Titeket is elkeserít ez a széthúzás Magyarországon?

Az ellentéte mi lenne szerinted?

Volt benne részünk, amikor az emberek nem mondhatták ki a véleményüket, nem mondhatták el hogy nem értenek egyet - ez volt a szocializmus. Ott kellett menetelni mindenkinek és lelkesen bizonygatnia, hogy mind egyetértenek, mind egyet akarnak.

vagy véleményszabadság avn és akkor bizony vele jár a véleményszabadság - vagy mindenkinek egyenvéleménye van, az pedig csakis egy diktatúrában lehetséges. Olyan nincsen, hogy az emberek mind egyformát akarjanak. vannak kérdések amikben lehet, hogy nagyon sokan egyetértenek, de a legtöbb dologban nem. Ezért küzdöttünk, hogy lehessen különböző a véleményünk és ki is mondhassuk, követelhessük akár. Most ez van. Aztán az emberek a választáson döntenek arról, hogy ki vezesse 4 évig az országot. Ez a demokrácia. Nincs más.

Mi a különbség a 2. és a 3. válaszlehetőség között?

A "régen" alatt nem mindegy, hogy melyik korszakot értjük. Voltak a mainál nyugisabb és a mainál polarizáltabb korszakok is.

Én azt gondolom, hogy a társadalmunk egyre atomizáltabb, de ennek nem csak a pártpolitika az oka. Amikor én fiatal voltam, alig voltak különbségek a fizetések között. A munkahelyen senki nem fúrta a másikat, hétvégén együtt mentünk meccsekre, alapvetően sokkal kisebb volt a feszültség a társadalomban, sokkal kisebb volt a törtetés egymás rovására. Más kérdés, hogy akkor meg más problémák voltak. Nehezebben lehetett például Beatles-lemezhez jutni. De sokkal kevesebb frusztráció volt az emberekben.

Ma szinte mindenki törtet, szinte mindenki karrierista, eközben egyre magányosabbak és egyre kevesebb a kapcsolatuk a többi emberrel, igazából nem nagyon köti össze őket semmi. Nem sok kohéziót látok az emberek között, ezt bizonyítják a demográfiai statisztikák.

Ami a politikát illeti, én azt látom, hogy minél erősebb a szájkarate, valójában annál kisebbek a valós különbségek a szereplők között. Mondjuk 80 évvel ezelőtt sokkal nagyobbak voltak a különbségek a politikai szereplők valós elképzelései között, mint ma. Akkoriban egy világ választotta el egymástól az egyes pártokat, 80 éve ilyenkor szinte az összes párt illegalitásban volt és szó szerint a föld alatt működtek. Ma hol látunk ilyesmit Magyarországon? Ezek akkor valós konfliktusok, valós konfrontációk voltak, és életre-halálra ment a küzdelem. 70 éve a hatalmi harcok szintén életre-halálra mentek, ahhoz képest a mai politika a nyugalom szigete. 1956-ban szintén valós válaszutak előtt állt az ország. 1968-ban is valós gazdaságpolitikai kérdésekről ment a vita, igaz, ez csak a politika legfelső rétegeit érintette, az emberek kevésbé foglalkoztak ezzel, mert az akkori politikában még sokkal kevesebb volt a bulvár és az aktuálpolitika, és inkább a közgazdászok vitatkoztak egymással, mint az emberek egymás között. Még a rendszerváltáskor meg azután is voltak még valós viták és viszonylag markáns programok.

Ma az internet miatt is, sokkal több a szöveg, de sokkal kisebbek a valós különbségek a politikai aktorok között. Nagyon sok ellenzékiben látom, hogy valójában még olyanabb rendszert akar, mint a kormány, amikor például ilyeneket hallok, hogy az illető szerint az egészségügynek üzleti alapon kéne működnie... Alig-alig vannak valós különbségek az egyes pártok között. A cicaharc kimerül a szimbólumokban, teljesen marginális kérdésekben. Igazi paradigmabeli különbségek nem nagyon vannak közöttük. Ehhez képest mondjuk 80 éve sokkal nagyobb volt a valós széthúzás. A maiak ahhoz képest csak szájkaratéznak. Minél nagyobb hangerővel bömbölnek, annál kisebb valós különbséget látok közöttük, igazából hasonló termékeket adnak el más-más imázs, reklámszöveg alatt. De valójában mindegyik belesimul a jelenlegi gazdasági paradigmába. Az emberek meg ezek mellett az imázsok mellett kötelezik el magukat, szimpátia alapon, anélkül, hogy ők bármit is nyernének ezzel. Klasszikus munkáspárt, mint amilyen Angliában van például, nincs is Magyarországon. Szinte az összes párt jobblib beállítottságú most, és minél nagyobb a hangerejük, annál kisebbnek látom közöttük a különbséget.

