Az átlagembernek, aki nem volt nagyravágyó, nem akart vállalkozni stb, összességében jobb életet biztosított a szocializmus, mint a kapitalizmus?

1#:

"Az átlagember az egyik hónapról a másikra élt."

Ez nem igaz, vagy mi nem voltunk átlagemberek. (Apám művezető volt, anyám ilyen-olyan adminisztratív munkakörökben dolgozott.)

"Befizetett a munkahelyén a menzára, gyereknek az iskolában."

Mindenki így csinálta, mert olcsó volt, egyébként is hol ebédelt volna? Hollan rokonaimnál hazajártak a gyerekek ebédelni, de ott a nők nem dolgoztak.

"Otthon már nem főzött, legfeljebb, teát, rántottát."

Anyám mindíg főzött még otthon is valami főzeléket vagy tésztát és ezt másoknál is láttam.

"Hétvégén főzött, családi ebéd. Ennyire futotta

a nagy fizetésből."

De az mindíg tisztességes, többfogásos vasárnapi ebéd volt, amit a család együtt költött el.

"Nem vontak le semmit, mert eleve úgy állapították meg,

hogy éppen csak kifizeted a rezsit és éppen csak étkezel,

de tartalékolni nem tudtál."

A TB-t, nyugdíjat akkor is levonták, csak SZJA nem volt egy darabig. Lehetett tartalékolni (már aki nem itta el), sokan tudtak venni autót is, azt nem adták hitelre.

"Ha kaptál egy szakszervezeti beutalót a Balatonra,"

sajnos oda nehezen lehetett beutalót kapni

"akkor jó, ha tudtál venni egy lángost, vagy palacsintát,

vagy kiszorítottad apunak az egy lóbányai világos sört."

Ez szerintem azóta is így van, az akkori oka az lehetett, hogy már akkor is a külföldiekre és a hazai gazdagokra voltak kihegyezve az árak, pl. az egész déli parton csak a drága Stefl sört árulták (kőbányait hírből sem, legfeljebb balatoni világost, de azt sem teljesen ott)

"A 80-as években már engedték a vállalkozást, mellékállásokat.

Rengeteg család szétesett, mert apu két másodállásban gürizett,

hogy legyen lakás, kocsi, sosem volt otthon, ha igen, ű

akkor hulla fáradt volt."

Ma is így van ez, talán még jobban is. Apám is GMK-zott, és pont nem attól esett szét a család, hanem amikor 90 környékén elveszítette az állását és nehezen talált másikat, akkor is csak majdhogy nem segédmunkát.

"Totál kifosztott,

bedőlt országra köszöntött rá 1990."

Semmi volt a kifosztás ahhoz képest, ami azután jött.

"A 80-as évek közepétől már sorban nyúlták le a vállalatokat, gyárakat,"

akkor még nem nagyon volt privatizáció, legfeljebb elkezdték a pártfunkcionáriusokat nagyobb cégek, bankok felsővezetésébe helyezni ("ejtőernyősök")

"de 90-től turbóra kapcsolták, és jelképes 1-,-Ft-ért

vittek mindent. Az összes mszp-s, szdsz-es oligarcha akkor alapozta meg

a milliárdjait."

Ebben egyetértek.

"Elmentem volna tanulni egy szakmát és leélhettem volna az egész életem a szülőfalumban, egy egyszerű, nyugodt és boldog életem lett volna."

Pontosan így van. A képzés ingyen volt, az iskolai ebéd jelképes összegért, a képzés ideje nyugdíj szempontjából munkaidőnek számított. (Elit szakmákra a túljelentkezés miatt nem ártott egy kis protekció a felvételhez.)

Otthon el lehetett volna helyezkedni (szakmától függően) mondjuk egy TSZ-melléküzemágban, vagy ingázni egy közeli városba, pár év múlva ki lehetett volna váltani az ipart és "maszek"-ként dolgozni. Az olcsó telek-, illetve az államilag támogatott építőanyag árak alapján építkezés rokoni, ismerősi segítséggel ("kalákában"), hosszútávú, olcsó hitellel megtámogatva.

A kaja, pia nagyrésze a "háztájiban" megtermelve, így lehetett volna takarékoskodni, autót venni, a gyerekeket már gimnáziumban, szakközépben, esetleg egyetemen taníttatni.

89-ig valószínűleg így volt, hogy azóta mi lett volna, azt már nem tudom.