Mi szükség van olyan emberek bérének emelésére akik verselemzést tanítanak?

Szerintem itt felesleges magyarázni, mert baj van a toronyban, de azért nézzük meg, hátha.

Szóval igen, verselemzés. Meg novellaelemzés. Stb. Ezek szövegek. Ismeretlen, esetleg más nyelvezettel írt szövegek. Amiről írni kell aztán valami sajátot, véleményt, gondolatokat. Érettségire készítés a cél. Nézz meg egy érettségit ezek után, a javítókulcsot. Mit találsz benne? Szövegértést, szövegalkotási szempontokat, úgy mint a mondatszerkesztés, bekezdések használata, stb.

Akkor most vetítsük a későbbiekte.

1. Egyetemi beadandók: Több szakszövegből kell egy sajátot létrehoznod a megfelelő módon. Az egyetemi tanár el sem olvassa, ha nem normálisan írtad, nem jó a szövegszerkesztésed. Aztán a 30+ oldalas szakdolgozatról nem is beszélünk. Gondolom az egyetem magas téma volt, nézzünk egyszerűbbet.

2. Munka világa

Önéletrajz...Motivációs levél...Megfelelő retorika, amivel el tudod adni magad, a szaktudásod. Talán nem baj, ha valaki nem úgy megy az állásinterjúra, hogy "Miért szeretne a cégnél dolgozni?" "Hááámeee...nemtom...me kell a pénz", hanem helyette: "Mert a képesítésem megfelel a cégük elvárásainak, utánanéztem a vállalatnak, az elveivel és céljaival azonosulni tudok, úgy érzem hozzá tudnék tenni ehhez". Na vajon kit fognak felvenni...

3. Szerződések. Talán annyira nem baj, ha a gyerek 20 évesen nem ír alá valami kizsákmányoló munkaszerződést, valami lehúzós albérleti szerződést, ahonnan hónap közepén kiszórják a szerződést lobogtatva, hogy te írtad alá te barom.

4. Alapműveltség. Na ezt már meg se kísérlem, ez már tényleg magas lenne.

Konklúzió: A gyerekek az irodalom órákon olyan szövegekkel találkoznak, amit nem ismertek előtte, talán nem is különösebben érdekli őket (elsőre). Legalább olvasnak, a mai világban ez is nagy dolog. Ha pedig valami érdekli őket, és szoktak olvasni az nagyon jó, viszont ami iránt az ember érdeklődik, azt issza, nem kell vele megküzdenie. Emellett gondolatokat kell megfogalmaznia, szövegösszefüggéseket látnia, akár különböző szövegek között is. Szövegekkel való foglalkozás hiányában akár funkcionális analfabetizmus is kialakulhat, ami amúgy jellemző sajnos Magyarországon is.

Hidd el fontos ez.

"4. Alapműveltség. Na ezt már meg se kísérlem, ez már tényleg magas lenne."

Ezt nem nekem írtad de reagálnom kell rá. Az alapműveltséggel több bajom van. Az egyik az, hogy nem megfogható igazán. A másik az, hogy akik az alapműveltséggel érvelnek, nekik is vannak bőven alapvető műveltségi hiányosságaik, csak nem azon a területen, amit fontosnak tartanak. De lefordítom neked érthetőbbre. Egy irodalomtanárt gondolom sokan műveltnek tartanak, mert fölösleges évszámokat és önéletrajzokat tudnak fejből de nagyon csodálkoznék, ha nem lennének alapvető hiányosságaik mondjuk a fizika, vagy a matematika téren. Csak ők meg azt szarják le, ahogy sokan az irodalmat. Írni meg olvasni tudni kell de amit irodalom órán tanultunk általánosban meg gimiben, annak úgy a 99% haszontalan volt. Bár mondjuk sokra nem is emlékszem, pont mert haszontalan. :)

Egyébként ez a kioktató stílus amivel írtál elég tenyérbemászó, ezért írtam én is így.

Mert ki is akartam oktatni :D Azért ilyen a stílus. A kérdező stílusához ezt éreztem illőnek :D

Egyébként meg biztos rájöttél, hogy én magyartanár vagyok. Én sem tanítok szívesen minden művet, sokat cserélnék kortársra. József Attilát alapműveltségnek tartom pont, de őt se szeretem. Ha róla tanítok, viccet mesélek óra végén, vagy mémet mutatok, hogy ne ez legyen az óra végére a hangulat. De csinálni vele nem tudok semmit, ez a tananyag egyrészt. Másrészt ha rajtam múlna, akkor is ilyesmik lennének az irodalomórák, csak több kortárs szöveggel, több klasszikust is megtartva.

Mellesleg, aki írni-olvasni tud, de szövegekkel bánni nem tud, az pont a funkcionális analfabetizmus.