A tanárok meddig tűrnek még?

Az a baj, hogy sok tanár annyira nem tud nemet mondani semmire, ami gyerekekkel meg a tanítással kapcsolatos, hogy a társadalom nagy részének halvány fingja sincs róla, hogy mennyit dolgoznak és mennyire saját zsebből teremtik elő a munkájuk eszközeit meg körülményeit.

Pedig nem lennének kötelesek egy csomó mindenre, pl.: néhány napon belül szabaddá tenni magukat, ha egy szülő beszélni szeretne velük piszlicsáré ügyekben; saját mobiltelefont, számítógépet, telefonelőfizetést, internetelőfizetést, nyomtatót, szkennert, papírt és mindenféle más irodaszert, stb. használni iskolai ügyekben; az otthonukban tárolni a munkájuk eszközeit (mert az iskolában nem fér el, mert ott csak egy zsebkendőnyi hely van az íróasztalukon); stb.

"eddig nem nagyon volt oylan hogy hopp ebben vagy abban az iskolában nincs elég tanár nem tudunk órát tartani"

Hol? A 100 méteres körzetedben? Annál tovább nem látsz?

Nézz körül egy kicsit itt:

[link]

"oylan hogy azért nem volt tanítás mert szimplán nem volt elég tanár abban az iskolában, egy iylennek amugy a mádiában si lenen híre"

Figyeld jobban a médiát:

[link]

Nagyon egyszerű láthatatlanná tenni a tanárhiányt egy ideig: össze kell vonni két nyelvi (vagy más) csoportot, vagy háromból csinálni kettőt és kész. Persze hogy emiatt nem csak a megmaradó tanároknak lesz egyre nehezebb a dolguk, hanem bármennyire jó tanárok is, akkor is csökken a színvonal, az már mellékes...

A digitális napló meg bármit elbír: simán beíratják velünk pl. azokat az órákat is, amik azért nem voltak megtartva, mert az adott tanár érettségin felügyelt, pedig ha valami, az tényleg előre látható és teljesen hivatalos elfoglaltság, mégis így megy még nálunk is, pedig nálunk egyelőre még minden státuszra jutott tanár (a következő tanévre viszont még nem biztos, hogy sikerül pótolni mindenkit, aki nyugdíjba ment vagy elhagyta a pályát...).