Ha a mostani korrupt, gerinctelen, demagóg politikusok helyett tudósok, filozófusok, művészek, értelmiségiek, stb irányítanák az országokat, akkor olyan államforma jönne létre, ami a jelenlegi társadalmakat (és a demokráciát) magasabb szintre emelné?

Bár szerintem javulna a helyzet, lenne gyökeres változás: Az a baj, hogy a hatalom a hatalom fenntartására fordítódik.

Demokráciában ez azt jelenti, hogy a lehető legkisebb erőbefektetésel ki kell elégíteni a szavazókat. Ha a szavazó egy zsák krumplitól lesz boldog, hiába adsz minden kórháznak új MRI készüléket, lehet, azt se tudja mi az.

Addig lehetnek korrupt politikusok, amig az emberek szemethunynak fölötte.

Amiből kiindulok: CGP grey: Rules for rulers.

Most is vannak ilyenek, de nézd meg, hogy pl Palkovicsból is mi lett pár év alatt.

Hiába mérnök, közgazdász, jogász, orvos, bölcsész stb valaki végzettsége, ha a munkáját azzal őrzi meg, hogy választást kell nyernie, akkor kénytelen lealacsonyodnia populista politikai irányba.

A hosszútávú befektetést igénylő megoldások nem hoznak rövidtávon látható eredményeket, így könnyen népszerűtlenek. A népszerűtlen intézkedést pedig egy vezető sem szívesen hozz meg, ha arra kell hajtania, hogy újraválasszák. Elsősorban ez tereli a politikusokat a rövidtávú látszat megoldások irányába. Ezen az, hogy mi a végzetségük nem segítene.

Ezt a problémát nyilván megoldja, ha nincsenek választások, de akkor meg a rosszul teljesítő vezetők nép általi leválthatósága szűnné meg. Igen, egy jó diktátor jobb, mint egy rossz megválasztott politikus, de mi garancia van rá, hogy jó lesz az a diktátor? Vagy, ha az is, akkor mi garancia rá, hogy az utódja is az lesz?

#6

Egy diktátor sem oldja meg a problémát.

Ök nem a szavazóikat elégítik ki, hanem egy maroknyi kulcsembert. Ha azok elégedetlenek (pl. minek új korház amikor mi magán reptereket akartunk a magángépeinknek) akkor a diktátor megy a levesbe, lesz helyette egy "normálisabb".

A politika lehet, hogy művészet, legalább is lehet olyan színvonalon űzni, de mindenképpen egy szakma, amihez speciális tudás szükséges és azt meg kell tanulni.

Államigazgatást oktatnak éppen, de mint minden szakon, a frissen végzettek nem állnak még készen komoly feladatokra, az igazi tanítómester az élet.

Az kétségtelen, hogy magasan iskolázott emberek minden bizonnyal megtanultak galább tanulni, de a politika más tudományt igényel, ráadásul rátermettség is kell hozzá, ami csak keveseknek adatik meg.

A baj pedig az ezzel, hogy a tanulópénzt a nép fizeti meg minden esetben.

A korruptság egy dolog, meg a gerinctelenség, amit lehetéppen kompromisszumkészségnek is nevezni és a demagogia nem feltétlenül rossz, ha nem rossz, hanem jó célt szolgál.

Rosszabb mindig lehet egy adott helyzetben, teszem azt a Weimari köztársaság politikusai tehetetlen, korrupt emberek voltak, de mégis milyen jó lett volna a világnak, ha sikerül akár demagógia által hatalmon maradniuk és akkor nem kerülhetett volna Hitler a hatalomba, nem lett volna világháború, elmaradhatott volna esetleg a szörnyű vérontás.

Természetesen jelenleg nagyon remélem, hogy nem ilyen idők elébe nézünk, de azért most is tudunk választani a politikusok között, amit nemsokára meg is kell tennünk és mindenkinek kívánom, hogy elégedett legyen az eredménnyel, vagy legalább is a többségünk, ha minden kötél szakad.

