A gyermekvédelmi törvény védi jelenleg a gyerekeket az LMBTQ tanokkal szemben?

Folytatás:

"I.

Pr0st!túció, eltűnés...

2016-ban kezdtem el mentorálni egy akkor 14 éves, enyhén értelmi fogyatékos kislányt, aki a Cseppkő Gyermekotthonban élt. Egyik alkalommal a telefonomon használta a facebook fiókját és miután visszaadta, véletlenül bejelentkezve maradt, akkor láttam a rengeteg, gyanús üzenetet egy nagykorú fiútól, aki sz**uális együttlétükről írt, és aki másnap a Nyugati pályaudvar aluljáróból Németországba akarta kivinni dolgozni.

Az üzenetváltást visszagörgetve egyértelművé vált számomra, hogy pr0st!túció veszélye áll fenn, és sürgősen intézkedni kell, így azonnal bementem a gyermekotthonba jelezni a fennálló helyzetet. Az igazgatóhoz be is jutottam, (ő 2024 ősze óta felmondott), aki az asztalra csapott és azt mondta, hogy "ezzel nem foglalkozunk, ez nem hatásköre". Mutattam neki az üzeneteket, amelyben a fiú részletesen ír arról, hogy lányok dolgoznak neki Németországban, ahova sajnos sokat kell kijárnia, ellenőrizni a munka minőségét, és hogy a kislányt is viszi magával.

Mivel jelzésemet nem vette komolyan, az akkori SZGYF igazgatónak jeleztem a problémát. Ő szintén nem vette komolyan, és visszajelezte Krisztiánnak a jelzésemet. Krisztián ezt követően fenyegetőzve hívta fel az Alapítványt, hogy az alapítványi tevékenységünket bármikor kitilthatja a gyermekotthonból, a feletteséhez nem mehetek stb. majd visszahívott engem magához, és arra kért, tegyek feljelentést az illetékes fiú ellen.

Jeleztem, hogy ebben az esetben szerencsés lenne, ha a kislány hivatalos gondozójától, vagy gondozási helyszínétől történne a feljelentés, mert én "csak" az önkéntese vagyok. Végül sikerült elérnem, hogy a gyermekotthon szakmai vezetőjével együtt a II. kerületi rendőrkapitányságon tegyünk feljelentést (tehát ennek az ügynek van hivatalos nyoma rendőrségi iratokban), a kislányt pedig igyekeztek közben egy speciális gyermekotthonba elhelyezni. Ebben az esetben speciális szükségletűnek kell nyilvánítani a gyermeket, ami egy felülvizsgálatot jelent a szakértői bizottság által.

A kislánnyal igyekeztem közben napi szinten találkozni, beszélgetni vele a kialakult helyzetről, beszélgetni vele a prostitúció veszélyeiről... A kislány néhány héten belül eltűnt, semmit nem tudtunk hollétéről. Több mint félév után találta meg a rendőrség egy vidéki házban, egy idegen társaság fogságában.

II.

Testvérek elszakítása külföldi örökbefogadás során

A másik döbbenetes történet 2020-ban, a Covid előtti hetekben történt (február - március eleje), szintén Cseppkő Gyermekotthon a helyszín, egy 6-os testvárpár történetéről szól. A testvérsor 3 legkisebb gyermeke akkor 12, 8 és 5 év körüliek voltak, az idősebbek 15, 18 (ő már családok átmeneti otthonába került), és 19 (ő éppen a fiatalkorúak börtönéből volt szabadulófélben). A 3 legkisebb gyermeket próbálták nevelőszülőknél vagy örökbefogadó szülőknél elhelyezni.

Mivel roma gyerekek voltak, a külföldi örökbefogadást tartotta a Gyámhivatal valószínűbbnek. Többszöri próbálkozása volt a rendszernek erre, a nagyobb, 12 éves kislánnyal (akit akkor mentoráltam) igyekeztek is beszélni erről, de a kislány elzárkózó volt, és a két kicsivel sem tudtak érdemben beszélni az örökbefogadás lehetőségéről.

Még 2019 végén jelezte nekem a gyám, hogy van egy Németországban élő amerikai házaspár, akik nyitottak lennének, de csak a két kicsit vinnék el, mert a 12 éves már túl idős nekik. Jeleztem a gyámnak, hogy a testvérek szétválasztása mindenképpen egy traumatizáló folyamat lesz, ezt nem fogják akarni a gyerekek, ez egyébként törvényellenes is!! A gyám azonban azért informált engem, mert a segítségemet akarta kérni, hogy a folyamatban támaszt nyújtsak majd a gyerekeknek.

