Mikor veszik észre az emberek hogy itt semmi sem fog változni?

Nem tudom, hogy mire érted ezeket a kérdéseket, de válaszolok rájuk.

Folyamatosan, 92-től kezdve végig dolgozták az összes kormányciklust úgy, hogy közben 5 gyereket indítottak el. És most is meg tudnák tenni, mert a mentalitásuk nem változott semmit. És nem, nem olyan vállalkozók...

Munkát találnék-e? Bármikor... Fél éve kezdtem el dolgozni az új munkahelyemen, akkor három pozíció közül választottam ezt (informatika/projektmenedzsment), van szakmai múltam, nyelveket beszélek, szóval igen, tudnék új munkát vállalni. Ha meg itthon nem, bármikor kimehetnék külföldre.

Diplomám van, sosem volt kérdés az, hogy ne tanuljak tovább; a családban az oktatás szent, erre mindig volt pénz (szülők közül mindenkinek több diplomája van). Ha más nem, dolgoztam volna mellette (HÖKöztem, önkénteskedtem, lett volna rá időm és energiám).

A betegség alatt mire gondolsz? Van tartalékom, ezért ki tudnám még húzni egy ideig, tudnék a családom segítségére támaszkodni.

Igen, bevallom, jó körülmények között élek. De ezt a családom és én magam hoztam létre.

tegnap 19:16

Nem az ország, hanem a gyk van tele ezekkel a sipákoló szerencsétlenekkel. Meg a kocsma. Meg minden más hely, ahol együtt lehet panaszkodni és sírni a többi hasonló tehetetlennel, és szidni hol a kormányt, hol a politikusokat, hol a cigányokat, hol a zsidókat, hol a rendőröket, hol a tanárokat, hol másokat.

Az ország fejlődik, zökkenőkkel, de lassan felzárkózóban van. Mindenhol vannak vesztesek, meg olyanok, akik nem tudják kihasználni a lehetőségeket. Magyarországon is van egy ilyen réteg, az emberek kb. 20-30%-a az elmúlt 20 év vesztese.

Akár még együttérző is tudnék lenni velük, ha nem lennének ennyire arrogánsak. Semmibe veszik azt a 60-70%-ot, aki viszont igenis boldogul és köszöni, jól van. Azt hiszik, hogy ők az etalon, csak azért, mert ők a vesztesek. Hát ez nem így működik.

23:42

"egy széles rétegnek javult az élete. De miből fogjuk ezt kifizetni?"

1. Az a széles réteg a társadalom nagy része. A társadalom nagy része jobban él, mint 1989-ben. Bocs, de azért, mert egy kisebbség nem él jobban, ezért nem lehet szemet hunyni afölött, hogy a többség viszont jobban él. Az is ember, aki jól él, nemcsak a panaszkodók számítanak.

2. Magyarország sokkal kevesebbet fordít adósságtörlesztésre évente, mint akár 10, még inkább mint 20 éve. Tehát az adósságszolgálat csökken. Az általad hallucinált kifizethetetlen adóssághegyek nem léteznek (bár a 80-as évek végére tényleg elég súlyos volt az eladósodottság). A magyar gazdaság ma sokkal versenyképesebb, mint a 90-es, és még inkább, mint a 80-as években. Nagyon sokat fejlődött az ország az elmúlt 20 évben. Ezt persze nem tudod, mert semmit sem értesz a gazdasághoz. Csak akkor az a kérdés, miért okoskodsz róla.

Az előző kommentre reagálva leírtam, hogy azért a probléma igen komplikált.

Nos, valóban nem vagyok közgazdász, de a magyar államadósság nő:

[link]

[link]

Ezeket találtam csak, a külső adósságállományról semmit, de ha te tudsz, akkor szívesen megnézem, ha belinkeled.

Tételezzük fel, hogy elfogadom, amit mondasz, tehát a társadalom nagy része jobban él. Az ország ezen nagy részének nagyobbik része azért él jobban, mert például semmit sem fizet, a másik része persze jobban él, de ezt én se vitattam, de lássuk, hogy nem csak közalkalmazott és irodai dolgozó él az országban. Illetve ezenfelül probléma az is, hogy sok háztartás csak látszólag él jól, például hitelekből(Persze más kérdés az ő felelősségük is).A kisebbséget meg nem számítom, az más kérdés.

Persze szeretném leszögezni, hogy a magyar életszínvonal a kissé borúlátó hozzáállásomtól függetlenül is, világviszonylatban kimagaslóan jó, de a társadalom pénzügyi helyzetének alakulása akkor is aggasztó.

Végezetül pedig, amiben mindketten maximálisan egyetértünk, hogy függetlenül attól, ki hogy látja a változásokat, A pesszimizmus semmit sem visz előrébb, se országszinten, de legfőképp magánszinten, mindegy milyen élethelyzetről van szó(Most nem a nagyon szélsőséges példákra gondolok)