A kérdés alapvető félreértés.

Egy embernek lehetnek szellemi kvalitásai, ismerete, szorgalma, ezért az élet egy adott területén eljuthat bármilyen szintre. Ez egy dolog.

Egy embernek van jelleme, ami eg összetett dolog, az ismeretek mennyiségétől független. Szokás a köznyelvben ezt gerincnek is nevezni. És e tulajdonság az előbbitől független.

Nem kívánok senkit sértegetni, de a mai magyar (és nemcsak magyar) kiváló koponyák közül, akik adott terület méltán tisztelt potentátjai, meglehetősen sok gerinctelen senkit tudnék felsorolni. Nem véletlen a mondás: rendkívüli az írástudók felelőssége. Ugyanis ők, ha nevükkel, rangjukkal, megbecsültségükkel visszaélve becstelen dolgokat tesznek, amely a társadalomra, sőt sok konkrét emberre külön is rendkívül károsak, kizárólag a saját hasznukat nézik, akkor ők tömegeket mozgatnak meg mocskos ügyek támogatására.

Két igen ismert nevet mégis említek.

Gyurcsány Ferenc. Ha azt vizsgálnánk, mik egy országban az általános jólléthez, az ország működésének hatékonyságához szükséges cselekvések, és ezeket kik ismerik a legjobban, akkor szerintem másodikként ezt a nevet érdemes mondani. Röviden, az ország rendberakásához ő a második legalkalmasabb. Csakhogy! Már bizonyított. Azt, hogy a hatalom megszerzésért akár magát az országot is eladná. Azt, ha hatalomhoz juttatják, ott kiéli elképzeléseit, de korántsem az ország javára, mert ő csak irányítani szeret, ez élete célja, nem az országa jóllétének megteremtése. Persze realista, tudja, abban is kell lépnie, mert anélkül nincs hatalom. De ez esetben a cél és az eszköz fel van cserélve.

Orbán Viktor. Ha az előbbi dolgot nézzük, ő az első legalkalmasabb. Csakhogy! Saját bevallása szerint már kisgyermekkorában eldőlt, ő nem ezért fog cselekedni. Neki - kompenzáláskánt, mikor, ahogy ő érezte, már nemcsak családja, de mestere is megalázta, már az egész világ az ellensége - akkor már csak harcban tudott gondolkodni. Amikor pártot alapított, nem a társadalom jólléte vezérelte, hanem a bosszú. Összes tudását (kapott rendesen) erre irányította, azóta is ezt teszi. A változás az idők során mindössze annyi, e kényszeres cél és gondolatvilág egyre jobban elhatalmasodott rajta, már mást nem is lát a világból. A bosszú mindenki ellen szól, akiről úgy véli, nem ért egyet vele. Ezért azonosította a nemzetet a pártjával, ahonnan habozás nélkül dobja ki azt, aki nem engedelmeskedik maradéktalanul (ahogy neki kellett annó).

A kérdésben áhított magasabb szint egyféleképpen érhető el: ha a társadalom felébred és kézbe veszi sorsát. Nem ellenségképekkel, hanem együttműködve. Mindkét előbbi férfiú előszeretettel hivatkozik arra, a társadalmat nem lehet leváltani. Tényleg nem. De altatni lehet. ÉS akkor az tehető vele, ami egy tárggyal: bármi. Ha majd a társadalom megérti, hogy együtt kell cselekedni egymásért, és ez azt is jelenti, hogy jó irányítókat kiállít önnön élére, de vezéreket, önérdekű, önmagukat hatalomba kívánókat viszont csírájában takarít el.

Tudom, hogy ez álom. A tömeg formálása rendkívül lassan végezhető, ha vannak alkalmas formálók, és még számos feltétel. Jó, a tökéletes nem elérhető. De azért arrafelé venni az irányt, és szép nagy lépésekkel haladni afelé, az lehetséges. Csak akarni kell, mert alkalmas irányító is akad.