Mit gondolsz a nettó 207 ezres fizetésért dolgozó tanárokról?

,,* Az megy tanárnak, aki másnak nem jó, nem is érdemelnek többet

*Önfeláldozók, hogy ilyen fizetés mellett is ottmaradnak a diákoknak""

#110 - Ez nagyjából azóta nem teljesül, hogy a pattintott kőkorszakinál komplexebb társadalmakat építünk. Legfeljebb részben teljesült, de a gyereknevelés alapvetően a legtöbb társadalomban közösségi tevékenység.

Az eredményt épp ellenkezőnek tartom. Éppen azért van szükség jól működő, felkészült szakembereket foglalkoztató oktatási rendszerre, mert a modern társadalom olyan komplex elávárásokat támaszt a tagjai felé, hogy egyszerűen nem elvárható, hogy bárki képes legyen erre felkészíteni az utódját. Éppen a hiányos, strukturálatlan tudás, a kritikai gondolkodás, mint képesség hiánya vezet az agyatlan fogyasztói társadalom kialakulásához.

Nyilván elengedhetetlen a szerető és biztonságos családi háttér (aminek a minőségét nem a tagok biológiája, hanem az érzelmi intelligenciája és empátiája határoz meg elsősorban)

Összességében olyan, autonóm, a helyi és egyéni (!) igényekre reagálni tudó oktatási rendszer mellett érvelek, amit a szülők támogatnak.

114#

Legkésőbb a mádodik világháború után észhez kellett volna térni az úgynevezett felelős vezetőknek és nem tömegesíteni semmit. Magyarországon ez úgy kezdődött, hogy felszámolták a parasztság maradékát is. Egyre nagyobb igényt tartunk a szemétre, meg lehúzzuk a csatornán azt ami a valódi fenntarthatósághoz szükséges lenne. Nincs szükség ennyi társadalmi szerepre. Igények vannak és az erre épülő bürokrácia. Fenntarthatatlan.

116#

Nem tudom.

Nincs már erre megoldás. A holttestünkel fogjuk visszapótolni azt amit az elmúlt 3 évszázadban elfogyasztottunk. A kicsi komposztos kertem értelmetlen kifosztásra fog kerülni.

Talán ötvözni kéne a paraszti életmódot, annak negatív ökölógiai hatásait mellőzve, a modern technolológiával. Egynapi járóföldön belül minden SZÜKSÉGLET elérhető legyen stb.

De manapág már nem is éltünk jól, ha nem dugtunk egy jót a horvát tengerparton. Szélsőséges példa ugyan, de a lényeg az, hogy biológiai szempontból messze fölösleges igényekre hajtunk, illetve erre vagyunk kondicionálva.