Hogyan kezelnéd a cigánykérdést?

"Mindenféle segííly megszüntetésével."

Akkor csak még rosszabb lesz, mert azt fogják mondani, hogy:

"a gázdág madzsár nem ad nekünk szegíneknek, el köll venni!"

Én érdemalapú segélyezési rendszerrel.

Oké, legyen egy apró szociális része, ami éppen ahhoz elég, hogy szó szerint éhen ne haljon (de kb. csak kenyérre és vízre!), utána viszont minden elért eredménnyel meredeken emelkedjen!

Elvégeztél egy tanfolyamot? Pár ezer forinttal többed van!

Befejeztél egy tanulmányi etapot diplomával? Pár ezer forinttal többed van!

A gyereked iskolába jár rendesen, be van oltva, elfogadhatóak a jegyei? Pár ezer forinttal többed van!

A cigányságban szociokulturálisan van egyfajta "haszonlesés", minél kisebb erőfeszítéssel jutni egy nagyobb összeghez.

Én ezt használnám ki: apró-apró lépésekre bontanám fel az elvárásrendszert.

Ha azt mondod neki, legyél egyből jó tanuló, tiszta, rendes, jogkövető, adófizető, törvénytisztelő állampolgár, sikítva elmenekül a "túl nagy feladat" elől!

Ha azt mondod: csak ezt az apróságot tedd meg és adok ennyi pénzt, azonnal megteszi és örül a könnyű zsákmánynak!

A sok "apróság" viszont fel tud halmozódni és kiad egy rendszert!

Én láttam, hogy szoktatta rá pl. a fogmosásra tanítónő ismerősöm a cigány gyerekeket. Játszva! Egyszerűen úgy, hogy bulit csinált belőle, közösen csinálták a suliban (és még örültek is, hogy az osztályfőnöki óra első felében inkább pancsolni lehet). A végére igényükké vált - pedig eleinte röhögtek rajta, hogy hát hogy is lehetne nekik a foguk koszos a szájukban?!

Ilyen apró-apró részfeladatokra kellene felbontani a nagy társadalmi elvárásokat (amik nekünk könnyűnek tűnnek, de nekik riasztóan sok egyszerre és sok a könnyebb út).

De ha "csak" egy apróságot kérek négyezer forintért, aztán még egy apróságot még négyezer forintért, a sok "aprósággal" eljutunk valahova!

Nem lenne drágább a társadalomnak - de valamit tenni is kellene érte! És a vicces az, hogy még számára is sikerélménnyel járna, elkezdené élvezni!

Én valahogy így fognék hozzá...

#32, nagyon tetszik ez a megközelítés, hogy a kilátástalannak tűnő célt bontsuk le kis részekre, mert így sokkal befogadhatóbb. Gondolatkísérlet keretében jó szándékkal vitatkoznék kicsit, hogy megvilágítsak néhány kihívást, amit meg kellene oldani.

A jutalmazó rendszer magában megengedi a döntést az alanynak, és a döntés nem biztos, hogy nekünk tetszeni fog. Ha egy matrica a fogmosás, kettő ha el is pakol maga után, akkor a gyerek dönthet úgy, hogy neki egy matrica elég, és nem pakol el. Az óvónő az, aki az értéket közvetíti.

Az óvónő, ahogy te is mondtad, bulit csinált a gyerekeknek a fogmosásból. A gyerekek bíztak az óvónőben, érezték hogy ez nekik jó, és ezért mentek bele. Amint az emberek elkezdik azt érezni, hogy valaki idomítja őket, lázadnak. Bizalom nélkül a burkolt kondicionálás veszélyes terep.

Az óvónő nem csak támogató, de felügyelő szerepet is ellát. Ha az ő személyes kapcsolata nincs, akkor a gyerekek hackelni fogják a rendszert, csak úgy, mint a felnőttek. Én nagyon félteném azokat a tanárokat, akiknek a rossz értékelései miatt bukják lakatosék a segély felét.

A lényeg, hogy szerintem az óvónő a kulcs, nem a jutalmazó rendszer. Egy erős családsegítő rendszer kezében a jutalmazó rendszer egy szuper eszköz, de önmagában inkább árt.

Tetszik, vagy sem az embereknek, a cigányokat úgy lehet megváltoztatni, hogy kapcsolódunk hozzájuk. Ameddig meg akarjuk ezt úszni, törvényszerű, hogy hackelni fogják a rendszert. Nem azt mondom, hogy ez így helyes, vagy hogy igazuk van, csak azt, hogy így lesz, akár hisztizünk rajta, akár nem.

#34 Én nem is mondtam, hogy egyszerű egy ilyen rendszert kitalálni (32-es vagyok). Felépíteni, működtetni sem egyszerű.

De őszintén szólva én nem látok más alternatívát. Nem mellékesen, nemcsak a cigányok esetében probléma ez (csak esetükben a legdurvábbak a "tünetek"), az egész társadalom hülyül, lustul és rohad erkölcsileg amiatt, mert egyszerűen "nem éri meg" már tanulni, jogkövető állampolgárként örök-csóró "balek"-nek lenni.

A gyerek (nemcsak a cigánygyerek!) azt látja, hogy a tanára "csóró", az orvos, a művész, a tudós a politika játékszere és éhbéren tengődik.

