Gulyás Márton miből él? Kik támogatják?

Igen Marci tulajdonképpen marxista kommunista (ami azért nem ugyanaz, mint a sztálinista, maoista, Pol-Pot-i útja).

Tényleg minden mai, egykori kommunista vezetésű országban rengeteg bűnt követett el a rendszer saját lakossága ellen (tömegek legyilkolása, még többek kifosztása, ellehetetlenítése...).

Sztálin kedvenc könyvének vége (Bolesław Prus -A fáraó) végén egyik kolduló öreg pap mondja a másiknak (mindketten a korábbi fáraó legmagasabb rangú főpapjai voltak, önkéntes száműzetésbe vonultak, mikor a főpap a korábbi fáraót megölette)

"A történelem egész folyása pedig azon alapszik, hogy ha az emberek között több az öröm, akkor azt mondjuk: az állam virágzik, ha pedig sűrűbben hull a könny, akkor hanyatlik. Ne a szavakon nyargaljunk, hanem az embereket nézzük. Ebben a kunyhóban öröm van, itt tehát az állam virágzik, ennélfogva nincs jogod azon sóhajtozni, hogy hanyatlik. De szabad arra törekedned, hogy minél több megelégedett kunyhó legyen az országban."

Ebből a szempontból pedig pár évtizeden át jópár kommunizmust, szocializmust építő ország jól teljesített, csak az 1970-es években kezdtek eladósodni, hanyatlani, mert nem voltak sikeresek a gazdasági versenyben (nem volt belső piaci verseny, emiatt nem volt folyamatos innováció). Pl. Kínában, Vietnámban meg a rendszer nem bukott meg, a világpiacon a gazdasági versenyben is jók.

Pedig bizony tömegek érezték egészen kellemesnek az életüket a szocialista blokk országaiban.

Magyarországnál is jobban éltek az átlagemberek NDK-ban (kevesebb szabadságjog), Jugoszláviában (egészen nyugatiasan), pont Marci egyik interjújában mondja el Bige László milliárdos, hogy az 1970-es években még Ceaușescu Romániája is egészen kellemes volt.

Nálunk is jól kerestek a cégeknél a mérnökök, de még a legnehezebb fizikai munkát végzők is (pl. bányászok). Nagy pénzeket kerestek azok a magyar vendégmunkások is, akik pl. Szovjetunióban olajvezeték építésén dolgoztak.

Akik meg nem akartak komoly szaktudást igénylő vagy kemény fizikai munkát végezni, azoknak meg sokkal kényelmesebb volt a munkája, mint egy átlag nyugati dolgozónak, megélhetésével kapcsolatos stressze nem volt.

Vagy havi 1000 rubelt keresett akkor a sarkvidéken fiatal tiszt vagy bányász, amikor 300 rubel volt a keresete egy moszkvai ezredesnek vagy vállalati osztályvezetőnek. Ekkoriban úgy 8 ezer rubel volt egy Lada, akik sarkvidéken lehúztak 1-2 évet azok lakást kaptak (nevetségesen alacsony volt a lakbér és rezsi).

Egy volt szovjet hirszerző könyvében olvastam, hogy amikor bekerült a katonai hírszerzéshez (GRU), akkor ezt mondták neki, ebookból másolva:

"– Ugye tisztában van azzal, Viktor Andrejevics, hogy a GRU és a KGB tagjai közül nagyon kevesen szöknek át a Nyugatra.

Bólintottam.

– Aki mégis megtette, boldogtalan marad. Ez nem csak propaganda. A szökevények hatvanöt százaléka előbb-utóbb visszatér és bevallja bűnét. Kivégezzük őket. Tisztában vannak ezzel, mégis visszajönnek. Azok, akik nem térnek vissza a Szovjetunióba saját elhatározásukból, öngyilkosságot követnek el, ivásnak adják a fejüket, elzüllenek. Miért?

– Mert elárulták szocialista hazájukat. Rossz a lelkiismeretük. Elvesztették a barátaikat, a családjukat, a nyelvüket...

– Nem is ez a legfontosabb, Viktor Andrejevics. Ennél komolyabb okok is közrejátszanak. Itt, a Szovjetunióban maga közénk tartozik, az elit tagja. Mindegyikünk, a GRU legjelentéktelenebb tisztecskéje is arisztokrata a többiekhez viszonyítva. Amíg ehhez a rendszerhez tartozik, felmérhetetlen privilégiumok birtokosa, ha az ország lakosságának többségével hasonlítjuk össze. Mikor még fiatal és egészséges az ember, a hatalom és a privilégiumok nem is tűnnek ilyen lényegesnek, el is feledkezik róluk. Csak akkor jut az eszébe, mikor már késő. Jó néhányan azért mennek Nyugatra, hogy legyen jó egy kocsijuk, házuk és úszómedencéjük, legyen sok pénzük. És Nyugaton tényleg jól megfizetik az embert. De mikor ott van az a Mercedes, meg az úszómedence, az árulónak rá kell döbbennie, hogy a körülötte élőknek szintén van Mercedesűk és úszómedencéjük. Hirtelen egy kis hangyának kezdi érezni magát a többi, történetesen gazdag hangya közt. Elveszíti a felsőbbrendűség érzését. Közönséges emberré válik, olyanná, mint az összes többi. Még ha kap is megbízatást a nyugati titkosszolgálattól, ezt az érzést örökre elveszti. A hírszerző munka nem olyan nagy megtiszteltetés Nyugaton, mint nálunk, nincs akkora súlya, becsülete, rangja. Egyszerű hivatalnok lesz belőle, egy kis féreg, semmi más.

– Ez még soha sem jutott eszembe.

– Gondolkodjon csak el rajta. A gazdagság relatív fogalom. Moszkvában, ha az ember végighajt az utcán egy Ladával, minden szép nő őt bámulja. De ha Párizsban beül egy Citroënbe, még ha az a legnagyobb is, – a kutya se néz rá. Minden relatív. Távol-keleti körzeteinkben egy ezredes maga az atyaúristen. Ő ott a király, mindenek fölött való, egyeduralkodó. Moszkvában ugyanez az ezredes egy vizesnyolcas, mert több ezer hozzá hasonló ezredes szaladgál körülötte. Ha maga elárulja ezt az országot, mindent elveszít. És eszébe fog jutni, hogy valaha egy erős szervezet tagja volt, kivételezett személy, akit szakadék választott el a millióktól. Ha elárulja ezt az országot, éppoly jelentéktelennek, éppoly kis senkinek fogja érezni magát, mint a többi millió. A kapitalizmus adhat pénzt, de nem fogja hatalommal és tisztelettel övezni magát. Van köztünk néhány egészen kivételes fickó. A sorainkban maradnak, nem szöknek Nyugatra, hanem titokban árulják a titkainkat. A kapitalistáktól megkapják a pénzüket, de élvezik a helyzetükből adódó felsőbbrendűséget is, melyet a szocialista rendszer biztosít nekik. De az ilyeneket hamar lefüleljük és könyörtelenül végzünk velük..."