Őszintén hogy lehet itthon megélni?

Alapvetően én ezt sokkal árnyaltabban látom. Mármint minden igaz, amit leírtatok, de összetettebb a téma. Kiemelnék három fontos különbséget a "külföldön élés", és az itthoni viszonyok között.

A német kollégáimnál azt látom, hogy kb azonos mennyiséget visz el a fitetésükből a megélhetés, mint itt nekem. A fő különbség, a szabadon elkölthető fizetés vásárlóértékében van, mert ők abból a távol-keletre mennek nyaralni, meg új autót finanszíroznak. Kérdés, hogy ez mennyire szempont.

A másik, hogy nyugaton egy egyszerűbb munkakörből is egész tisztességesen meg lehet élni, egy szobalány, vagy gyári munkás is elég tud lenni. Ezen szerintem egy többkulcsos adó egészen sokat tudna segíteni.

A harmadik, az puszta hozzáállás. Nálunk valahogy még mindig alap, hogy szopatnak a munkahelyen. Átvernek, lehúznak, zsebbe fizetnek, nem engednek táppénzre, szabira, szünetre, nem fizetik ki a túlórát, és még sorolhatnám. A nyugati kultúrsokk ezzel szemben az, hogy minden szerződés szerint megy, tisztelettel szólnak hozzád, ki vagy fizetve, kiveheted a szabidat. Gyakorlatilag hontalan bevándorlóként korrektebb hozzáállást kapsz, mint a szerető hazádban a saját földidtől. Szerintem ez utóbbi az igazán fájó pont, de ezen nem teljesen anyagi természetű dolog változtatni.

Összességében itthon szerintem lehet jó életet élni, de kompromisszumokat kell kötni hozzá. Ami nehéz, hogy a külföldi élet is kompromisszum, csak máshol kötöd meg azt a kompromisszumot.

Van baráti pár ismerősöm, akik két gyereket nevelnek a dél-alföldön. Az egyikük mezőgazdasági munkás, a másik éjjeliőr. Mindig fülig ér a szájuk, mert jól érzik magukat. Jelenleg vettek egy házat, amit felújítanak. Az ára ugyanakkor ennek, hogy 8 évet laktak együtt a szülőkkel, gyereket nevelve. Lehet mondani, hogy ez nem élet, de ők elég jól érezték magukat így.

Ezzel szemben ott vannak az ismerőseim, akik pontosan ugyanilyen munkát végeznek, csak egy nyugati országban. Ki tudják fizetni az albérletet, szép autójuk van, szép helyekre mennek nyaralni. Cserébe egyedül vannak, babysittert fizetnek, a családjukat évente 2-3 alkalommal látják, stb.

Lehet mondani, hogy ezek kezelhető problémák, de pont ennyire kezelhető probléma 30 évesen a szülőkkel lakni is, nem a világ vége az sem. Mindkettő kompromisszum, mindenki eldönti, melyiket választja. Értem én, hogy vannak országok, ahol ezt a kompromisszumot nem kell megkötni, de azok az országok jelenleg a világ kb legtökéletesebb országai, ha ahhoz méred Magyarországot, az csalóka.

Ami tényleg bosszantó, amikor Magyarországot mi, magyarok tesszük élhetetlennek egymás számára, de az nem pénz kérdése.