Ellenben a gengszter, a bűnöző, a korrupt politikus, a félhülye oligarcha, aki két értelmes mondatot nem tud koherensen összefűzni, milliárdokban fürdik, luxusautóval jár, mindene megvan.

Egy bűnözők vezette korrupt társadalomban milyen isten csodájától várjuk, hogy "jó útra térjen" a szociálisan legnyomorultabb társadalmi réteg - amikor az egész társadalom azt üzeni neki, hogy "jónak lenni" balekség, ami NEM ÉRI MEG.

Az a motivációs rendszer, amit felvetettem, nemcsak a cigánygyereknek lenne jó, hanem a hasonló szociális környezetből érkező magyar gyereknek is.

Egy egész gengszter-szubkultúra üzeni nap mint nap ezeknek a gyerekeknek, videoklippeken, dalszövegeken, plakátokon, hogy a gengszter-kultúra a helyes irány: pénz, kocsi, nők, drog, fegyverek, mesés gazdagság.

Hogy jónak lenni, tanulni mennyire nem éri meg, ahhoz meg elég ha a saját alulfizetett, túlterhelt, kiégett tanárára tekint, aki turkálós ruhákban biciklizik be a suliba a helyes és jó társadalmi normákról tanítani - míg a börtönviselt, bűnöző nagybácsinak limuzinja van (és 10 kiló arany a nyakában)...

Ha nem fogunk egy meritokratikus (érdem-alapú) juttatási rendszert kidolgozni soha, akkor én sajnos biztos vagyok benne, hogy semmi sem fog megváltozni!

Sőt, ahelyett, hogy a cigány gyerek felzárkózna, a magyar is lehülyül szép lassan, ugyanarra a szintre.

Nagyon jó lenne legalább az oktatási és szociális rendszer mikro-univerzumában egy olyan társadalmat próbálni építeni, amiben jónak lenni MEGÉRI, rossznak lenni pedig egyszerűen NEM ÉRI MEG.

Nem vitatkozva az általad felsorolt nehézségekkel, elismerve a módszer gyenge pontjait is, mégis azt hiszem, a cél az kellene legyen, ha a jövő generációit meg szeretnénk változtatni, hogy meritokratikus modelleket kínáljunk (nemcsak jutalmazással, büntetéssel is, pozitív és negatív pedagógiai módszerek kombinálásával).

Egy szóval sem mondtam, hogy nem kell ebben elvárásokat támasztani (sőt!), mi több, növelni kell az elvárásokat folyamatosan - de honorálni is azt, ha valaki jó úton jár.

Ne csak a bűnözés érje meg - hanem a tanulás és szabálykövetés is járhasson előnyökkel.

Az utca úgyis az ellenkezőjét hirdeti - legalább az oktatási és szociális rendszer üzenje azt, hogy megéri lépésről lépésre fejlődni is.

Az egyszerre túl nagy feladat viszont mindenkit elriaszt. Abban biztos vagyok, hogy az apró részfeladatokra bontás a megoldás, akár egy elsőre apokaliptikusan bonyolultnak tűnő matematikai feladvány esetében. Előbb végezd el az egyszerű műveletket, a zárójelen belül, aztán szép lassan haladva a nehezebbeket, és a végén leegyszerűsödik a képlet!

Ez az életben is így működik. A fogmosással kell kezdeni a komplex állampolgári tudatosság felé vezető utat.

De köszönöm a visszajelzésedet, valóban elgondolkodtatott!

Ez egy összetett és érzékeny társadalmi kérdés, amelyre nincsenek egyszerű vagy gyors megoldások. A romák helyzetének javítása multidimenzionális megközelítést igényel, amely az oktatásra, munkaerőpiaci integrációra, lakhatásra, egészségügyre és társadalmi elfogadásra egyaránt fókuszál. Néhány fontos elem:

1. Oktatás és képzés

Minőségi oktatáshoz való hozzáférés biztosítása már korai életkortól kezdve.

Felzárkóztató és mentorprogramok indítása.

Képzések és átképzések, amelyek segítenek a munkaerőpiacon való elhelyezkedésben.

2. Munkaerőpiaci integráció

Vállalkozásösztönzés és munkahelyteremtés.

Cégek ösztönzése a romák foglalkoztatására (pl. adókedvezményekkel).

Szakmai gyakorlati programok és mentorálás.

3. Lakhatási helyzet javítása

Infrastrukturális fejlesztések a hátrányos helyzetű településeken.

Támogatott lakhatási programok, amelyek elősegítik a társadalmi integrációt.

4. Egészségügy és szociális ellátás

Közegészségügyi fejlesztések és prevenciós programok.

Egészségügyi ellátáshoz való könnyebb hozzáférés biztosítása.

5. Társadalmi párbeszéd és elfogadás

Előítéletek csökkentése oktatással és ismeretterjesztéssel.

Roma kultúra és hagyományok megismertetése szélesebb társadalmi körben.

Közösségi programok és együttműködések támogatása.

A legfontosabb, hogy hosszú távú, rendszerszintű megoldásokra van szükség, amelyekben az állam, a civil szervezetek és a helyi közösségek is aktívan részt vesznek.