Valójában a pénzügyi tudatlanság és a takarón túli nyújtózkodás (mert "JÁR") kettőse miatt van lakhatási válság?

#5: Ezt azért tudják megtenni, mert havi rendszerességgel fial az ingatlanjuk.

Ha nem lenne bérlő, aki a hirdetett összegért akár hónapok alatt is kivenné, akkor osztanának, szoroznának és sokan eladnák, főleg akik befektetésnek (is) vásárolták. Utána jönnének a "majd jó lesz még valamire az anyóstól örökölt garzon" jellegű emberek.

Ha trendszerűen oldalazna és lassan csökkenésnek indulna, akkor jönnének rá a pánik-eladók, ami tovább nyomná lefelé az árakat, míg végül egyre többen szállnának ki belőle és még akik benne ülnek kényelemből is elkezdenének racionalizálni.

#7: Az a túl nagy igény, mikor egy Föld nevű bolygón egy közép(kelet)európai viharvert csonka ország X családba/megyébe/városba született egyéneként te úgy gondolod, hogy neked ALANYI JOGON több jár.

Nincs ebben semmi jobber, egyszerűen van az úgy az életben, mikor a saját jól felfogott érdeked (és mentális egészséged), hogy te magad is elkanyarodj, amikor az út is elkanyarodik.

Más hasonlattal: a pohár valameddig tele van. Kihozod belőle a maximumot, vagy azon sopánkodsz/moralizálsz, hogy másnak több jutott, illetve megérdemelte-e (értem ez alatt: ez mennyire lesz hatással arra, hogy a te poharad helyet cseréljen az övével vagy az övéből csorogjon át a tiédbe)?

Nem egymás ellen vagyunk, mert nem vagyok oligarcha és gondolom te sem. De mindketten a saját magunk ellenségei lennénk, ha felszívnánk magunkat, hogy "No ez mostan aztán kéremszépen jár nekem, egyszeri melósnak!" aztán a gazdag ugyanúgy gazdagodik, de még a középosztály azon tagjai is, akik úgy vesznek fel csokos hitelt, hogy kiadják neked azt a kecót, amibe eddig laktak, te pedig havonta csengeted érte a 150-200 ezreket. És minél többen állnak sorba érte, annál többet tudnak emelni és pofátlanul a képedbe röhögni, hogy ha nem tetszik, akkor vannak mások is, akik örömmel kiveszik.

#10: "Sokkal nehezebb volt nekünk lakáshoz jutni, mint most lenen egy fiatalnak"

Hogy árnyaljam a képet, nem volt nehezebb, csak mai fejjel nézve, visszatekintve utólag okos az ember, mint a tőzsdén is, hogy mikor kellett volna venni meg eladni. Itt is utólag már látod, hol mely térségek fejlődtek, ahol fillérekért lehetett ingatlanhoz jutni, mennyire pofátlanul könnyedén tudtál pénzt csinálni a rendszerváltás után, mennyi mai szemmel nézve orbitális és triviális kiskapun annyit tudtál keresni legálisan, amennyit nem szégyellték, amíg be nem zárták... Csak azt felejtik el, hogy ezeket már a többség mind UTÓLAG látja. A végeredményt.

Ennyi erővel visszamehetünk oda is, hogy ha nagyapád emigrált volna Kanadába ma nem itt tartalál és az anyanyelved is más lenne.

Illetve a mai fiataloknak valóban nagy az igénye, csak a boomerek idejében a szocialista reklámok, filmek és tévéműsorok nem azt ontották magukból, hogy mindeki olyan rohadt jól él, kivéve te, mindenkinek olyan könnyű az élet, a filmekben sem dolgoznak, csak izgalom és történés meg életérzés van és bármerre mész bármelyik napszakban, jobbnál jobb parkoló autókat, vonzó, boldog, jól öltözött párokat, jó kajákat éttermekben zabáló meg drága kávékat kortyolgató embereket látsz laptoppal, drága telefonnal, öltönyben, aktatáskával, mintha stylist állította volna össze szetben.

Ja és közösségi médiában sem koncentráltan kapod, hogy a 300+ ismerősöddel milyen pozitív dolgok történtek, míg a negatívról semmi szó nem történik. Ritkán van fekete háttér meg gyászjelentés, de néha elgondolkodsz (főleg akiket régóta ismersz), hogy valójában tényleg gyászol-e vagy csak megfelel a társadalmi elvárásoknak és otthon pezsgőt bontva örvendezik, hogy végre örökölt, ettől pedig egyre cinikusabb leszel.