Miért gondolják a melegházasságról azt, hogy ez "alapvető" jog?

Beleolvastam a válaszokba. Fogalmam sincs, hogy ennyi idő elteltével kapok-e még választ, de néhány dologra szeretnék reagálni.

Meleg vagyok, aminek a hatására tulajdonképpen alpjaiban omlott össze és ment tönkre az utóbbi hét évem. (17 éves vagyok.)

Őszíntén szólva, hiába voltam én magam is egy időben az, mégsem tudom megérteni a homofóbokat. Tudom, sok mindennek lehet minket, melegeket nevezni, de elsősorban emberek vagyunk, akiknek vannak érzéseik, akik ugyanúgy csak boldogan szeretnék leélni az életüket. A legkevésbé sem szeretnék ártani másoknak, nem hiszem, hogy a melegházasság igénylésével bárkinek is ártanék. Én csak azt akarom, hogy élhessek úgy, mint bárki más (ami magába foglalja azt, hogy elvehetem azt az embert, akiben szerelmes vagyok), és nem privilégiumokat, nem többletjogokat szeretnék, hanem azt, ami másnak magátólértetődő, nekem ebben az országban mégis kivitelezhetetlen.

Szó volt az örökbefogadásról, ott sem sikerült eltalálni a valóságot. Meleg párok nem fogadhatnak örökbe, egyénien lehet örökbefogadni, amihez kell az illetékes (fideszes) párttag beleegyezése. Gyakorlatilag nyíltan meleg embereknek az utóbbit sem engedélyezik.

Kérdező én csak azt nem értem hogy téged miért zavar az hogy két ember összeköti az életét? A te életedre ez semmilyen hatással nincs.

Senki se kényszerítt arra hogy elmenj egy meleg esküvőre vagy épp hogy te magad melegházasodj.

Kérdező ez nem indok. Ez kb olyan mintha én azt mondanám hogy nem szeretem a hullámvasutakat ezért ne legyenek hullámvasutak mert tudom hogy léteznek.

Nem, a házasság jogokkal jár amit egy sima élettársi szerződés nem biztosít. Például öröklés vagy éppen hitel.

Buci neked a lelkedet az zavarja hogy valahol valaki házasságot kötött, ami a te életedet abszolute semmilyen formában nem befolyásolja.

Az olyan embereknek mint neked akkor is gondja lenne a melegekkel ha nem jönnének fel ezek. Miért akartok házasodni? -> miért van pride? ->miért fogjátok meg egymás kezét -> miért sétáltok egymás mellett -> miért mertek megszólalni róla -> bűn a melegség szóval tilos

62-es vagyok.

„62: ha majd nem támamogatja a mozgalmad a szellemi értelemben vett gyermekmegrontást, nem talál ki olyan fogalmakat, hogy nembináris meg szivárványcsalád illetve olyat, hogya a férfiak szülhetnek, akkor lehet, hogy elfogadóbb leszek én is a melegséggel, mivel önmagában a hajlamot nem tartom rossznak. Viszont amíg a teljesen jogos kritikára a képmutató áldozatpóz a válasz, addig ütve lesznek és rohadtul nem érdekesnek a sirámok.”

Mit értessz a „szellemi értelemben vett gyermegmegrontás” alatt? Én, személyesen nem támogatom a célzott érzékenyítések úgy 10-11 éves kor alatt. Alapvetően inkább a homoszexualitás általános megítélésén kellene csiszolni, hogy a gyerekek ne csak azt hallják, hogy a melegek nem emberek, undorító véglények, bűnös fertők. Fogalmam sincs, hogy máshol milyen a közvélekedés ezzel kapcsolatban, de a falumban sajnos az általam felsoroltaknál is durvábbakkal napi szinten lehet találkozni, legfőképp a politikai témává erőszakolása óta.

A transzszexuálisokról nem nagyon van véleményem. Annyit tudok mondani, hogy tudom, milyen, ha nem értenek meg. Én sem értem meg őket, tudom, hogy nem is fogom, de számomra ez nem jelenti azt, hogy mindenképp indegenkednem kell tőlük, vagy éppenséggel meg kell vetnem őket. Mások, mint én, ahogy én is más vagyok, mint a legtöbben, sőt, minden ember más. Ez a másság tesz minket emberekké, ez az identitásunk – ha esetleg úgy jobban tetszik –, és ez az, ami megkülönböztet minket a tömeggyártott robotoktól, van egyediségünk, stílusunk, van identitásunk. Számomra az ideális világ alapja, hogy nem törődünk egymás másságaival, hanem a számunkra legoptimálisabb élet megteremtésén dolgozunk, meghagyva a lehetőséget ugyanerre másoknak is.

Az én generációmban már lehet így élni, sőt, egyesek még boldogok is képesek lenni a másságuk ellenére is. Nekem hét éve van depresszióm, hét éve már nyűg az élet, azért vagyok még itt mert sokaknak fájna, ha itt hagynám őket, és ők nem érdemlik meg a fájdalmat, amit okoznék nekik azzal, ha végre megtenném, amit éveken át terveztem a fejemben. Mostanság jól vagyok, akad némi elviselhető pillanat a sok fájdalom között, és ez számomra elég ahhoz, hogy újraélesszem magamban a remény kiszáradt magját. Ettől függetlenül, a késői gyermekkorom és a teljes serdülőkorom meghiúsult emiatt az apróság miatt, holott szerintem egyáltalán nem szolgáltam rá ezekre a kínokra. Tudom, hogy nehéz felfogni, hogy milyen fájdalmakat tud okozni egy ilyen „jelentéktelen” tulajdonság, de egy gyereknek minden életkedvét el tudja fojtani a tudat, hogy soha nem lehet egy olyan élete, amira vágyott, én régen úgy gondoltam, hogy így életem sem lehet. Borzalmas hallani, amikor a szüleid, a barátaid, a rokonaid, a számodra fontos emberek tudtuk nélkül beszélnek többek között rólad is, közben olyan jelzőkkel illetve, amiktől alap esetben óvnak, a használatáért büntetnek. Számomra ez nem képmutatás, ez nem önsajnáltatás, ezek a tények, amiket csak egy hajszálnyi különbség hatására éltem túl.