a nyakunkba omlott az egész rendszer.

ma 09:25-es hozzászólónak:

(dec. 26. 23:04-es vagyok)

Van némi igazságod, de nem ez a teljes.

Nem romantikázom túl a Kádár-rendszert, szerintem elég tárgyilagos voltam. Ugyanígy a nosztalgia szó sem megfelelő, bár divatos ezt emlegetni.

A Kádár-korszak "lakásbősége" - ahogy te modnod - úgy értelmezendő, hogy akkor sokkal nagyobb eséllyel jutott az ember lakáshoz a nulláról kezdve, persze a kiutalásoknál rászorultsági elven történtek persze voltak ott is nyilván visszaélések, de volt reménye az embernek, hogy csak idő kérdése. Most az ember azt gondolja, hogy az idő ellene dolgozik, főleg, ha az Orbán-kormány lakásszerzési segítségét nézzük.

A Kádár-rendszer elég hosszú ideig tartott, és valóban egy hatalmas folyamat volt benne. Nagyon fontos azt is megemlíteni, hogy bár nem fogom Kádárt nagyon dicsőíteni, se mosdatni, de azért helyén kell kezelni a dolgokat.

Nagyon sok dolog orosz kényszer hatására történt: inkább csináltak hazai diktatúrát, minthogy az oroszok jöjjenek, ill. olyan vezetőt tegyenek meg, akik élvezik is a feladatot. Ismétlem, nem mondom, hogy Kádár kezéhez nem tapadt vér.

Megjegyzem, ma is ugyanez történik Magyarországon, csak sokkal kifinomultabb módszerekkel, más eszközökkel intézik ezt, viszont nincs kényszer, (haszon)élvezők viszont bőségesen vannak, köztük a Kedves Vezetőnk.

Természetesen a Kádár-korszakban is voltak (haszon)élvezők, de Kádár pont viszonylag szerény volt. És biztos sokan ugrottak volna a helyébe, ami hidd el, nemkívánatos lett volna.

Lakhatás.

Szerintem azt kell nézni, hogy milyen irányban haladt a fejlődés akkor, és most. Konkrétan honnan indultak, és hova jutottak.

Igaz, hogy sokszor három generáció is lakott együtt, de ennek oka pl. a háború okozta pusztítás. Mennyi ép ház is volt a háború után? És mennyi család is volt?

Lakótelepi építkezések pedig nem csak a 70-es években indultak meg, csak akkor nagyon felpörögtek.

Az, hogy nem volt mindig minden, szintén igaz, de ez is leginkább az orosz ócska gazdaságpolitika ránk erőltetéséről szólt (KGST), rugalmatlan tervgazdálkodás.

Igen, a munkanélküliség - KMK valóban bűncselekmény volt, viszont nagyon könnyen talált bárki munkát.

Valóban igaz, hogy a hatékonyság nem volt a csúcson, ennek több oka is volt.

Én nem hallok nagy emlegetéseket arról, hogy fú de olcsó volt a házépítés akkoriban, azt viszont igen, hogy sok dolgon tudtak spórolni az emberek, mert kalákában építkeztek. Ez persze gyakran ment a minőség rovására.

Hogy a jólétünk mennyire a világbanki kölcsönök sorozatának köszönhető... na ez egy érdekes kérdés, ebben sem értünk egyet.

A jólét (nyugdíj, oktatás, egészségügy, étkezési állami támogatás stb. teljesen fennartható volt, ebben hiba nem volt.

Az eladósodás részben a KGST kényszerű és hátrányos politikájának, valamint a pénznyelő projekteknek volt köszönhető. Ezt nem tudtuk finanszírozni, ill. amit már mondtam, a szerencsétlen tervgazdálkodás, és még néhány hasonló, aminek nagy részét a Szovjet vezetés kényszerítette ránk, nem Kádár.

Ő meg nem választhatott. Nyilván jó lett volna elfogadni a háború után a Marshall-terv ránk eső segélycsomagját, ami úgy kellett volna, mint egy falat kenyér, de a Szovjet vezetés nem engedte.