Miért nem őszinte a neoliberális jobboldal, és vallja be őszintén, hogy csak a multik és a leggazdagabbak érdekeit szolgálják ki és tartják szem előtt, a társadalom egészének érdekeivel szemben?
Téma például a német szociáldemokraták előretörése, és a világszerte bevezetendő, minimum 21%-os társasági nyereségadó. Ez számunkra hatalmas előny lenne, mivel nem kellene attól félnünk, hogy a nagyvállalatok lelépnek egy olcsóbb, fejletlenebb országba, akik alánk licitálnának. Emellett úgy nem kellene félnünk attól, hogy a nagyvállalatok összecsomagolnak és lelépnek, hogy eközben óriási forrásokhoz jutna társadalmunk, és a multik a nyereségük sokkal kisebb hányadát tudnák kitalicskázni az országból. A magyar melós által kitermelt jövedelem sokkal nagyobb hányada maradna Magyarországon.
Jelenleg az országok egymásnak licitálnak alá a társasági adók terén, ami mindenkinek rossz, és lovaljuk bele egymást egy lefelé tartó versenybe. Magyarország egymaga nem tudja megakadályozni ezt a lefelé tartó, káros spirált, így egyedül természetesen nem küzdhetünk ellene. De ha ez nemzetközi szinten megvalósul - határokon átnyúló problémákat egy ország értelemszerűen nem tud megoldani, ez csak széleskörű nemzetközi együttműködéssel lehetséges -, nem kellene tartanunk többet attól, hogy fejletlenebb országok még alánk is licitálnak. Ez egy óriási védelmet nyújtana a magyar munkahelyek számára, ráadásul sokkal több forráshoz jutnánk, amelyből magas színvonalú közszolgáltatásokat lehet majd fenntartani.
Mégis, a neoliberális jobboldal valami torz beidegződésből, dogmából kifolyólag mindig ágálnak minden olyan kezdeményezés ellen, amely társadalmunk javát szolgálná. Ez világos. De miért nem vallják be őszintén, hogy csak a leggazdagabbak érdekeit szolgálják ki, és társadalmunk érdekei nem érdekli őket?
válasza:A kapitalizmus egyenlőtlenséget szül. A kommunizmus meg nem működőképes, valójában ellentétes az emberi természettel.
Az egyenlőtlenség teljesen természetes dolog a társadalomban, de politikával lehet befolyásolni, csökkenteni. Amerikában is téma, hogy adóemelésekre, új adókra lenne szükség az újraosztás érdekében. De ahogy korábban is írtam, vannak olyan félelmek is, hogy ez visszaveti a gazdaságot. A demokráciákban gyakran váltógazdaság van, ingadozás, a mérleg, hol az egyik irányba billen, hol a másikba, váltják egymást a politikusok, pártok, ideológiák, gazdaságpolitikák.
Az adópolitika mellett manapság a nyugati világban egyre inkább felértékelődik a monetáris politika is, ahogy utaltam is rá. A kormányok költekezését, szegényeknek juttatott szociális juttatásokat nem adókból fedezik, hanem a jegybankok teremtik pénznyomtatással, miközben 0% körüli kamatot tartanak. Ez viszont az inflációt növelheti, a pénzbőségben csökkenhet a pénz értéke. Bizonyos értelmezések szerint az infláció is egyfajta adó, amit az fizet meg, akinek pénze van, megtakarít, tőkét halmoz. Mivel a tőkéseket sújtja és az eladósodott személyeket, cégeket segíti ez a politika, csökkentheti is bizonyos területeken a különbségeket. Viszont az igazán gazdagok általában nem pénzben, adósságban(=kötvényben) tartják a vagyonukat, hanem reáleszközökben, elkerülhetik az infláció negatív hatásait. A baloldal ezért gyakran vagyonadót is követel, de ez is problémás, nehéz megállapítani az adóalapot és beszedni a vagyonadót, nagy állami apparátust, bürokrációt igényel (ami költséges), elúszik a haszon egy nagy része és előidézheti a tőke menekülését, ami kedvezőtlen lehet a helyi gazdaságnak. A tapasztalatok szerint kis vagyonadóval nem éri meg bajlódni, a nagy vagyonadó pedig káros, többet árt, mint használ. Ha erre is lenne valamilyen széleskörű nemzetközi együttműködés, akkor talán működne a dolog.
Azt is látni kell egyébként, hogy egy vagyonadó leértékelné a vagyonokat, ahogy például egy magasabb osztalékadó is leértékeli a részvényeket. A vagyonvesztéseknek is van negatív hatása a gazdaságra, termelésre -erre is utaltam korábban- ,ami a szegényeket is érintheti.
Itt nem is kommunizmusról van szó, nem csak végletek vannak, lehet olyan alternatívákat találni, amik nem teljes egyenlőséget akarnak, de ez igazából nem is cél. Emellett a klasszikus marxi értelemben a kommunizmus az az állapot, amikor a termelőeszközök közvetlenül a dolgozók közösségi tulajdonába kerülnek, és hát szövetkezetek léteznek ma is, sőt, hatékonyabbak a kapitalista társasági formáknál. Nagyon nehezen jönnek létre demokratikus körülmények között, a dolgozók, átlagos jövedelmű és vagyonú emberek forráshiánya miatt, de ha létre jönnek, az erőforrások hatékonyabb kihasználásával, összevonásával - közösbe véve termelőeszközöket sokkal kevesebb eszközt kell venni, mintha minden kisvállalkozó megvenné magának -, valamint az értékesítési oldalon egységesen fellépve - ezáltal növelve a termelők alkupozícióját - jóval hatékonyabb, mint az elszórt kisvállalkozások rendszere. A közösségi tulajdon nem természetellenes vagy működésképtelen, ilyen van most is, Ausztriában a zöldség- és gyümölcstermesztés felét szövetkezetek termesztik. A szónak a sztálinista és hasonló vonulatai meg nem is célok, nem is ez van célul kitűzve.
Írország azért is volt jó példa ebből a szempontból, mert papíron nagyon jól prosperál a gazdaság, papíron szépen növekedtek, az elégedetlenség mégis nő, és mégis egy radikális baloldali párt erősödik, mert ebből a fejlődésből csak nagyon kevesen látnak valamit. Hiába növekszik egy gazdaság, ha ennek pozitív hatásaiból csak egy szűk kör részesedik.
A vagyonadó azért bajos, mert ma már kb bármibe ki lehet menteni a vagyont, bár ingóságokra könnyen ki lehet vetni, ez Magyarországon is cél (Tiborcz-adó), de Ausztriában is célja a baloldalnak a vagyonadó. Nehéz, mert a vagyont még egy Paypal-számlára is ki lehet menteni. Ezt nehéz feltérképezni és megadóztatni. Hozzáteszem, meg lehet, de ez mára roppant nagy kihívás (ami nem azt jelenti, hogy ne lenne lehetséges). A túlságosan nagy jövedelmeket - ami persze szintén vagyonadó, hiszen ez is vagyont adóztat - érdemes megadóztatni. Osztalékokat, de ott van a tranzakció-adó is, amivel szintén elejét lehet venni az országban megtermelt jövedelem kimenekítésének. Valamit valamiért, mindennek lehet negatív hatása, így az osztalékadónak is. Ha viszont a pozitív hatások felülírják a negatív hatásokat, akkor abba az irányba kell döntést hozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!