Hmmm... Olyanok lettek az emberek Magyarországon, mint a vallási fanatikusok. Meg van a maguk "Bibliája" (Telex, 444, Origo, stb.), és CSAK azt fogadják el. Sárdobálás mindig is volt ebben az országban, de a 2018-as országgyűlési választások után az egymás "mocskolása" lett a menő sajnos. Mára oda jutottunk, hogy egyes párthívők képesek "házilag" képeket meghamisítani, és felháborodva kitenni mondjuk a FB-ra. Nemrég a "Talpra Magyarok!" FB oldalon láttam ilyet, de biztos van másoknál is...:(

Az igazán csodálatos a meghamisított kép alatt a többi "hívő" kommentjei. Eszükbe nem jutna utána nézni, hogy valós-e a dolog. Tényleg, mint valami vallási szektában. :(

Én már azon sírok előre, mi lesz evvel a tiszapetivel, ha esetleg hatalomra tör.

Az fix, hogy itt magyar közműcég nem lesz, pontosan az lesz, mint gyurcsótánynál.

1x megválasztják a hülyéjét, aztán jön vissza az eredeti bagázs, mer tragikomédia lett belőle.

Az se jó, ami van, de belegondolni is rossz, mi lenne helyette.

5-ös és 6-os mind nagyon jókat írtak, és szerintem ezeknek van valahol közös metszetük is, mégpedig hogy az emberek a túlzott karrierizmusból, túlzott anyagiasságból, az elmagányosodásból, a lelki békétlenségből fakadó feszültségeiket és frusztrációikat nem igazán tudják megfelelő módon, egészségesen kiélni, feldolgozni. Az elmúlt pár évtized politikai eseményei, vagyis inkább pártjai, fanatikustömegeket neveltek ki maguknak a társadalom jelentős részéből, és olyan szinten közéleti témává tették a politikát, hogy aki nem igazán foglalkozott ezzel, valahogy még abból is acsargó, rögeszmés A- vagy B-hívőt csináltak.

A "régimódi" közösségi élet, amire 5-ös utalt a közös meccsnézésekkel, talán az nyújthatna egyfajta eszközt ennek a megoldásához. Az emberek nagyon elidegenedve élnek egymástól. Talán a mai modern világnak, az internet és a netes platformok extrém térhódításának, vagyis "időhódításának" is lehet ebben szerepe, hogy sokan a virtuális világba menekülnek a valós élet problémái elől. Nem is feltétlenül szó szerint, csak legalább kikapcsolódni, és kicsit elfelejteni a gondokat. Csakhogy ma már annyira az életünk szerves részévé vált a virtuális világ, hogy a legtöbb ember ezzel kel, ezzel fekszik, nap közben is rengeteget van a neten - és nagyon sokszor fogyasztanak trash tartalmat, ami apránként, de megteszi a hatását. Hír- és figyelemhajhászat; hamis vagy torzított információk áradata; kedélyborzolás mindenféle balhékkal; minden második cikk arról szól, hogy ez ilyen rossz, az olyan rossz, ez teszi tönkre az embert fizikálisan, az okoz rákot; mocskolódás mindenhol; gyűlöletkeltés és félelemgerjesztés; és még sorolhatnám. Ezek nem túl nyugtató tartalmak, sokkal inkább frusztrációgerjesztőek, demoralizálóak, szorongáskeltőek, ön- és világképrombolóak. Az a társadalom, ahol a népesség jelentős része ilyen tartalmakat fogyaszt, szerintem előbb-utóbb mentálisan meg fog rogyni, és ez kiváló táptalajt nyújt a politikai pártoknak arra, hogy fanatikussá manipulálják a lakosság tagjait - hiszen a politika már mindenhol ott van, a tévétől kezdve a Facebookon át a Youtube-videókba beágyazott hirdetésekig, a munkahelyi párbeszédektől a vasárnapi családi ebédig, mindenhol. Egyszerűen megkerülhetetlenné vált, hacsak az ember tudatosan és követekzetesen ki nem vonja magát belőle.

Én valahol ebben látom az okát annak, hogy ilyen komoly politikai széthúzás van jelen az országban. És igen, engem is borzasztóan elszomorít. Láttam egykor szerető és összetartó családokban olyan heves vitává fajulni egy-egy politikai diskurzust, hogy összeszorult tőle a szívem. A sokadik ilyennél döntöttem úgy, hogy igyekszem minél jobban kizárni a politikát az életemből.