Jó ötlet a kormány részéről, hogy suliban a tanárok elvehetnék a telefont a gyermektől?

"egész napra miért venném el? Egyrészt a szünetben azt csinál, amit akar"

Nem csak azért jár iskolába, hogy magukon a tanórákon részt vegyen, hanem azért is, hogy szocializálódjon. Nem csak annyi a dolgod, hogy megtartsd az órát, hanem az is, hogy a szocializálódását plusz az egészséges életmódja kialakítását is segítsd, többek között azzal, hogy nem hagyod, hogy mindegyik a telefonján lógjon a szünetekben a fenekén ülve egy helyben még akkor is, hanem olyan helyzetet teremtesz, hogy minél nagyobb eséllyel lemenjen az udvarra, vagy legalább ki a folyosóra, és jövés-menéssel meg offline beszélgetéssel töltse az idejét, ne csak egy helyben üljön még a szünetekben is, a képernyőt bámulva.

"aki társasági, az most is beszélget a többiekkel, aki nem, az meg akkor se fog, ha nincs nála a telefon

Nézzél utána némi szakirodalomnak. Tari Annamária kutatásainak pl., meg hasonlóknak, mert eljár az idő a nézeteid felett.

"el tudják dönteni, hogy akarnak-e további szocializálódást vagy sem"

Nem. Nem tudják eldönteni. Gyerekek. Nem csak hagyni kell, hogy nőjenek, mint a gombák, hanem nevelni kell őket. (És ezt egy kollégának kell, hogy elmagyarázzam? Tényleg itt tartunk?...)

"tévhit, hogy mindenkinek társalognia kellene, egész nap emberek között vannak..."

Tényleg nem kell mindenkinek minden szünetben társalognia, ha épp nem akar, de akkor is egészen máshogyan hat a személyiség fejlődésére, ha elszigeteli magát minden szünetben azzal, hogy belebújik a képernyőjébe, mint az, ha egyszerűen csak jelen van, ahol a többiek beszélgetnek, hallgatja őket, néha egy-egy kifejezés kiül az arcára az elhangzottakkal kapcsolatban (ha nem is veszi észre), és már csak azzal is hat azokra, akik körülötte beszélgetnek, stb. Az előbbi gátja a személyiségfejlődésének, az utóbbi meg támogatja.

"egy tanár tudja, mit csinálnak a diákok, egy nem tanárnak pedig nem sok fogalma van róla"

Ne legyél arrogáns, nem tesz jót a tanárok megítélésének.

"Az előbbi gátja a személyiségfejlődésének, az utóbbi meg támogatja."

Bizonyára azt fogod válaszolni, hogy ez nem a témához tartozik. De NAGYON kíváncsi lennék, hogy a COVID lezárások alatt is ennyire kiálltál-e a szocializálódás fontossága mellett, aminek lehetőségét a kormányok világszerte példátlan kegyetlenséggel vettek el emberek milliárdjaitól, köztük a betegség által ezreléknyi mértékben SEM fenyegetett iskolás fiataloktól?

Vagy akkor inkább a "felelős viselkedés" és a "vigyázzunk egymásra" volt a jelszó neked is, ahogy az ukáz szólt?

"a betegség által ezreléknyi mértékben SEM fenyegetett iskolás fiataloktól"

Akik viszont mind családban éltek, akárcsak a tanárok: idős dédszülők, nagyszülők, szülők közelében.

Beláttam, hogy nem értek a világjárványokhoz, konkrétan ehhez sem, ezért inkább rábíztam a szakértőkre, hogy mi legyen. Amikor ők úgy látták jónak, otthon maradtam, amikor úgy látták jónak, újra bejártam tanítani, amikor meg úgy látták jónak, hogy csak bizonyos évfolyamokat tanítsak a tanteremben, akkor csak bizonyos évfolyamokat tanítottam a tanteremben. Közben főleg azt furcsálltam, hogy ha az időseket továbbra is védeni kell, akkor én miért járjak be több száz gyerek közé, aki mind hordozó lehet, és akiktől én is elkaphatom hordozóként, hogy aztán hazavigyem az idős családtagjaimnak... De végül jól tettem, hogy rájuk hallgattam, nem a gyk-ra. :)

A szakértőkre? Talán követted konkrétan akár egyikük munkásságát is, vagy a szakértők kizárólag azok lehetnek, akiket a média és a kormány megszólaltat?

Ha az ember beírja a google-be, hogy nobel prize winning virologist, Luc Montagnier neve jött be. Ő nem szakértő? Végül is csak nóbel díjas virológus. Ja, értem a többiekre, a többségre kell hallgatni, akik nem hajlandók tudományos vitákra, és a gyógyszergyártóktól függ a megélhetésük.

Vagy Letoha Tamás, végül is csak Magyarország legsikeresebb kutatóorvosa.

[link]

"Élen járnak a Koronavírus kutatásokban", írja az utolsó bekezdés.

Nos, ilyen ostoba, nemszakértő, alusisakos arcok kritizálták a COVID intézkedéseket.

74, hogy járt el az idő fölöttem, 2015-ben érettségiztem, 28 éves vagyok. :D

Én 15-19 éves "gyerekeket" tanítok, nem lehet mindent megmondani nekik, tapasztalják ki, ez az élet lényege. Nem kell velük úgy bánni, mintha agyatlan hülyék lennének attól, mert fiatalok. Egy 16-17 éves igenis el tudja dönteni magától, hogy ő most le akar ülni beszélgetni vagy inkább görgeti a tiktokot vagy olvas, ne avatkozzunk már bele mindenbe.

Általános iskolában természetesen ezek nem validak, egy 5. osztályos teljesen más, mint egy 10.-es gimis.

Egyébként nem fog elszigetelődni, így is látom azért a folyosón őket, beszélgetnek, van, aki olvas, zenét hallgat, játszanak (telefonon online, nehogy már ez is rossz legyen).

Amikor én voltam diák, még épp csak bejöttek az okostelefonok, max 12. végén volt már a többségnek, aztán mégis voltak olyan emberek, akik inkább elvonultak szünetben. Én is így voltam, ha olyan óra volt, amin nem a baráti körömmel voltam, nem mentem oda csak azért is beszélgetni valakihez, hanem mondjuk zenét hallgattam. Nem értem, mi ezzel a baj, folyamatosan össze vannak zárva 30+ emberrel napi 6-8 órában, ne kötelezzük már őket arra, hogy mindig egymással foglalkozzanak. És mondom, nem kell úgy kezelni a gyerekeket, mintha élet- és döntésképtelenek lennének. El fogja tudni dönteni, hogy mit akar csinálni a 10 perces szünetben.

Amit te arroganciának minősítettél azzal arra utaltam, hogy aki nincs iskolában, az nem tudja, hogy viselkednek odabent a gyerekek. Ebben semmi lenéző nem volt, én meg azt nem tudom, hogy viselkednek a beteg emberek a kórházban.