A pedagógusokat miért zavarja a teljesítményértékelési rendszer tervezete?

"retardàlt feltèteleknek kellegfelelni"

Pl. annak, hogy csökkennyen a hiányzások száma. Azzal takaróznak, hogy ez a tanártól független, nincs ráhatása. Tapasztalatom szerint ez nem igaz. Minden apróság miatt hazaküldik a gyereket (pl.: fújja az orrát), elviszem a gyerekorvoshoz, aki megmonja, hogy semmi baja nincs a gyereknek. Ez máris 1-2 nap felesleges hiányzás.

"Az alapbér sérthetetlen."

A versenyszférában. Na látod. Itt kezdődnek a bajok, hogy a tanároknál viszont nem.

Egyébként meg szerinted kapjon több fizetést az a tanár, aki több gyereket nevez be versenyre? És ha benevezi, de a gyerek nem megy el, mondjuk mert beteg lesz, vagy mert közbejön neki valami családi program, vagy egyszerűen csak leszarja? Akkor hogyan tovább?

"csökkennyen"

no comment...

"Minden apróság miatt hazaküldik a gyereket (pl.: fújja az orrát), elviszem a gyerekorvoshoz, aki megmonja, hogy semmi baja nincs a gyereknek."

Ha nem tűnt volna fel, világjárvány volt, vagy talán még van is. Nem a tanárok találták ki, hogy ez a teendő, hanem az orvosok írták elő nekik, hogy aki tüneteket mutat, azt küldjék haza. Gondolom, az orvos se anélkül mondta rá a gyerekedre, hogy semmi baja, hogy megvizsgálta volna. Akkor egy tanár milyen alapon dönthetné el, hogy van-e baja vagy nincs, ha se megvizsgálni nem tudja, se a vizsgálati eredményt kiértékelni, hogy diagnózist állíthasson fel?

Többre mennénk vele, ha szimplán ki lehetne rúgni az olyanokat, akiket az egész osztály utál, és helyére lenne másik is, ami mondjuk sokszor nincsen, szóval ez kilőve.

Bár előfordul, hogy egy amúgy rendes tanárt utálnak sokan, viszont aki az osztályomat gimiben 4 éven át szívatta, azt jobb lett volna kirúgni. Aztán távozott is a gimitől, később.

Őszintén nem tudom, hogy ez a teljesítményértékelés ez működhetne e jól, vagy sem. Arra gondolok, hogy van egy-két baromi jó képességű emberke, akik egy amúgy nem szar tanár miatt jól versenyeznek. Akkor ez az amúgy szar tanár ő kapna plusz pénzt ezért?

Akarom mondani akik egy amúgy szar tanár miatt jól versenyeznek.

A nem szócska nem kellett volna oda.

Egy tanár munkáját marha nehéz objektív indikátorok alapjân értékelni.

Volt olyan fizikatanárom, akinek minden évben volt 1-2 tanítványa, aki országos szinten komoly eredményeket ért el. Csak közben a maradék 30-at meg nagyjából lelkinyomorékká tette a stílusával.

A másik minden továbbképzésre elment, konferenciákon tartott előadást, minden nagyon jól nézett ki papíron, csak tanítani nem tudott.

Ők mindketten kitüntetett tanárok voltak.

De volt nagyon jó tanárom, aki észrevette, hogy ki az akinek több figyelemre volt szüksége, segített nekik. Nem hagyott senkit lemaradni. Észrevette azt, hogy kinél van gond otthon és segített. Szuper tanár volt.

De ez objektív mércékkel nem mérhető.

Vagy pl kit becsülünk többre? Aki a lecsúszott falusi iskolában eléri, hogy a tanítványait felvegyék legalább szakmát tanulni egy normálisabb helyre. Vagy azt, aki egy versenyistálóban zseniket nevel?

Kedves kérdező!

Az oktatási rendszer problémái nagyon összetettek, legjobb esetben is minimum 20 éves időtávon lennének orvosolhatóak.

LÁSSUK:

1.) ALACSONY BÉREK: A tanárok fizetése legalább 30 éve jócskán le van szakadva a versenyszféra béreitől Magyarországon, még a világ legjobbnak tartott oktatási rendszereiben kivétel nélkül kiemelkedően magas béreket kapnak a tanárok.

2.) KONTRASZELEKCIÓ: Az alacsony tanári bérek az elmúlt 30 évben erős kontraszelekcióhoz vezettek, a legjobb képességű emberek vagy eleve nem mennek tanári pályára, vagy pályaelhagyók. Például a tanári szakos csoporttársaim közül az egyetemen a jeles eredménnyel diplomázók kivétel nélkül elhagyták a pályát, még a gyenge, 2-3-as eredménnyel végzettek többsége gimnáziumokban tanít.

3.) ALACSONY TÁRSADALMI PRESZTÍZS: Magyarországon, nem kis részben az alacsony béreik miatt a tanárok társadalmi presztízse kirívóan alacsony. Például 40 éve egy gimnáziumi tanár Magyarországon még nagy embernek, "valakinek" számított a szűkebb közösségében, mára azonban ez az egykori általános tekintély teljesen megszűnt.

4.) ALACSONY OKTATÁSI KÖLTSÉGVETÉS: Magyarország a világ élvonalához képest az elmúlt 30 évben a nemzeti jövedelme arányában mindig csak keveset költött a közoktatásra. Vagyis a magyar közoktatás krónikusan alulfinanszírozott.

5.) A TÁRSADALOM TELJES ÉRDEKTELENSÉGE AZ OKTATÁSÜGY IRÁNT: A magyar emberek 80 %-a nem sorolja a legfontosabb nemzeti ügyeink közé a közoktatást, pedig minden szakértő egyetért abban, hogy éppen az oktatás lenne az egyik legfontosabb nemzeti ügy, ugyanis alapvetően az oktatáson múlik Magyarország jövője.

ÖSSZEGEZVE:

Egy nagyon komplex problémahalmazzal állunk szemben, amelyet legjobb esetben is egy minimum 20 éves átfogó oktatási reformprogrammal lehetne orvosolni.