Jeszenszky Zsolt itt pont arról ír, hogy a saját magunkkal szembeni kritikus gondolkodás pont a Fidesznél van jelen, az ellenzékieknél nincs. Egyetértetek vele?
Tisztázzuk: a s.ggnyalás, a kritikátlan rajongás, a megbabonázott, szuggerált tekintetű áhítat épp az ellenzékieknél jelentkezik. Nézzük meg, milyen kultusza volt egy rövid ideig Márki-Zay Péternek, mielőtt leesett a térképről… hogyan hordozták pajzson körbe az ellenzéki médiában Nagy Blankát, majd Pankotai Lilit… és micsoda pszichózisban rajonganak most Magyar Péterért.
A kormányoldalon belüli kritikus hangok látszólagos hiányának több oka van. Egyrészt a kritika jelentős része házon belül, nem pedig a nyilvánosság előtt fogalmazódik meg (és jut el a döntéshozókhoz). Leginkább amiatt, hogy míg a baloldalon politikai formációk (köztük mikropártok) sokasága verseng a korlátozott erőforrásokért, szavazókért és kattintásokért, amelyek sokszor egymásnak üzengetek, egymást mószerolják a nyilvánosság előtt, vagy épp a másik rovására próbálnak feljebb kapaszkodni, addig a jobboldalon nincsenek ilyen pártcsatározások. A másik fő ok, amiért a kormánypárti média kevésbé kritikus a saját oldalával szemben, az az egész pályás letámadás a másik oldal részéről. A totális ellenzékiség, a fröcsögő gyűlölet, a vehemens hergelés, a teljes irracionalitás, ami az ellenzék és a sajtója felől folyamatosan érkezik, egész egyszerűen összezárja a kormányoldalt. Hiába vannak véleménykülönbségek, kritikus gondolatok. Amikor szembejön a napi 10-20 db, ugyanazon kulcsszavakat tartalmazó, hergelő, világvége-vízionáló, orbánozó cikk a teljes ellenzéki palettán, és ehhez jönnek a feltüzelt, sokszor odaterelt és/vagy megfizetett kommentelők a közösségi médiában, rögtön eltolódnak a hangsúlyok.
Természetesen van igazság Jeszenszky Zsolt írásában, de ki kell hogy ábrándítsalak, attól ez még kormánypropaganda. A propaganda csak úgy tud igazán sikeres lenni, hogy alapvetően igazságra épít. Csak éppen közben elhallgat más igazságokat, csúsztat, és gyakran a saját alapvető igazságát is némileg eltorzítja. Egyébként én magától a propaganda fogalmától nem irtózom, jó ügyek mellett lehet és kell is propagandát kifejteni. De az már baj, ha a kormányt támogató média nem nagyon áll másból, csak propagandából. És különösen nagy baj, hogy ebbe a közmédia is beletartozik. Mert még ha lenne egy kormánypárti sajtó, ami nyomja a propagandát, de közben lenne mellette egy teljesen semleges, tényszerűen tájékoztató közmédia, akkor az még elmenne valahogy. De nincs, pedig sok szempontból jó lenne a kormány számára is, ha közmédiát, akár lassanként is "semlegesítenék". Az, hogy ezt sem merik elengedni, nem éppen a magabiztosság jele.
Szóval úgy érzem, hogy ez a cikk nem valódi önreflexió, inkább csak annak demonstrálása, hogy a mi oldalunkon is van kritika a kormány felé. De nézd meg, milyen kritikákat vet fel. Egyrészt olyat, amivel az ellenzéken (aminek már Magyar Péter is a része) legalább ugyanakkorát üt, másrészt olyat, ami teljesen súlytalan dolog, szinte azt lehet mondani, hogy egyéni ízlés dolga (a laktanya-átnevezés), és harmadrészt olyat, ami inkább dícséret, mint kritika: jó úton haladunk, csak kisebb döccenőkkel. Persze már ez is valamicske előrelépés az eddigiekhez képes, de azért sem elég hiteles, mert ugye a helyzet kényszerítette ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!