Hogyan kezelnéd a cigánykérdést?

"Mindenféle segííly megszüntetésével."

Akkor csak még rosszabb lesz, mert azt fogják mondani, hogy:

"a gázdág madzsár nem ad nekünk szegíneknek, el köll venni!"

Én érdemalapú segélyezési rendszerrel.

Oké, legyen egy apró szociális része, ami éppen ahhoz elég, hogy szó szerint éhen ne haljon (de kb. csak kenyérre és vízre!), utána viszont minden elért eredménnyel meredeken emelkedjen!

Elvégeztél egy tanfolyamot? Pár ezer forinttal többed van!

Befejeztél egy tanulmányi etapot diplomával? Pár ezer forinttal többed van!

A gyereked iskolába jár rendesen, be van oltva, elfogadhatóak a jegyei? Pár ezer forinttal többed van!

A cigányságban szociokulturálisan van egyfajta "haszonlesés", minél kisebb erőfeszítéssel jutni egy nagyobb összeghez.

Én ezt használnám ki: apró-apró lépésekre bontanám fel az elvárásrendszert.

Ha azt mondod neki, legyél egyből jó tanuló, tiszta, rendes, jogkövető, adófizető, törvénytisztelő állampolgár, sikítva elmenekül a "túl nagy feladat" elől!

Ha azt mondod: csak ezt az apróságot tedd meg és adok ennyi pénzt, azonnal megteszi és örül a könnyű zsákmánynak!

A sok "apróság" viszont fel tud halmozódni és kiad egy rendszert!

Én láttam, hogy szoktatta rá pl. a fogmosásra tanítónő ismerősöm a cigány gyerekeket. Játszva! Egyszerűen úgy, hogy bulit csinált belőle, közösen csinálták a suliban (és még örültek is, hogy az osztályfőnöki óra első felében inkább pancsolni lehet). A végére igényükké vált - pedig eleinte röhögtek rajta, hogy hát hogy is lehetne nekik a foguk koszos a szájukban?!

Ilyen apró-apró részfeladatokra kellene felbontani a nagy társadalmi elvárásokat (amik nekünk könnyűnek tűnnek, de nekik riasztóan sok egyszerre és sok a könnyebb út).

De ha "csak" egy apróságot kérek négyezer forintért, aztán még egy apróságot még négyezer forintért, a sok "aprósággal" eljutunk valahova!

Nem lenne drágább a társadalomnak - de valamit tenni is kellene érte! És a vicces az, hogy még számára is sikerélménnyel járna, elkezdené élvezni!

Én valahogy így fognék hozzá...

#32, nagyon tetszik ez a megközelítés, hogy a kilátástalannak tűnő célt bontsuk le kis részekre, mert így sokkal befogadhatóbb. Gondolatkísérlet keretében jó szándékkal vitatkoznék kicsit, hogy megvilágítsak néhány kihívást, amit meg kellene oldani.

A jutalmazó rendszer magában megengedi a döntést az alanynak, és a döntés nem biztos, hogy nekünk tetszeni fog. Ha egy matrica a fogmosás, kettő ha el is pakol maga után, akkor a gyerek dönthet úgy, hogy neki egy matrica elég, és nem pakol el. Az óvónő az, aki az értéket közvetíti.

Az óvónő, ahogy te is mondtad, bulit csinált a gyerekeknek a fogmosásból. A gyerekek bíztak az óvónőben, érezték hogy ez nekik jó, és ezért mentek bele. Amint az emberek elkezdik azt érezni, hogy valaki idomítja őket, lázadnak. Bizalom nélkül a burkolt kondicionálás veszélyes terep.

Az óvónő nem csak támogató, de felügyelő szerepet is ellát. Ha az ő személyes kapcsolata nincs, akkor a gyerekek hackelni fogják a rendszert, csak úgy, mint a felnőttek. Én nagyon félteném azokat a tanárokat, akiknek a rossz értékelései miatt bukják lakatosék a segély felét.

A lényeg, hogy szerintem az óvónő a kulcs, nem a jutalmazó rendszer. Egy erős családsegítő rendszer kezében a jutalmazó rendszer egy szuper eszköz, de önmagában inkább árt.

Tetszik, vagy sem az embereknek, a cigányokat úgy lehet megváltoztatni, hogy kapcsolódunk hozzájuk. Ameddig meg akarjuk ezt úszni, törvényszerű, hogy hackelni fogják a rendszert. Nem azt mondom, hogy ez így helyes, vagy hogy igazuk van, csak azt, hogy így lesz, akár hisztizünk rajta, akár nem.