Mikor módosították a törvényt, hogy nem szabad szivárváncsaládoknak gyereket nevelni?

#41 Ilyen értelemben egyetértek: a diktatúrák és hibrid rezsimek esetében általában a vezető halálával vagy visszavonulásával nyílik meg a lehetőség a változásra.

Ugyanakkor ez a lehetőség NEM GARANTÁLT változást jelent! Sztálin és utódai halála után is mindig nagyot reccsent a Szovjetunió szerkezete, mégsem változott meg az államrend egészen a 80-as évek végéig! A korábbi hatalmi harcokat elintézték párton belül.

Semmilyen garancia nincs rá, hogy orbán viktor halála után nem párton belül intézik el, akár véresen, a leszámolásokat - és akkor marad fidesz, új diktátorral (aki legyőzi, bebörtönzi vagy akár megöleti a többi ellenjelöltet, szép, csendben, a háttérben intézve a dolgot).

De igen, ESÉLY valóban lesz rá, orbán halála vagy visszavonulása után. Valójában nem igazán tudjuk, mi lesz, mert az illiberális rezsim viszonylag új találmány, a diktatúra egészen sajátos, populista, új formája (mindössze kb. 25 éve léteznek ilyen rezsimek), ezért még egyszer sem láttunk meghalni vagy visszavonulni illiberális vezetőt és nem tudjuk, pontosan mi történik utána.

Hogy lesz egy óriási válság, az biztos. De hogy szétszakad-e az állampárt egy ilyen esetben, esély kap-e a kirakatellenzék, megszületik-e egy valódi rendszerellenzék, vagy szimplán csak az állampárton belül zajlanak le a leszámolások és új diktátor születik a végén (mint Sztálin halála után a Malenkovval és Bulganyinnal is párton belül leszámoló Brezsnyev).

Ezt nem tudhatjuk...

Valójában a változáshoz minimum három dolog kell:

1. A vezető halála vagy visszavonulása (ezzel egyetértek).

2. A nemzetközi környezet kedvező irányú változása.

3. Népakarat és/vagy a vezető réteg előbbivel egybeeső akarata a változásra (lásd: Gorbacsov reformtörekvései).

Nem tudjuk, hogy orbán halála után adott lesz-e a többi feltétel is vagy sem. Azt sem, hogy nem nevel-e ki még ő maga egy utódot az elkövetkező másfél-két évtizedben, akit elfogadtat a párttagsággal és az állampárt szimpatizánsaival is.

Szóval az optimizmusban én azért óvatos vagyok...

Ez egy vicc. Nekem két anyukám van, mégis normális ember lett belőlem.

5 éves koromig rohadtam olyan nevelőszülőknél, akik csak a pénz miatt vállalták 6 idegen gyerek nevelését. A papírjaimon az volt, hogy enyhe értelmi fogyatékos vagyok, annyira le voltam maradva a fejlődésben, mert soha senki sem foglalkozott velem. Aztán jött anya meg anyu, akik örökbefogadtak (hivatalosan csak az egyikük, de ugyanúgy a szüleim mindketten), és ennelél jobb életem nem is lehetne. És míg a rendszerben fogyatékosnak tartottak engem, most 17 évesen a város legerősebb gimijébe járok, 4,8 az a átlagom, és egy év múlva megyek továbbtanulni. Csak a szüleimnek köszönhetem ezt. És ezt akarja elvenni ez a mocskos rendszer minden gyerektől, mert szerintük jobb, ha inkább gyermekotthonban vagy nevelőszülőknél nő fel, ahol örökös bizonytalanságban él, család nélkül.