Ebben a történetben szintén nem alkalmazottként voltam jelen, hanem önkéntesként, önkéntes szerződéssel, ezért nem volt számomra engedélyezett, hogy beszélgessek a gyerekekkel a helyzet menetéről, mielőtt a gyám közölte volna velük.

Azonban gyám és a gyermekotthon is húzta az időt, eközben próbáltam jelezni, hogy az eljárás nincsen rendben. A tegyeszből végül kiküldtek egy pszichológust a gyermekotthonba (engem is riadóztattak előtte való nap, hogy most fog történni a gyerekek szembesítése, ha jelen tudok lenni, az szuper), és mindössze az örökbefogadó szülők érkezése előtt 10 nappal közölték a gyerekekkel, hogy a két kicsit örökbeadják, a 12 és 15 éves lány pedig marad.

A kicsi gyerekek üvöltve zokogtak, a nagyobb testvéreik is sírva, dühösen fenyegetőztek, hogy ezt nem hagyják. Az örökbefogadó szülők megérkeztek 10 nap múlva, a szokásos egyhónapos ismerkedési időt megtartották, majd azt követően azonnal elvitték a kisfiúkat Németországba. Alig 1,5 hónap leforgása alatt brutális módon választottak szét testvéreket, újratraumatizálva őket. Rendszerabúzusnak tették ki mindeközben a gyerekek nevelőit is, akiknek szintén semmi beleszólásuk nem volt. A kapcsolattartás a szétválasztott gyerekek között nem valósult meg.

A gyerekeket újratraumatizálja a rendszer, a benne dolgozókat nem becsüli meg, nem képzi megfelelően, nem nyújt megfelelő eszközöket számukra. Ezt a két történetet azért osztottam meg, mert rendőrségi és gyámi dokumentumokat ki lehet kérni róla, bizonyíthatóak."

[link]

"Éveken át gyűjtöttem egy nevelőotthonnak karácsonyra, amiket kértek. Aztán nem csak karácsonyra, mert ezek a gyerekek nutellát vagy gyümölcsöt akkor láttak, ha vittek nekik segítők, önkéntesek. Aztán ezeket az adományokat is egyre nehezebb volt eljuttatni, illegális utakon az újabb szabályok miatt. A nevelők kiegészítették a nagyon nagyon szegényes napi étkezési fejpénzt otthonról vitt alapanyaggal, együtt sütéssel. De kétszer ritkán találkoztam ugyanazzal a nevelővel, olyan a fluktuáció. Már a gyerekek jó része sincs ott, van, aki megszökött, van, aki teherbeesett, így 16 évesen.

A gyerekek nagyon édesek, kötődnek erősen, de komoly lelki, szellemi elmaradásban vannak. Többen súlyosan abuzáltak. A karácsony nekik a legszomorúbb ünnep. A sok adomány ellenére is, illetve épp azért. Ez nagyon fájó teher a lelkemen, tudni, mit éreznek, milyen kegyetlen és kiszolgáltatott helyzetben vannak. Hosszan tudnám sorolni, mijük nincs, ami vérlázító, de a legjobban az az odafigyelés, törődés és humánum hiányzik, amit nemcsak a családjuktól, de az állami rendszertől se kapnak meg. Kiszolgáltatottak, esélytelenek, magukra hagyottak.

Az is siralmas, hogy leszakadó térségben is önkénteskedtem, ahol a gyerekek sokszor nemcsak azért nem kerültek a gyermekvédelem rendszerébe, mert lassú, hanem mert sokszor rosszabb, mint ahonnan kiemelnék őket. El se tudom sorolni, hogy élnek ezek a gyerekek, akik ezeken a jelenlét pontokon kapnak enni, ruhát, jó szót és hova mennek haza. Nekem leírni is nehéz azt, ami nekik a valóság."

[link]

"Minden évben vállalunk nevelőotthonos gyerekeknek karácsonyi ajándékozást. Ők megírják a kívánságukat, mi névtelenül eljuttatjuk hozzájuk. Egyszer volt, hogy egy gyerek “gyrost” kért. Azt hittük, hogy elírás, de nem. Azt mondta, hogy nagyon szeretné tudni, hogy milyen gyrost enni."

[link]

[link]

A videó mellett még megemlíteném azt, hogy a gyermekotthonban sínylődő gyereket kind hetero pároktól kerülnek ki ugyebár...